Gábor Marianne

néhány családi fényképe

Szilágyi Paula és Székely Aladár: Rónai Hermin, színésznő, 1899

Nemrég egy tizenhárom darabból álló fényképgyűjtemény került hozzám. A fenti két fotó miatt merült fel annak lehetősége, hogy a képcsoport összeköthető Gábor Marianne (1917-2014) festőművész családjával. Mindkettő verzójára öntapadós ovális jegyzettömb rózsaszín lapját ragasztották, rajta megnevezve „Mityu nagynénjét”, Rónai Hermin (1877-1926) színésznőt. A „Mityu”, Gábor Marianne férje, Rónai Mihály András (1913-1992) költő, műfordító és publicista barátaik és ismerőseik körében is használt beceneve volt. A Szilágyi stúdióban készült fotó hátoldalán egy korabeli ajánlás és a dátum is olvasható: „Lala bátyámnak / Hermin / 99 Jul 17”. Rónai Hermin ebben az évben végezte el a Vígszínház színiiskoláját, és vették fel a színészegyesületbe. Szülővárosában, Gyulán mutatkozott be Csiky Gergely A Nagymama című vígjátékában Langó Szerafin nevelőnő szerepében. Tehetségét rögtön felismerték, s bár, mint írják: „kár még ilyen fiatal sugár leánynak komikai szerepeket adni”, Rónai Hermin rövid pályafutása során leginkább ebben a műfajban aratta sikereit, jóízű mókáit és sziporkázó humorát gyakran említik a kritikák. A promenád fénykép párdarabját, amely ugyanekkor készülhetett, de amelyen a színésznő, másik ruhában, a kamerával szembe fordulva áll, a Gábor Marianne hagyatékban őrzik.

Unokaöccse a Színház című hetilap 1946. december 11-i számában „Egy komikáné emlékezete” címmel írt róla személyes hangú visszaemlékezést, amelyben kétségbeesett egyensúlyozó mutatványnak nevezi a polgári biztonság kötelének kifeszítését a művészi kétség mélysége fölé. Az írásból az is kiderül, hogy Rónai Hermin, 48 évesen, csendesen, panasz nélkül halt meg rákbetegségben egy pesti kórházban, és ezt a halotti anyakönyv is alátámasztja. Testvérei közül Dénes (1875-1964), Hajnal (1881-1938) és József (1894-1944) is fényképészek voltak, de ezt a mesterséget űzte unokabátyja, Székely Aladár is, mind közül a legnevesebb. A második kép ugyanebben az évben már az ő műtermében felvett mellkép. Az első fotó ajánlásának címzettje, Lala, valószínűleg Rónai Lajos (sz. Klein 1854-1904) karcagi gőzmalom tulajdonos, Hermin unokabátyja, apjának féltestvére lehetett. Az alábbi két kép is ezt valószínűsíti.

Székely Aladár: Rónai Dezső, 1900

Dr. Rónai Dezső (1881-1943), Rónai Hermin édesapja, Rónai Fülöp féltestvére, Klein Lajos fia volt. Ezért szerepel az első, 1900. január 5-kén keltezett fénykép hátoldalára írt ajánlásban az „unokanővéremnek” megszólítás. A másik, későbbi felvétel dedikációja is „Herminkának” szól. Fülöp édesanyjának, Schön Fanninak (1815-1901) második férje Klein Simon volt, akitől három gyermek született, Lajos és Bernhart (ikrek, 1854), továbbá Mina (1856). Lajos 1899-ben változtatta Kleinről Rónaira a nevét. Heisler Reginával kötött házasságából Dezső, Johanna (1883) és Kornél (1886) születtek, Hermin és Dezső tehát unokatestvérek voltak. Dezső az első képen 19 éves, frissen érettségizhetett a bajai izraelita Elemi Polgári Fiú- és Leányiskolában, majd 1902-ben kezdte meg jogi tanulmányait a pesti egyetemen. 1905-ben szocialista nézetei miatt összetűzésbe került az egyetem „koalíciós” diákjaival, akik megverték és halálosan megfenyegették, ami ellen ő bűnvádi feljelentéssel élt. Az újságok is többször tudósítottak az esetről, végül Rónai súlyosabb megrovást kapott az egyetem vezetésétől, mint támadói. Később ügyvédi praxist folytatott Budapesten, több cég jogi képviselője, a Chromo Magyar Általános Papíripar Rt. igazgatósági tagja volt.

Szekély Aladár: Önarckép édesanyjával, Rosenberg Lénivel, 1900

A gyűjtemény legérdekesebb darabja az a kép, amely a fényképész Székely Aladárt (1870-1940) és édesanyját, Rosenberg Lénit karonfogva ábrázolja 1900-ban. Az idős hölgyhöz hasonló alak két olyan sztereó üvegnegatívon is előfordul, amely Fischer György hagyatékából került a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe, és családi jeleneteket ábrázol 1905 táján (F.12937 és F.18696). Egyúttal ez lehet Székely Aladár legkorábbról ismert portréja is, harmincéves a képen. A családi viszonyok két testvérpár keresztbe házasodása miatt tűnhetnek kuszának. Bleyer Adolf (1837-1904) asztalos 1865-ben vette feleségül Rosenberg Lénit (1844-1906), és hét gyermekük született: Izsó (1869-1912), Aladár, Jolán (Engelmann Árminné 1872-1931), Kornélia (Fischer Jakabné 1873-1941), Berta (Gyulai Noé Hugóné 1876-1942), Béla (1878-1931) és Miksa (1882-1922). Rosenberg Léni öccse, Rosenberg Fülöp (1849-1915) pék, Bleyer Adolf féltestvérét, Bleyer Linát (1854-1944) 1874-ben vette feleségül. Az ő gyermekeik: Dénes (1875-1964), Hermin (1877-1926), Mihály (1879-1945), Hajnal (1881-1938), Etelka (1884-1888), Erzsébet (Guttmann Emilné 1889-?) és József (1894-1944) voltak. Rosenberg Fülöp és gyermekei 1883-ban Rónaira, Bleyer Aladár 1899-ben Székelyre változtatta a család nevét. Rónai Mihály András a Filmkultúra 1986. júliusi számának „Az első magyar filmoperatőr” című, Rónai Dénesről írt cikkében a két család eredetéről is élvezetes beszámolót ad (Filmkultúra, 27. évf. 7. sz. 55-65. old.).

Székely Aladár: Székely Béla és Rónai Mihály, 1903

A következő kép szereplőit nem nehéz azonosítani, mert Aladár kedvenc öccse, Béla (balról), egy másik fényképén is szerepel, amely 1912 körül készült, és amelyen nemcsak vonásai, hanem még az arckifejezése is szinte azonos (PIM ltsz. F 3659). A másik fiatalember Rónai Mihály, Béla unokatestvére, Rónai Mihály András (Mityu) édesapja. Bár a hátlap ceruzás évszáma mellett kérdőjel olvasható, a keltezés pontosnak tűnik, hiszen az ismeretlen, viszonylag egyszerűbb verzón már szerepel az 1902 végén nyílt József krt. 62. szám alatti műterem címe is. Farkas Zsuzsa a Fotóművészet 2022/1. számában „Székely Aladár gyűjtői szemmel” címmel írt tanulmányában hívja fel a figyelmet a fényképész „kettős életére”. Mint írja, a művész a naponta készített nagy mennyiségű kommersz portréból lett vagyonos ember, ugyanakkor ez tette lehetővé, hogy modern szemléletű művek, sorozatok, albumok létrehozásával is kísérletezzen. A fenti kép azért is érdekes, mert a fényképészek „a fesztelenebb, könnyedebb beállításokat elsősorban családjuk tagjain próbálták ki először, így a személyiség külső és belső jegyeit is pontosabban, „lélekbelátóbban” tudták visszaadni” (Csorba Csilla). A képen a két unokafivér egymással és a nézővel is kommunikáló, nyilvánvalóan instruált beállítása, valamint a külső helyszín természetes fényeinek véletlenszerű játéka, megkapó művészi hatást vált ki. Székely Aladár méltán közismert művészportréi hasonló benyomást keltenek.

Dr. Székely Béla agglegény ügyvéd volt, aki 1931-ben önkezével vetett véget életének, kísértetiesen hasonló módon, mint tizenkilenc évvel korábban bátyja, Izsó. Mindketten neurózis és/vagy depresszió miatt szorultak kórházi kezelésre, de amikor rövid időre őrizetlenül maradtak, felakasztották magukat. Izsó, a temesvári ügyvéd volt az egyetlen testvér, aki megtartotta a Bleyer nevet. Fia, Bleyer György (1907-1971), az 1920-as évek végén építészetet tanult Stuttgartban, kapcsolatba került a Bauhaus iskolával, kommunista szimpátiája miatt belépett a Svájci Kommunista Pártba, majd visszatért Romániába. Három bukaresti ház tervezése fűződik a nevéhez, de inkább építészettörténettel foglalkozott, majd 1969-ben Németországba emigrált, és ott is halt meg.

Székely Aladár: Székely Miksa (?) és Rónai Hajnal, kb. 1900

A fenti két fiatalember is feltehetően családtag lehet 1900 körül. A születési évszámokból kiindulva, a jobb oldalon ülő, maga elé meredő férfi talán az 1881-es születésű Rónai Hajnal (1881-1938). Hasonló külsejű fiatal férfi fotóját - szintén Székely Aladár beállított, artisztikus felvételén - A fény című fényképészeti szaklap 1907/1. száma közölte. Egy magántulajdonban levő negatív felvétel kontakt levonatával összehasonlítva kijelenthető, hogy az újság képén ábrázolt személy Rónai Hajnal, aki feltűnik egy másik, 1910 körül készített fényképen, amelyet bátyja, Dénes készített, s amelyen feleségével, Pető Ilonával látható. A Színházi élet 1924/20. számát illusztráló fotón is ő szerepel, ez a kép az Egri Nőegylet Aranykakas előadásának főszereplőjeként, szintén a feleségével együtt, jelmezben ábrázolja. Tevékenységéhez köthető az egri néprajzi fényképezés kezdete, de az 1913. július 3-i egri árvízről is diapozitív felvételeket készített, amelyet az Apolló mozi mutatott be. Gárdonyi Géza Ali rózsás kertje című novellájából forgatott film (1913) belső felvételei Rónai Hajnal Széchenyi út 6. sz. alatti műtermében készültek. Ő is öngyilkos lett, a magány és az idegeivel folytatott örökös harc miatt megmérgezte magát. (Smuczer Hanna: Fényképészek és fényképészműtermek Egerben a 19. század második és a 20. század első felében, Agria L, Annales Musei Agriensis, Eger, 2017, pp. 547-572.)

A baloldalon ülő másik fiú azonosításához kevesebb támpont található. Lehetséges, hogy ő a legfiatalabb Székely fivér, Miksa, aki 1882-ben született. Róla kevés és ellentmondásos információ ismert. Mivel 1922-ben fényképész foglalkozás szerepel a neve mellett a halotti anyakönyvben, valószínűtlen, hogy ő is ügyvéd lett volna, mint másik két fivére. A Tolnai Világlapja 1909. május 9-i (IX. évf. 19. sz.) számában közölt tablón a budapesti kirakatverseny résztvevőinek képei között szerepel egy bizonyos Székely Miksa arcképe, ami mutat hasonlóságokat a fenti fiú vonásaival, de meggyőző bizonyítéknak ez kevés lehet.

Székely Aladár: Rónai Mihály

A fenti fénykép az „1899 november” ceruzás feliratot viseli, Székely Aladár pár hónappal korábban megnyílt Mária Terézia tér 1. szám alatti pesti műtermének legelső, dísztelen verzóján (Rónai Hermin képét is ilyenre ragasztották). Rónai Mihály András apját, Rónai Mihályt (1879-1945) ábrázolja éppen húszévesen. Állatorvosnak tanult, állategészségügyi főtanácsosként vonult nyugdíjba, vezette a lóvágóhidat, tudományos tevékenységét Karasszon Dénes „A magyar állategészségügy nagyjai” címen a Magyar Állatorvosok Lapjának 1980/11. számában ismerteti részletesen. Mellszobra a Húsipari Múzeumban Cser Károly alkotása. Kényszerből választotta a tudományos pályát, fiatalon megsüketült, ezért felhagyott reményteljes irodalmi tevékenységével. Novellái 1904 és 1908 között jelentek meg a Népszava, a Pesti Hírlap, A Hét, a Szerda és a Nyugat hasábjain. Ambrus Zoltánnal, Kaffka Margittal, Gárdonyi Gézával és Ady Endrével együtt jelentkezett, Nagy Lajossal és Bölöni Györggyel egyenrangúként tartották számon. Születésének századik évfordulójára az Élet és Irodalom hasábjain fia az apa szájába adja megemlékező sorait, mintha apja a túlvilágról szólna hozzá, és saját maga beszélné el életének eseményeit. „Gyönyörű férfi voltam, hollóhajú, sastekintetű, merész, szép arcú, daliás, Errol Flynn és Bródy Sándor együtt, meg sugárzóan kedves is, az emberek közt kívül-belül olyan, mint naptárban a vasárnap.” Ez inkább későbbi fényképeire utalhat, amelyeken borotvált arccal és erősebb bajusszal tűnik fel, mint amilyen a Centropa honlapján Gábor Marianne életrajzát illusztráló felvétel is. Feleségével, kisebbik fiával és apósával együtt 1945-ben a nyilasok agyonlőtték a Liszt Ferenc téren.

Székely Aladár: Rónai Mihályné és Rónai Mihály András, kb. 1913

A képen feltételezésem szerint Dr. Rónai Mihályné, Dr. Hauser Emma (1886-1945) látható Rónai Mihály Andrással, aki 1913-ban született. A Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében szerepel egy „Családi pillanatkép” című Rónai Dénes felvétel (ltsz. 2006.16680), amelyen egy bajuszos férfi újságot olvas, míg felesége újszülött csecsemőjükkel foglalatoskodik a kép jobb oldalán. A férfi kétséget kizáróan Rónai Mihály, az anya ezek szerint Hauser Emma Mihály Andrással. Gábor Marianne így írta le: „alacsony és molett volt, a fejformája teljesen a Mityué, óriási homlok, pici arc.” Az Erzsébet szegényház, a munkásbiztosító pénztár, majd a kereskedelmi betegsegélyező pénztár s az abból alakított Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) orvosa, a Lovag utcai általános iskola orvosa és egészségtantanára volt. Munkásságával a dolgozó nők higiéniai nevelését, egészségügyi és szociális ellátását segítette elő.

Rónai Mihály Andrásról 1992-es halálakor a Népszabadság és a Magyar Nemzet is rövid nekrológot közölt. Az előbbi kiemeli harcos, radikális baloldaliságát, mint írják, az antifasizmus egy életre meghatározta szemléletét, mindvégig a szocializmus kérlelhetetlen híve maradt. A Magyar Nemzetben a Kádár-féle „konszolidáció" támogatását és Károlyi Mihály rehabilitációját vetik a szemére, de mindkét helyen kiemelik költői és versfordítói munkásságát, valamint fő művét, az 1958-ban megjelent Nyolc évszázad olasz költészete című kötetet, amelyben egymaga kalauzolja végig a magyar olvasót a világ egyik leggazdagabb nemzeti líráján. „Ha nem a napi politikáról beszélt vele az ember, hanem költészetről, festészetről (feleségének, Gábor Marianne-nak a képeiről például) régmúlt históriákról, Ady hitvesének, Csinszkának a varázsáról, a legelbűvölőbb társalgó volt." A 20. század egyik jellegzetes értelmiségi típusát képviselte.

Fái Izidor: Bleyer Adolf (?), Gyula, 1890 körül
Székely Aladár: Czinczár Adolfné, Löwy Debora, 1908-10

A nagyszalontai születésű Fái (1883-ig Goldberger) Izidor gyulai fényképész 1892-ben harmincnégy évesen váratlanul elhalálozott. Özvegye „a boldogult férje által fentartott fényirdát tovább is folytatni fogja. A fényirda vezetésére Bleier Aladár városunk szülöttét, Bleier Adolf élelmező-kereskedőnek több elsőrangú vidéki városban és Budapesten működött művészi képzettségű fényképész fiát nyerte meg, aki nemcsak ki fogja elégíteni a gyulai igényeket, hanem diadalmas versenyre kelhet első rangú atelierk fénykép produktumaival”, írja a Békés. Ugyanez a lap egy évvel később jelenti, hogy: „a Körös csatorna partján levő régi fényképészeti műtermet Bleyer Aladár vette ki, mig ezen fényirda eddigi tulajdonosa özv. Fáy Izidorné a városház utczai volt Hefeléné most Jontz-féle ház udvarán nagy csinnal készült szép uj fényirdát rendezett be. Ugy Bleyer Aladár mint Fáyné művezetője Békés Gyula fényképészek szakképzettsége Gyulán sokkal ismertebb, semhogy bővebb reklámra szorulna…” A fenti fényképről készült másolat szerepel a Geni.com családtörténeti honlap Bleyer Adolf bejegyzésének illusztrációjaként. A kapott információ szerint a fényképet Gábor Marienne egy távoli rokonának lemásolásra adta kölcsön, ő azonosította az ábrázolt idős férfit a Garibaldi-sapka miatt Bleyer Adolffal, aki az itáliai magyar légióban szolgált. Ezek szerint Bleyer Adolf a képen 53-55 éves lehet. Adolf apja, Mihály, aki Rácalmáson volt mészáros, öregségére Gyulára költözött a gyerekeihez, az ő hetven feletti életkora talán közelebb áll a képen ábrázolt személyéhez.

Székely Aladár fényképére a „Czinczár Adolfné” ceruzás felirat került valamikor a 20. század közepén, de egy napjainkban használatos, sárga öntapadós cédulára valaki feljegyezte, hogy Czinczár Adolf gyulai nagykereskedő az első világháború sebesültjeinek 150 ágyas hadikórházat állított fel a saját költségén. A képen ábrázolt nő azonban nem Gyula köztiszteletben álló fanagykereskedője (Czinczár Adolf, 1847-1925) felesége, Kaufmann Júlia (1850-1918), hanem Czinczár Adolfné, Löwy Debora (1863-?). A két Adolf másodunokatestvér volt, a fiatalabbik (Czinczár Adolf, 1862-1940) anyósa, Löwy Ignácné, Rosenberg Júlia (1842-?) Schön Fanni Rosenberg Ignáccal kötött első házasságából született, így Rónai (Rosenberg) Fülöp lánytestvére, és a kép a rokoni kapcsolat miatt került a többi közé.

Székely Aladár: Szakállas öregember, kb. 1900

Uher Ödön: Bleyer Berta és Gyulai Noé Hugó, 1901

Uher Ödön esküvői fotójának utánrendelési száma az 1901-es évre utal, és ebben az évben a Székely család legfiatalabb leánygyermeke, Berta (1876-1946) dr. Gyulai Noé Hugó (1896-ig Krausz Noach 1874-1945) ügyvéddel kelt egybe Gyulán. Az azonosságot alátámasztja egy 1925-ös tabló, amely a Tolnai Világlapja munkatársai között tünteti fel Gyulait (1925/43. sz.), és egy másik Székely-felvétel harminchárom évvel később, amely ugyancsak a Tolnai Világlapjában jelent meg az ismert és előkelő budapesti ügyvédről (1934/12. sz.). Gyulai Noé a budai főreáliskola kitűnő tanulója volt, később az intézet volt iskolatársainak egyesületi elnöke lett. Sajnos az idős, szakállas férfi profilképéről semmi sem tudható. Aligha lehet családtag, talán Székely Aladár képzőművészekkel való kapcsolatára vezethető vissza, és tanulményfej valamilyen festészeti alkotáshoz.

Gábor Marianne emléktáblája, Városligeti fasor 40.

Gábor Marianne hosszú életének utolsó éveiben Monori József Ferencné volt az asszisztense, aki a festőnő halála után a hagyaték örököse és kezelője lett. Mivel a képek számára ismeretlenek voltak, feltehető, hogy Gábor Marianne korábban adta kölcsön vagy ajándékozhatta el a fotókat valakinek, talán egy távoli rokonnak. Most, úgy tűnik, feleslegessé váltak, ezért kerültek eladásra. A képek azonosításánál Monori József Ferencné és dr. Csillag János információi jelentettek nagy segítséget. A jobb élvezhetőség érdekében a fényképek némi digitális javításon mentek keresztül.