A Walko-család, a Walko-ház

és Kőrössy Albert Kálmán

  A Walko-család

Walko Károly Albert, Walko Edina és Loser Irén

2017-ben egy családi fényképgyűjtemény szóródott szét a vaterán, amelynek néhány darabja nálam kötött ki. A feliratokból hamar kiderült, hogy a Walko-család fotóiról van szó, később az is világossá vált, hogy a fotók valószínűleg Walko Edina (vagy húga, Györgyi) gyűjteményét képezték, de a család másik ágának jelesebb tagjairól is volt köztük néhány felvétel. Györgyi és Edina mindketten tanítónők voltak, Györgyi, Pásztor Lászlóné, 1986-ban halt meg, Edina korábban, 1979-ben. Szüleikkel együtt nyugszanak a Farkasréti temetőben. A két Walko lány dédapja, Walko Károly Dénes (1812-1854) kereskedő, a szepesmegyei Gölnicbányáról települt Pestre, és vásárolt polgárjogot 1836-ban. 

 

Klösz György:  Kristóf tér - Váci utca sarok, Nagy Kristóf-ház, 1895

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Ltsz.: HU.BFL.XV.19.d.1.07.053

1843-ban Voigtländer Ferenc, bécsi műszerész a Pesti Hirlap hírdetésében jelentette be, hogy: "Calderoni István opticus urnál Pesten létezett mérnöki ’s rajz-eszközeinek bizományi raktára [megszűnik] ...a’ felhozott mindennemű eszközöknek, hasonló nagyszerű tárat alkotott, mellyet ez évi József-vásár elején, Walko C. D. urnak „Nürnberg városához“ czímzett nürnbergi és díszáru kereskedésében, Pesten, „nagy Kristófhoz“ nevű házban, megnyitand..." Ugyanígy a bécsi Klobasser János cs. kir. szab. selyemkelmeszerű papírszőnyeg gyárának termékeit is Walko Károly Dénes árulta ez idő szerint. Csakhogy Walko Károly 1854-ben negyvenkét évesen elhalálozott. Gyászjelentéséből kiderül, hogy édesanyját Dorottyának, testvéreit pedig Józsefnek, Ferdinándnak és Amáliának hívták.

Khloyber Mária (1824-)

Az asztalnál Khloyber Mária ül, jobbján fia, Walko Hermann Károly, Kamaraerdő

Özvegye, a nagyszebeni születésű Khloyber Mária 1857-ben protestáns leányiskolát nyitott Pesten, a Feldunasor 6. szám alatti "Ferdinándház" 2. emeletén, majd jelentkezett a Pesti Hírlap 1859. május 4-i számában meghirdetett pályázati felhívásra: „A debreceni h. h. egyház egy Felsőbb Leányiskolának a f. évi október 1. napjára leendő felállítását elhatározván s azon iskolának vezetését és igazgatását egy helvét hitvallású, született magyar, de e mellett a német nyelvben is tökéletesen járatos nőre kívánván bízni, pályázatot hirdet". A hét pályázó közül özv. Walko Károlyné Khloyber Mária nyerte el a megbízást, és a debreceni Felsőbb leányiskola az ő igazgatása alatt indult el 1859-ben a korábban is nevelőintézetül használt Halmágyi házban, a Czegléd (ma: Kossuth) utcában. Khloyber Mária 1871-ig töltötte be az igazgatói tisztet.

Walko Hermann Károly (1902) és felesége, Rosenberger Emília 

Theodor Kertész's Galanteriewaarengeschäft

Illusztráció Die ungarische Metropole 1889 c. vezetőből

Walkó Károly Dénesnek és Khloyber Máriának négy gyermeke született: Auguszta, Károly, Róza és Lajos. Az idősebb fiú, Hermann Károly, nem kevésbé neves vállalkozás, Kertész Tódor Dorottya utcai dísz- és norinbergiáru kereskedésének cégvezetője lett. Felesége Rosenberger Emília (1853-1932) volt.

Walko Emília, Károly Albert és Ottó

Walko Hermann Károly fiúgyermekei, Károly Albert (1881-1952) és Ottó (1884-1962) a bankszakmában helyezkedtek el, s ebben nagybátyjuk, id. Walko Lajos támogatása sejthető. Károly Albert a negyvenes évekre a Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója lett, kormányfőtanácsosi címet kapott. Ottó a Pesti Hazai Első Takarékpénztár pénztári aligazgatóságáig vitte. 

Walko Emília (Mici) és férje, Finck Sándor, 

valamint lányuk Marietta

Emília (1879-) családjáról az Index BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő című fórumán olvashatunk bővebben: „Miután Seybold Frigyes [osztrák származású, neves borkereskedő] magtalanul hunyt el, így pincészetét felesége (ki a jeles promontori Finck-család leánya volt) testvérének fia örökölte, id. Finck Sándor bornagykereskedő, kit leánya Zalai Antalné Finck Marietta („Muci néni”) követett…” (forrás: Hatanbátormakszardzsav, 2003).

Loser Irén, anyja Luczianovits Jozefa, Walko Hermann Károly, 

felesége, Rosenbeger Emília és Walko Edina

Walko Károly Albert Loser Irént (1885-1961) vette feleségül, akinek apja János, és nagyapja Mátyás, bár szintén fűszerkereskedők voltak, nem összekeverendők a híres keserűvíz forgalmazó Loser-fivérekkel. Loser Irén anyai nagyapja, Lucziánovits Ferenc, bérkocsi tulajdonos volt Pesten, aki 1839-ben szerzett polgárjogot.

 Feketehegy-fürdő, 1916 és 1918

A gyűjtemény két képén az Igló melletti Feketehegy-fürdő látható. Mindkét kép hátoldalán a „Guszti néni tulajdona” felirat olvasható. Walko Auguszta, Walko Károly Dénes gyermeke, 1868-ban ment feleségül Lomniczy Vilmoshoz (1826-1897), aki ügyvéd, 1848/49-es hadnagy, majd hidropátiás ovos volt, és 1853-ban újjáépítette az 1847-ben alapított Feketehegy-fürdőt. A fürdő Magyarország első klimatikus sósvízű fürdője és hidegvízgyógyintézete volt. 1866 júniusában és júliusában Tompa Mihály kezeltette itt szívbaját. Halálakor, két évvel később, az egyik erdei sétány mellett pihenőt alakítottak ki a költő emlékére, majd 1888-ben mellszobrot állítottak a tiszteletére, amelyet Faragó József alkotott. Divald Károly avatásról készült fényképét a Vasárnapi Ujság közölte. Lomniczy Vilmos halála után özvegye, majd veje dr. Bartsch Gusztáv vezette tovább a fürdőhelyet.

id. Walko Lajos

Walko Lajos (1852-1901) a négy testvér legifjabbika, tizenkilenc évesen, kishivatalnokként kezdte pályafutását a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankban, majd fokozatosan emelkedett a ranglétrán, míg az üzleti élet befolyásos szereplői közé nem küzdötte fel magát. Talán édesanyja, az intézeti igazgatónő Khloyber Mária hatására, családját kiemelte a tisztes kereskedőlétből. A halálára írt szeretetteljes megemlékezésekből kiderül: „a tekintélyes bank-direktor a maga nagy állásában is egyszerű ember maradt. Állását nem tekintette magaslatnak, a honnan az ember olimpusi gőggel nézhet csak le a többi emberre. Szerény és kedves ember volt ő mindvégig és népszerű mindenkinél, a ki valaha érintkezett vele.”

1894-ben kinevezett, majd két évvel később választott igazgatója lett bankjának, de igazgatósági tagja volt hajógyári, (Pallas) irodalmi és nyomdai, papíripari részvénytársaságoknak, díszelnöke a Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületének. A tudósítások szerint Herkulesfürdőn halt meg. „Teljes egészségben utazott oda; néhány nappal ezelőtt azonban hashártyagyulladásba esett, melyhez utóbb orbáncz is járult s ezek együttvéve sírba döntötték a férfikora teljében és viruló egészségben levő férfit.” Felesége, Fabriczius Amália (1853-1924) a híres soproni család leszármazottja, nagyapja (Endre, 1770-1847) a város főbírája és polgármestere, apja (Endre, 1823-1902) ügyvéd, közjegyző volt.

A Walko-gyerekek:

Endre (1885-1914), Loránd (1888-1949), Adrienne (1882-1965), Gizella (1878-1949), 

Irén (1890-1982), Amália (1877-1911), Lajos (1880-1954)

Id. Walko Lajosnak hét gyermeke született. A legidősebb lány, Amália férje, Sebestyén Henrik, az Adria Biztosítótársaság igazgatója volt. Az ő idősebb fia, Pál, 1930-ban az építész Kőrössy Albert Kálmán fiatalabbik lányával, Mária Fedórával kötött rövid életű házasságot. A másodszülött Gizella 1935-ben adta el az Aulich utcai Walko-házat. Loránd is követte apja nyomdokait, a Leszámítoló és Pénzváltó Bank vezérigazgatói tisztéig vitte.

Walko Irén (Vargha Vilmosné) és ifj. Walko Lajos (1897)

A legfényesebb karriert ifj. Walko Lajos érte el, aki apjához hasonlóan a pénzügyi pályán kezdte, majd a Leszámítoló és Pénzváltó Bank cégvezetőjéből pénzügyminisztériumi titkár lett. Politikusi pályáját gróf Bethlen István kormányában kereskedelemügyi, pénzügy-, majd külügyminiszterként folytatta, jelentős szerepet játszott Magyarország pénzügyi stabilizálásában. 1932-ben lehetséges miniszterelnökként is szóba került, a Nemzeti Egység Pártja programjával Baját képviselte az országgyűlésben. Gömbös Gyula tekintélyelvű törekvései ellen tiltakozásul kilépett a kormánypártból. Később a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöki tisztét töltötte be. Báró Weiss Fülöp bankár lányával, Eleonórával kötött házasságot. Az ötvenes években kitelepítették. A legfiatalabb Walko-testvér, Irén, Vargha Vilmoshoz ment feleségül, aki mérnök, kormánybiztos, műszaki tanácsos és a Budapesti Nemzeti és Szabad Kikötő első igazgatója volt.

 A Walko-ház

A Walko-ház
Anton Schroll: Neubauten in Wien, Prag, Budapest: 

Facaden, Details, Haustore, Vestibule, 1904

Az V. kerületi Aulich utca 3. számú ház Budapest egyik legkorábbi szecessziós épülete. Tervezőjére, Körössy Albert Kálmánra elsősorban a német Jugendstil építészet törekvései hatottak, ehhez társult az épületszobrászi dísz különlegessége, amelyet ma az Oppenheimer Ignác műhelyében dolgozó Maróti (Rintel) Gézának tulajdonítanak. A Walko-ház tervezésének megbízását Kőrössy minden bizonnyal apja, Neumann Miksa révén kapta, aki a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósági tagjaként, Walko Lajos igazgató figyelmébe ajánlhatta fiát, a tehetséges és sikeres pályakezdő építészt. A szűk szakmai fórumok kivételével az épület jószerint visszhangtalan maradt a kortárs közbeszédben, amely a helyes ízlés csalhatatlan ismeretében, értetlenül fordította el tekintetét a hóbortos „túlhajtások", az új törekvéseknek tett „engedmények" láttán. Ennél lényegesen érdekesebb kérdés, hogy a köztiszteletben álló bankvezér miért hagyta ennyire figyelmen kívül a társadalmi konvenciót, s ahelyett, hogy pozíciójához illő, historizáló homlokzat mögé költözött volna családjával, vállalta a közvélekedés fintorait.  

A Walko-ház 1900-as homlokzati tervrajza

BFL XV. 17. d. 329. 24734

Felmerülhet, hogy az 1900-as homlokzati terv még nem tükrözi a dekoráció megvalósult motívumgazdagságát, holott manapság éppen ez váltja ki a legnagyobb elismerést, s ezt szokták Maróti Géza javára írni. A rajz sematikus, egész épületet befonó, tekergőző akantuszleveles ornamentikájában valóban nincs felismerhető figurális elem. De a lényeges szempont, amelyet Kőrössy egy 1902-es Magyar Iparművészet cikkben kifejt, már jelen van. Ez pedig a homlokzat vertikalitásának kiemelése a keskeny beépítendő telek és a szomszédos nagy tömegű házak ellensúlyozására. Ezt szolgálják az egyre szűkülő kiugratott épületrészek, a három tengely hosszú erkély, felette a kétszintes, negyedik emeletre kifutó, erkélyben végződő centrális rizalit, az oromzat fölé sudarasodó lapos lizénák. A díszes övpárkányt leszámítva nincs vízszintes tagolás, egyes szinteket növényi dísz kapcsol össze. Mintha a kúszónövényzet birtokba venné a homlokzatot, kitöltené az ablakok szemöldökét és az üres zugokat. Ez már szecesszió a javából.  

  

Az elpusztult tetőépítmény

 IMM Adattár (állítólag)

Az 1900-as terv egyetlen figurális eleme, az informatív szöveg keretét koronázó maszk, a különös tetőszerkezet elülső oldalára került Zsolnay kerámiából. A toronyszerű építmény, amely inkább a párizsi világkiállítás eklektikáját, az Osztálysorsjáték palotát vagy Lechner MÁV nyugdíjintézetét idézi, elpusztult a háborúban, és a padlás beépítése miatt nem is állították helyre.

  

 Darilek Henrik terve és a Walko-ház megvalósult oromzati kerámiadísze

IMM KRTF 875

A Zsolnay céggel való együttműködés eredménye az oromzat csempemozaikja is, amelynek alkotója Darilek Henrik (1878-1963) a gyár tervezője volt. Az eredeti elgondolás szerint itt az oromzatot áttörő padlásablak lett volna. A gyümölcsöt szakító nő akár a paradicsomi Éva, a szimbolizmus kedvelt motívuma is lehetne. Az oromdísz felett hármas tagolású, lugasszerűen összefonódó növényi ornamens látható, amely más Kőrössy-épületeken is előfordul.

Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp: A Bajcsy-Zsilinszky út 63. 

egyik homlokzati domborműve, 1897

Az oromzat csempemozaikjának előképét felfedezhetjük egy közeli, Bajcsy-Zsilinszky utcai ház homlokzati domborművében, amely a kereskedelmet megszemélyesítő allegorikus nőalakot ábrázolja. Nemcsak a nő ruhája, hanem a fák elhelyezése és megformálása is hasonlóságot mutat.

   

Akkor és most 

A legfelső emelet szélső ablakai felett, tölgyfalevelek között játszó mókuspár csak egyike azoknak az állatfajtáknak, amelyeket Kőrössy a hagyományosan stilizálásra alkalmas griff, oroszlán, sas és csiga helyett be kívánt emelni a dekorációs kánonba. Ahogyan a cikkben mondja: „mily gazdagság és frisseség rejlik az állatok, különösen pedig a növények nagy tömegében és mennyire intimussá, otthonossá (készakarva nem mondom még „nemzetiessé") tehetjük díszítésünket, ha a saját országunkra nézve speciális állat- és növényvilágból merítünk és azt speciális ízlésünknek megfelelőleg dolgozzuk föl!”

Pávakakas és szitakötőre leső béka az erkély alatt és a kapukonzolon

 http://art.nouveau.world

„A középső kapuhoz lépve azonnal szembetűnik a két kapukonzol alatt várakozó béka, akik [sic] maguk alá húzott lábbal várják, hogy fölöttük a konzolra repült szitakötő megpihenjen, és ők lecsaphassanak a zsákmányra. Mintha egy tó mesebeli élővilágát elevenítené meg, ahonnan tulipánra emlékeztető vízililiomok törnek utat a felszínre izgalmasan hullámzó indás szárukkal. Innen tekintetünk a kapuzat aljára szegeződik, ahol napraforgószerű virágfejek körül koncentrikus körök láthatóak, melyek képzeletbeli tavunk felszínén vetnek hullámot. Az erkély alján lévő bimbós-virágos növények összefonódása közül egy-egy pávakakas alakja tűnik elő" - írja Baldavári Eszter az Építőművészek Ybl és Lechner korában c. antológiában. (Terc, 2015) Hasonló békák láthatók a bécsi Hans Schimitzek Margaretenstrasse 100. erkélytartó konzolján 1902-ből, nem lehetetlen, hogy a pesti épület hatására.

  

A Magyar Iparművészet cikkének illusztrációja és egy mai felvétel (flickr)

A századvég eklektikájának nem kevésbé fantáziadús ornamentikáján edződött szemlélő már megszokhatta a groteszk maszkok, pán- vagy szörnyfejek fürkész tekintetét az épületek indokolt pontjain (konzolok, zárókövek stb.), de az olyan megoldás, mint a szélső ablakok "szerencsétlen megkoronázása a két kézzel kapaszkodó, kandikáló alak"-kal már nem találkozott a kortárs kritika elismerésével. Az ijesztőt felváltotta az ijedt, a vegetáció csapdájába esett, kígyóként rátekeredő növényi indák szorításából menekülni próbáló emberalak, s ez akár a beköszöntő új évszázad szorongásos előérzetének is tekinthető. Nem véletlenül "Modern építészet" a címe a Magyar Iparművészet cikkének.

Ernst Jungbluth: Kapudekoráció, Drezda, 1897

Ebben az időben a drezdai Ernst Jungbluth is készített hasonló, lombok közül szabadulni próbáló figurális ornamenseket, például a König-Albert-Straße 29-en. Ez a megoldás Jean Pape: Moderne Fassaden und Innendekorationen című 1898-ban megjelent kiadványában akár Kőrössy kezébe is eljuthatott, de több más, hasonló album is napvilágot látott a századfordulón az új építészeti stílus megoldásait népszerűsítve. Kőrössy épületei közül több be is került ilyen gyűjteményekbe (ld. a Walko-ház 1904-es Schroll-féle fénynyomatát feljebb).

  

Ornamentális kő- és stukkódísz, eredeti és felújított részletek a homlokzatról

Az előzőekben bemutatott "erős reliefű és nem kellő diskrétióval traktált" részletek mellett a nagy erkély és a bejárati kapu koronázásának ornamentikája, kompozíciójával és mintázásával már jobban megfelelt a korízlésnek.

 Vesztibül és főlépcső

 Mészöly Nóra felvétele

 

A Walko-ház belülről is rendkívül részletgazdag kialakítást nyert. Az eredeti fényképen látszik a lift előterébe vezető ajtó színes és maratott üvegezése, a kovácsoltvas liftrács érdekes mintázata. Az eredeti liftet, amely Walko Lajos halálakor még beszerelés előtt állt, 1935-ben modernizálták először, az ormótlan felvonótorony a hetvenes években épült. Az eredeti lépcsőkorlát növényi indáiról a levelek és a bogyók mára jóformán teljesen eltűntek. Az ajtók felett fát utánzó gipsz szarvasbogarak voltak, az ajtók és az üvegek indadíszes rácsmintái illettek egymáshoz.

  A felújítás előtt, Népszabadság, 1996

A négy emeleten egy-egy kb. 300 négyzetméter alapterületű, nyolcszobás lakást alakítottak ki, a háziúrnak és lassan felnőttkorba lépő gyermekeinek. 1935-ben a cukoriparos Reisner-család lett a tulajdonos. A háborúban csillagos-ház volt, de bombatalálatot nem kapott. Az épület állapota a hatvanas évekre teljesen leromlott, ekkor az IKV felmérést végzett (1966), felújítási tervet készített, de kivitelezésre nem került sor. A rendszerváltást követően a lakók megvették bérleményeiket. 2000-ben a ház helyi védettséget kapott, de a külső felújításra csak az ezredfordulót követően, 2002-ben került sor, ekkor is részben a tetőtér beépítési jogának eladása biztosította a tatarozás anyagi fedezetét. 2012-ben került két ún. botlatókő a ház előtti aszfaltba, a magyar műemlékvédelem jeles alakja, a harmincas évek óta a házban lakó Román András apjának és nagyapjának emlékére.

Kőrössy Albert Kálmán

(1869-1955)

 

Kőrössy (Neumann) Albert Kálmán 1869-ben született Szegeden. Apjával 1903-ban kapott nemesi címet, és engedélyt a „királyhalmi” előnév használatára. Anyja, Hajduska Júlia, egy Pestről Békésre települő elszegényedett kereskedő, Hajduska Dávid lánya volt, akinek testvérei önszorgalomból és családi támogatással küzdötték fel magukat a társadalmi megbecsülésig. Júlia bátyját, a neves statisztikus, szántói Kőrösy (Hajduska) Józsefet (1844-1906) a nagybácsi, dr. Pollák Henrik (1821-1894) fül-orr-gégész vette magához és taníttatta Pesten. Öccse, Kőrösy (Hajduska) Imre, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár igazgatója lett. A másik nagybácsi, Pollák Jakab (1833-1907) háztulajdonos, magánzó, bevonta építész unokaöccsét üzleti vállalkozásaiba, megbízásokkal látta el, és végrendeletében a vagyona egyharmadát hagyta rá.

Híres rokonok:

Kőrösy József statisztikus és dr. Pollák Henrik fül-orr-gégész

MILEV

Albert 1891-ben szerezte meg az oklevelét az építészkaron. Rövid ideig Párizsban tanult, majd a müncheni Königlich Technische Hochschule nyári szemeszterét látogatta Friedrich von Thiersch vendéghallgatójaként. Nevét ezt követően változtatta Kőrösire. Már tizenhat évesen katolizált, keresztapja Rostaházy Kálmán plébános, országgyűlési képviselő, a műegyetem hitszónoka volt. Kőrössy olyan társadalmi körökbe kívánt bebocsátást nyerni, ahol a zsidó pénzarisztokrata rokonság előnytelennek számított. Apját 1912-ben a halálos ágyán „térítette ki”, fekete gránit síremléke, amely a Fiumei úti temető előkelő helyén áll, valószínűleg fia alkotása. Az egyetem elvégzése után Kőrössy Hauszmann Alajos irodájában helyezkedett el, részt vett az épülő New York palota és a Kúria munkáiban. 1895-ben önállósította magát, és társult Sebestyén Arthurral.

Az Osztálysorsjáték Palota, 1901 

Legjelentősebb közös munkájuk a mára lebontott, Eskü téri (ma Március 15. tér) Osztálysorsjáték palota volt. 1899-ben a két építész felbontotta társas viszonyát, és külön folytatták pályájukat. 

Az Abbázia-kávéház az Oktogonon

Az itt bemutatott két kép Magyar Bálinttól került a Fortepan anyagába, és az 1917-es évszámot viseli. Az Oktogon déli oldalán álló sarokházat Szkalniczky Antal tervezte 1873-ban, s már a 20. század eleje óta Kőrössy apjának tulajdonában volt. Halála után fia örökölte, aki 1926-ban átalakította a homlokzatot. Az Abbázia-kávéház teraszán ülő, majd az Andrássy út sarkán beszélgető két férfi egyike nagyon hasonlít Sebestyén Arthurhoz, a másik férfi - bár némileg hasonlít Kőrössyre - nem ő. Kőrössy a második világháborúig a Városligeti fasor 47. szám alatti, saját tervezésű villájában lakott családjával. 1909-ben társult Kiss Géza építőmesterrel, de az első világháború kitörése véget vetett néhány középülettel fémjelzett együttműködésüknek. Kisst behívták népfölkelő mérnöknek, Kőrössy pedig a nagykanizsai gyalogsági laktanya és barakk kórház építésében vett részt.  

Hadbavonult építészek és mérnökök gyülekezése a Gresham palota előtt, 1919

FSzEK BGy

Ezért képzelhető el, hogy a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének egyik felvételén a hadbavonult építészek és mérnökök csoportjában feltűnhet Kőrössy alakja, s mellette talán Kiss Géza áll. Kőrössy az első világháború után felhagyott a tervezéssel, állítja a szakirodalom. Valószínű, hogy a kialakult képet némileg árnyalni kell. Kőrössy 1926-ban Vogel Jenővel létrehozta a Helyi bérházépítő Rt-t, amely a negyvenes évek elejéig tevékenykedett, bérházépítéssel és üzemeltetéssel foglalkozott. Bizonyos, hogy Kőrössy a harmincas évek idején tervezéssel is segítette a Dél-Amerikából hazatérő Kiss Gézát, és nyoma van bérház tervre szóló engedélynek is.

királyhalmi Kőrössy Albert Kálmánné, Román Paula Dóra

és Kőrösy Albert Kálmán 1830 körül, kb. 60 évesen

Kőrössy Albert 1902-ben vette feleségül Román Dóra Paulát (1880-?), Rosenberg Károly vasúti pályafelügyelő lányát, a neves grafológus Goldzieher Klára sógornőjét. 1945-ben, az előre látható államosításokat megelőzve, Kőrössy eladta Városligeti fasori villáját, és feleségével az Abbázia-házba költözött. 1951-ben innen telepítették ki őket. Érdre kerültek, ahol Kőrössy haláláig az Alispán út 47. szám alatti földszintes épületben laktak. Kőrössyné 1956-ban Párizsba disszidált az országot korábban elhagyó lánya, Mária Fedóra után. Másik lánya, Lili Julianna, 1947-ben férjével Amerikába emigrált, 1993-ban 90 évesen halt meg Mexico Cityben. Ez az oka, hogy Kőrössy Albert Kálmán után nem sok személyes nyom maradt Magyarországon. Az építész 2021-es monográfiájának megjelenéséig Kőrössy egyetlen hiteles képét az 1930-as Magyar feltámadás lexikonában találhattuk, immár három, eddig ismeretlen kép áll rendelkezésre róla.