Vázlat Berény Róbert »Meditáció« című önarcképéhezA hamisítás és az alkotás folyamata
Vázlat Berény Róbert Meditáció című önarcképéhez
Vörös kréta, pasztell, 42x53 cm
Köztudott, hogy az interneten árult képzőművészeti alkotások nagy része hamis. A hamisításnak számtalan megfontolása és megjelenési formája lehetséges, az sem biztos, hogy az átveréssel szerzett anyagi haszon az elsődleges mozgatórugó. Ettől persze még hamis marad a mű. A fenti krétarajzot az eladó a következő leírással bocsátotta árverésre: "Berény Róbert, neves festőművészünk portréja, talán festőtársa készítette a képet."
Berény műveit már életében hamisították. A Nemzeti Galéria 1963-as Berény-emlékkiállítását a Művészet hasábjain méltató cikkében Pataky Dénes öt olyan bemutatott festményt említ, amely Berény műveivel kortárs alkotás, de az aláírást később hamisították rájuk. A Falusi utca című képet pedig festőtársa, Pohárnok Zoltán, Berény stílusában festette. Megállapításait a festő özvegye is alátámasztotta.
Mivel a rajzra nem került szignatúra, eggyel kevesebb okunk van megtévesztésre gyanakodni, hiszen a hamisítás legkézenfekvőbb megoldása a művésznév utólagos feltüntetése egy erre alkalmasnak vélt műalkotáson. Sokkal nagyobb felkészültséget - a festő stílusát, technikáját, témáinak ismeretét - feltételező módszer, létező művek elemeinek felhasználásával, egy új mű összeállítása. Esetünkre ez sem illik, hiszen a rajz kompozíciója megegyezik Berény, Nemzeti Galériában őrzött, Meditáció című önarcképével, amely a művésztől került a gyűjteménybe a mű keletkezésének idején. Előfordul, hogy a hamisító egy létező műről készít másolatot, de sohasem olyanról, amely a köz számára hozzáférhető, nehogy a két kép egymás mellé kerülésével lelepleződjön a csalás. A hamis mű technikája többnyire követi az erdetiét. Néha maga a művész ismételi meg sikeres alkotásait, a képek részleteikben el is térhetnek egymástól, de ezt nem nevezzük hamisításnak.
Ha a krétarajz a meditáló önarckép előzménye, csak Berény munkája lehet, hiszen valószínűtlen, hogy a végleges kép megfestéséhez a művész ne saját vázlatát használta volna fel. Ezért nem is lehet pályatárs műve. Amennyiben valaki egy meglévő festményhez akar vázlatot hamisítani (Munkácsy tanulmányrajzaival ez gyakran megesik), számtalan szempontot kell figyelembe vennie. Mindenekelőtt bele kell helyezkednie az alkotás folyamatába, visszafejteni a kreatív munkamenet szövetét.
Magyar Nemzeti Galéria
A vizuális absztrahálás során a valóság esetleges elemei a formák és a színek közötti törvényszerűségeknek rendelődnek alá. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy a vázlat korsójának kezdeti "átalakulása" és a folyamat kiteljesedése a végleges festményen ugyanannak a kéznek a munkája. Bernáth Aurél visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy Berény Berlinben megmutatta neki egy képét, amely konyhai vagy uzsonnaedényeket ábrázolt, s amelyet rendkívüli plasztikusság és természethűség jellemzett. "Letörten találtam a kép előtt", írja Bernáth. A korsón véghezvitt absztrakció példázza, hogy Berény néhány évvel később már megbirkózott a feladattal, a korsó a szemünk láttára válik a korsó képévé, vizuális jellé. Ám ez a folyamat visszafelé elképzelhetetlen. A lényegre egyszerűsített forma sohasem tudja visszanyerni esetlegességeit. Ahogy a meditációból sem lesz figyelem, koncentráció. A folyamat természetes iránya ellentétes, a szembenéző tekintet, amely - a tükör használata miatt - gyakori sajátossága az önarcképeknek, az oldalról festett orr és a vak szemüreg hatására fókuszát veszti, és az elsötétített tükörrel együtt a befelé figyelés ábrázolásának eszközévé válik.
Egy hamisító nem tudná ezt a metamorfózist visszafordítani. De ha tudná sem akarná, hiszen a hamisító csak a lényegtelen elemeken változtat, a lényegeshez - a hitelesség látszatának megőrzése érdekében - nem nyúl. Nem merné a hórihorgas orrot szemből piszének rajzolni, nem változtatna az áll vonalainak szimmetriáján, mivel ezek az arc karakterisztikus jegyei. És mindenek előtt a kép címadó ötletét, a meditatív befelé figyelést sem minősítené vissza hétköznapi, kíváncsi tekintetté. Ugyanakkor nem ragaszkodna a könyöklő kar ruhaujjának lényegtelen hullámvonalához, vagy a szögletes terítő és a nagy kerek asztallap arányait sem gondolná megfellebbezhetetlennek.
Márffy Ödön: Zdenka (Merengő), 1928
Berény Róbert: Könyöklő nő, 1929 - Bernáth Aurél: Merengő, 1930
Lappang - magántulajdon - Fővárosi Képtár
Márffy Ödön a Nemzeti Szalon 1929 januári kiállításán mutatta be Ticharich Zdenka (1900-1979) magyar zongoraművésznőt ábrázoló olajfestményét, amely ma csak reprodukcióból ismert. Ezen a kiállításon a Képzőművészek Új Társasága törzstagjai között Berény Róbert és Bernáth Aurél is kiállítottak, s minden bizonnyal rájuk is kedvező benyomást gyakorolt, az egyes kritikák szerint, "csodálatosan finom" portré. Hatása kimutatható mindkét festő egy-egy művén.
Fruchter Lajos, műgyűjtő, visszaemlékezésében írja, hogy 1929 nyarán meglátogatta Berényt, és megvásárolta a Könyöklő nő című olajképét. Fruchter nem ragaszkodhatott igazán a műhöz, mert egy 1939-es árverésen nyolcvan pengős kikiáltási áron el akarta adni, igaz, a kép nem talált vevőre. Le is írja naplójában, hogy Berény „stílusa ebben az időben dekoratív hajlamú volt. Egy-két évvel később, felvidéki utazása után elmélyült és olyan műveket festett, amelyek nagyobb hatást tettek” rá, mint korábbi alkotásai. (A kép vázájában a levendulacsokor talán arra utal, hogy a festmény május-júniusban készülhetett.)
Berény arra bíztatta Fruchtert, hogy Bernáth Aurél képeiből vásároljon. "Bernáth 1929 őszén az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendezett. Itt találkoztam vele. Ajánlatot tettem Önarckép című pasztelljére" - írja Fruchter. 1929 októberében Bernáth Aurél az Ernst Múzeum Munkácsy-céh II. reprezentatív kiállításán egyetlen művet állított ki: Önarcképét. Úgy emlékszik első találkozásukra, hogy Fruchter tanácsot kért, melyik művét vásárolja meg, mire ő rámutatott egy pasztellképére, amely asztalra hajló nőt ábrázolt, csigákkal, tengerrel. Fruchter ezt a képet is megvette. Bernáth Aurél felesége - akit a képen látható nővel azonosítanak - 1930 januárjában jegyezte be a művet az általa vezetett műtárgylistába. Vagyis valószínűbb, hogy a kép vásárlása később, már 1930-ban történt.
A három kép nem lehet független egymástól. A széles karmozdulattal asztal fölé hajló nőalak, a ruha által szabadon hagyott nyak és váll vonala mindhárom mű lényeges eleme. A hangsúlyos hajzuhatag Berény és Bernáth képén is fontos szerepet játszik, a meditáció és a merengés hasonló lelkiállapota Berény önarcképét is ide kapcsolja.
Nő zöld szobában, 1927 - Varró nő - Vázlat, 1937
Magántulajdon - A Magyar Nemzet Galériája, 1966. 03. 06 - Pesti Napló, 1937. 12. 25
A valóságtól való elvonatkoztatás, amelynek kiindulópontja a vázlat lehetett, folytatódott az Önarcképpel, majd a Könyöklő nővel, amelyen a formák tovább egyszerűsödtek, egymáshoz való kapcsolatukat a valós térviszonyok helyett már valamilyen absztrakt, geometrikus rend határozza meg, a legnagyobb felület elvének síkszerűsége - mint a váza, vagy az asztal erős rálátásból megfestett lapja -, végül a különböző síkok egymás mögé, egymás takarásába kerültek, s kivágott alakzatként töltik ki a képteret. Az asztallap egy 1966-os újságban megjelent rajzon láthatóval mutat hasonlóságot, amelyet a varró nő alakja köt össze egy 1927-es képpel, a Nő zöld szobában cíművel, majd Berény 1937-ben készült Pesti Naplóban megjelent rajzával. Vagyis a különböző kreatív folyamatok kereszteződhettek, megtermékenyíthették egymást.
Berény Róbert: Könyöklő nő, rajz - Támaszkodó önarckép
MNG Adattár 23306/1992/XI/3 - Magántulajdon
A fenti rajz, amelyről a Nemzeti Galéria Adattára csak egy fénymásolatot őriz, így megjelenési helye ismeretlen, a Könyöklő nő előzménye lehet, hiszen itt is valószínűtlen, hogy a művész a kiérlelt kompozíció után térjen vissza egy korábbi állapothoz. A háttér szekrényének ovális tükrű ajtaja miatt összeköthető a Varró nőt ábrázoló rajzzal. A támaszkodó, sárga kabátos Önarckép még ennél is tovább megy, Berény alakjának fordított, eltúlzott mozdulata felülírja a korábbi meditáló lelkiállapotot, az asztal és a szék az előzmények ismerete nélkül szinte azonosíthatatlanná válik. A haj hullámait jelző vonalak, amelyek a vázlaton és a temperaképen még a valóság visszaadására hivatottak, a Könyöklő nő esetében már inkább dekoratív hatást keltenek, a világos-sötét vonalak felcserélődtek, majd a támaszkodó Önarcképen mint valami stilizált fejfedő keretezik az arcot. Ez már a folyamat végkifejlete, ha nem ismernénk a kép provenienciáját, leginkább itt gyanakodhatnánk "idegenkezűségre". Fruchter naplójából kiderül: „utóbb még az asztalra támaszkodó sárga Önarckép” is hozzá került.
Berény Róbert rajza a Pesti Napló számára
PN, 1933. IV. 16. p. 53
A könyöklő Etát, Berény második feleségét ábrázolja egy 1933-as rajz is, melyet a művész szintén a Pesti Naplónak készített. Ezen a rajzon felhasználja a korábban kiérlelt folyamat állomásait, az önarckép átfogalmazott tárgyi környezetét (egy kisebb kerek asztalt, az ajtó helyett ablakot, de a háttérben talán ugyanazt a tükröt láthatjuk), a Könyöklő nő visszafogottabb mozdulatát, hétköznapibb öltözéket, vagyis, visszatér a valósághű ábrázoláshoz. Ezekre a rajzokra illik Barki Gergely megállapítása: "az utóbbi időben felbukkanó hasonló témájú művek ajánlásaiból is kiderül -, hogy ezek a festmények, rajzok, rézmetszetek a legszűkebb családon kívül eljutottak Berény barátaihoz, sőt a távolabbi ismerősökhöz is. ...elsősorban karácsonyi ajándékként szánta ismerőseinek." A meghitt családi jeleneteket szívesen közölték a lapok is.
Meghatározó külső körülmények
Barabás Miklós és családja, bal szélen Alice, középen Thaly Guidó, 1864
MNM
Thaly Guidó villája, Városmajor utca 36., 1872-es térkép
Thaly Guidó (1840-1909), mérnök, Barabás Miklós Alice nevű lányát vette feleségül 1867-ben. Ekkor költöztek a Városmajor utcai Barabás-villa tőszomszédságában álló, neo-klasszcista portikuszos, fedett verandás, földszintes nyárilakba. Thaly még ebben az évben, Barabás Miklós anyagi támogatásával, a villa északi oldalához toldalék lakrészt építtetett (HU BFL-XV.17.a.302-565). Ez az épületrész már feltűnik az 1872-es térképen. A fiatal feleség a házasságkötés évében gyermekágyban meghalt, és Thaly Guidó csak 1873-ban nősült meg újra.
Berény Róbert: A művész háza a Városmajorban
Városmajor utcai ház, 1911
BÁV 75. aukció, 2019. 277. tétel - Szíj B.: Berény Róbert, 1964. 7. kép, lappang
Az 1892-ben épült északi, emeletes toldalék terve
HU BFL XV.17.d.329 - 6886/4
A kilencvenes években Thaly újabb épületrészekkel bővítette a házat, mindkettőt Schumy Rezső építőmester tervei alapján. Utóbb, a déli oldalhoz kapcsolódó kisebb toldalék épült meg, a szuterénben szerszámoskamrával, a félemeleten fürdőszobával. A jellegzetes, ácsolt oromzatú - és Berény Róbert képein is többször előforduló - északi bővítménynek a földszinten nagy, nyugatra néző ablakú előteréből lépcsőn lehetett feljutni a (terven "raktár" feliratú) emeleti helyiségbe. Az 1867-es földszintes lakrész padlásterét már Berényék építették át műteremnek.
A műterem kialakítása az 1910-es padlástér beépítéssel
HU BFL XV.17.d.329 - 6886/4
Berény Nándor, kereskedő, és felesége, Lindner Franciska, Thaly Guidó 1909-es halálát követően vásárolták meg a villát. Fiuk, Róbert, ekkor Párizsban élt és festett. A szülők előbb egy földszintes konyhát építtettek az északi emeletes toldalék elé. A tervrajzon még nincs kijárás a helyiségből a kertbe, de Berény későbbi festményein két ajtó is látható, nyugatra és délre. Az északi fal a szomszédos telek kerítésével határos, mögötte magas fa áll. A következő évben alakították ki a műtermet, egy kisebb előtérrel és mellékhelyiséggel, amelyet a villa padlásteréből választottak le. Ezekből az átalakításokból arra következtethetünk, hogy fiuk számára próbálták az északi épületrészt lakhatóvá tenni.
Az 1867-es terv részlete - Berény Róbert első felesége a veranda előtt, fotó, 1912 körül
HU BFL - XV.17.a.302 - 565 - Artmagazin, magántulajdon
Berény Róbert: Napsütéses villakert, 1928-1930 körül
Hegyvidék Galéria
A fedett veranda (területe az 1872-es térképen sárgával jelölve) eredetileg előtetős, kiugró középső traktussal rendelkezett. A jellegzetes kovácsoltvas rácsos építmény egy részét idővel eltávolították, talán balesetveszély miatt. A fotón már nem látszik, de a veranda kő padlóburkolata jól kivehető. A (világoskék) rács részben feltűnik A művész háza a Városmajorban című kép jobb szélén, de megjelenik a Napsütéses villakert című festményen is, noha a konyhaépület nyugati oldalát a verandáról nem lehetett látni, tehát a nézőpontot a művészi szabadságnak tulajdoníthatjuk, vagy lehet, hogy a leszerelt rácsokat a kert másik végében tárolták.
A városmajori ház egy ceruzarajzon és egy lappangó festményen
Pintér Aukciósház 2010. 26. tétel -
Hasonló helyrajzi ellentmondások uralják a fenti két Berény-alkotást is. Mindkettőn jól kivehető a szomszédos kert magas fája, a Berény-villa részletei, valamint az 1900-as években épült Városmajor utca 40. emeletes házának belső udvara és tűzfalai, háttérben az Árkay Aladár tervezte (1906) 42. számú ház északi, földszintes szárnyának ácsolt, centrális oromzata. Ezek az épületek ma is állnak. Mindez rávilágít Berény Róbert festői látásmódjára, amelyben az ábrázolt tárgyak egymáshoz való kapcsolatát nem a reális térviszonyok határozzák meg, az arányok eltolódnak, a tér összesűrűsödik.
Reggel, 1935 - Meditáció (Önarckép), 1930
MNG, LU 58.338
A Reggel című festmény, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria letétként őriz, és amely szerepelt az 1963-as Berény-emlékkiállításon, a villa könnyen azonosítható részét mutatja. (Sárga pontokkal jelezve a terven.) A nyitott ajtón túl feltűnik a festő alakja, aki állványa előtt áll, és palettával a kezében egy nőalakot fest. A vásznon feltehetően az előtérben tisztálkodó nő látható, aki a kép címe alapján nem hivatásos modell, hanem a festő felesége, Breuer Eta lehet. Berény műterme a Thaly-féle toldalék házrész emeleti szobájából nyílt. A kályha elhelyezése is megfelel a valóságnak, hiszen a házat ábrázoló két képen a nyeregtető megfelelő pontján kémény látható. Ez az emeleti szoba lehetett a villa legvilágosabb, legbarátságosabb helyisége. A falon lógó, álló téglalap alakú tükröt a meditáló önarcképen az asztal mögé, a falhoz támasztották, és a műterem ajtaja itt csukva van. A Reggel című festményt 1935-re datálják, reprodukciója a Magyar Művészet 1936-os számában jelent meg először.
Önarckép vázlat - Csendélet
Tartalmi szempontból a vázlat egyetlen lényeges ponton tér el a festménytől, ez pedig a tükör. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a festmény tükre helyén a vázlaton egy tájkép látható, hiszen Berény ekkoriban is festett tájképeket. Az aranyozott keretnek azonban itt is hiányzik az alsó része, a vastagabb vonalak az asztal és a terítő szélét jelzik. Tudjuk, hogy az emeleti szoba szemközti falán két ablak volt, s ezeken keresztül kilátás nyílt a Kis-Sváb-hegy akkor még kevéssé beépített oldalára. Már a Városmajor és a Biró utcák között is jelentős a szintkülönbség, az is lehet, hogy a kert tükrözödik az üvegben. Az Oltványi Artinger Imre gyűjteményéből származó, egykor Csendélet, most Kancsós csendélet II címet viselő festmény megismétli a meditáló önarckép hátterét, azt követően, 1929-ben készülhetett.
Sakkozó pár (Breuer Eta és Weiner Leó) 1930 körül
Eta olvas, 1928 körül - Interieur, 1930
Kieselbach, 2016. 54. téli aukció, 168. tétel
Kieselbach, 2017. 57. téli aukció, 169. tétel - MNG FK8140
Egyes jellegzetes berendezési tárgyak Berény több képén is előfordulnak, s bár helyük változónak tűnik, a ház azonos részéhez, nevezetesen az 1867-es emeletes toldalék épülethez köthetők. Legszembetűnőbb a négy helyen kicsúcsosodó, kerek lapú asztal, amelyet több festményen abrosszal terítettek le, de gyakran látható rajta kisebb méretű, négyszögletes díszterítő. Ismétlődő bútordarab a felül ívelt vonalú szekrény, egy zöld huzatú kanapé és egy fonott karosszék. Mivel Berény nagyvonalúan kezelte képein a valóság elemeit, ha más készítette a vázlatot, tudnia kellett, hogy az ábrázolt tárgyak és jellegzetes tulajdonságaik mennyire tűrik a változtatást, különben a helyismeret hiánya feltűnő lehetne.
Berény Róbert nyolc képe az 1930-as KUT kiállításra beadott tíz közül
(1. Csendélet és karácsonyfa 2. Az üvegkorsó 3. Nyitott ablak és csendélet 4. Macska és csendélet 5. Önarckép 6. Csendélet 7. Téli szomorú délután 8. Árnyék és Olympia 9. Tájkép 10. Öleb és nő)
A Meditáció a KUT (Képzőművészek Új Társasága) 1930 januárjában rendezett tárlatára beadott tíz Berény-kép egyike. A nyolc beazonosítható kép nagyjából egységes festői látásmódjától az önarckép valamelyest eltér, hagyományosabb felfogást képvisel. Valószínű, hogy inkább a művész névjegyeként értelmezhető, s nem Berény festői fejlődésének naprakész állapotát hivatott tükrözni. Ha a katalógus felsorolásának sorrendje időrendet is takar, a karácsonyfás csendélet készülhetett legutoljára, közvetlenül a megnyitó előtt, és az utolsó két, nőalakot ábrázoló kép (egyikük 1928-as dátuma ismert) a legelsőként. Mivel Berény egy évvel korábban is szerepelt négy képpel a KUT kiállításán (1929. január), a művek többsége e két időpont között születhetett. Ha a Könyökló nő című kép, amelyet Berény 1929 nyarán adott el Fruchter Lajosnak (talán ezért nem is szerepelt a kiállításon, bár Fruchter másik Berény-képe, az Öleb és nő, ki volt állítva), az Önarckép ötletére vezethető vissza, a Meditáció, és a hozzá készült vázlat legkésőbb 1929 tavaszára vagy kora nyarára már elkészült.
A vázlat részlete - Akt, rajz, 1932 - Berény első felesége Capriban, 1913, fotórészlet
Tér és forma, 1947, XX. évf., 3. sz. - Artmagazin, magántulajdon
Szegi Pál Berény Róbertról szóló 1947-es cikke (Tér és forma) közöl egy illusztrációt, amelynek rajzstílusa összevethető a vázlatéval, bár különös, hogy az 1932-es évszám olvasható mellette, hiszen a nő alakja és arcvonásai feltűnően emlékeztetnek Berény első feleségére, Somló Ilonára, akitől 1922-ben vált el. Figyelemre méltó, hogy az orr itt is inkább piszének tűnik, holott a fényképek tanúsága szerint Somló Léninek is markánsabb orra volt. A testet ugyanolyan, több vonással húzott, lendületes körvonalak alkotják, mint az asztalra könyöklő figurát. A nő felemelt karjának árnyékolása, a sűrűn egymás mellé helyezett, vastag vonalakkal, a vázlatra is jellemző.
A vázlat részlete - A mi Buksink, 1929
Virág Judit Galéria, 15. aukció, 184. tétel
Ehhez szemléletesebb analógiát kínál egy kiskutyáról készült Berény-rajz, amelyen a mélyülő árnyék átmenetének érzékeltetésére, a halványabban satírozott vonalakra erősebben húzott réteg került a szék háttámláján, akárcsak a vázlat korsója esetében. A felirat szerint a rajz 1929 karácsonyán készült.
Breuer Eta Buksival a Berény-villa bejáratánál, 1929
Berény, Virág Judit Galéria, 2014
"Évinek Berény Buksi 1929. karácsony", áll a rajzon. Buksi több Berény-képen feltűnik, például az Öleb és nő címűn, valamint egy hozzá köthető rajzon. Fényképről is ismerjük a házi kedvencet - Etát többször is megörökítették vele a villa feljárója előtt. De ki lehetett Évi? Nyilván Berényék valamelyik ismerősének fiatal családtagja, aki ekkoriban látogatóban járt a festőnél, és összebarátkozott Buksival. Fruchter Lajos egyik lányát Évának hívták, és 1929-ben tizenhét éves volt. Az ajánlás arra utal, hogy Berény a környezetében megforduló gyerekekkel és fiatalokkal összebarátkozott, rajzolhatott nekik, vagy megajándékozta őket szerényebb kivitelű, nélkülözhető munkáival.
A vázlat hátoldalán olvasható szöveg
Ennek azért lehet jelentősége, mert az önarckép vázlatának hátoldalán egy kb. nyolc éves gyermek kézírásával írt szöveg olvasható: "Berény Róbert festő / 1930". Nem a művész írása, de nem is lehet a vázlat alkotójáé, akinek magabiztos, lendületes rajza nem származhat az írásban ennyire gyakorlatlan kéztől. (Berény szerzősége mellett, az előbbiekben felsorolt szempontokon túl, éppen a rajz kvalitásai jelentik a legerősebb érvet.) A krétarajz sohasem volt keretezve, de a szélek szögnyomaiból ítélve, falra rögzíthették, és a lap alsó oldalának kopása arra utal, hogy később sokáig állítva is tárolhatták. Gondolhatnánk, hogy az írás Berény első házasságából született lányától, Verától származik, aki a név után büszkén tűntette fel apja foglalkozását, de Vera ekkor már 14 éves volt, az írásképe folyékonyabb lehetett.
Mindent összevetve, azt állítjuk, hogy a rajz nem tudatos hamisítás eredménye. Egyértelmű, hogy nem független a festménytől, azzal egykorú alkotás, hiszen olyan részletekben tér el attól, amelyek Berény Róbert akkori életkörülményeinek és művészi stílusának ismeretét jelzik. Nem lehet az önarcképről készült másolat vagy variáció, hiszen a kép lényeges elemein úgy változtat, hogy a végleges műhöz vezető alkotói folyamat korábbi fázisát mutatja. Mivel az önarckép előtt készült, csak Berény Róbert munkája lehet, aki nem tartotta fontosnak aláírásával ellátni, hiszen a munkafolyamat részét képezte, és a tempera önarckép 1930 januári kiállításával feleslegessé, elajándékozhatóvá vált.
