Fényképész életutak (2)

*

 Rostagni Alajos (1818-1886)

és Ranzenberger Ágoston (1845-1920)

Túlzás lenne fényképésznek neveznünk a fent nevezett két személyt, akikben mindössze annyi a közös, hogy jelentéktelen ideig mindketten Kozmata Ferenc üzlettársai voltak, egyikük a neves fényképész pályafutásának legelején, a másik a legvégén.

Rostagni Alajos önarcképe Kozmata Ferenccel, majd egyedül vezetett műterméből, 1863/4

Luigi Rostagni 1818-ban született Rómában. A nevét 1842 májusában a Klagenfurtba érkező idegenek között említik: „Hr. Alois Rostagni, Maler, von Rom nach Wien”. Később öccse, Achilles is csatlakozhatott hozzá, mert a bécsi Akademie für bildende Künste archívuma szerint 1847-ben az intézmény növendéke volt. Rostagni Achilles (1830-1905) a budai főreáltanoda segéd rajztanáraként működött 1870 és 1874 között, később a várbeli, majd a székesfővárosi iparrajziskola oktatója lett. Bátyja, Rostagni Alajos 1851-ben Pesten rajziskolát akart nyitni, de a kezdeményezését Marastoni Jakab a pesti tanácsnál elgáncsolta, az engedélyt visszavonták, mivel Rostagni nem bizonyult elég tőkeerősnek, és a végzettségét igazoló okmányt, valamint a tantervét sem tudta bemutatni. Nyilván beszerezte a szükséges papírokat, mert a következő évben a helytartótanács felülbírálta az engedély kiadását, és Rostagni meghirdethette Kalap utca 8. szám alatt működő iskoláját a Hölgyfutárban. 1867-ben a Királyi Tudományegyetem rajzmesterének nevezték ki.

Rostagni Lajos (Barabás Miklós után): Vásárba induló oláh család, olaj, vászon, 1852

Nagyházi Aukciósház 100. Festményárverés (2003.12.02.) 184. tétel

Luigi Rostagni neve 1837-ben és 1839-ben többször is feltűnik a római Insigne e Pontificia Accademia di San Luca díjazott növendékei között. Kiváló teljesítményéért dicséretben részesült Raffaello Folignói Madonnájáról készített másolatáért, emellett anatómiai rajzaival, valamint élő modell utáni tanulmányaival is első díjat, utóbbival ezüstérmet is nyert. Pesten letelepedve ugyanezek a területek alkották művészeti tevékenységének erősségét, egyúttal rajztanári módszerének alapját. A Nemzeti Múzeum képtárának Markó Károly tájképeit másolta, az intézmény másolási naplója szerint 1851-ben kópiát készített Barabás Miklós Vásárba induló oláh család című festményéről. A mű nemrég felbukkant egy árverésen, 1852-es datálással. Oktatóként a fokozatosság elvét követte, tanítványaival az elemi gyakorlatoktól indulva haladt a legbonyolultabb feladatok felé, miközben a nagy mesterek kompozícióinak átszerkesztését és másolását követelte meg tőlük. Saját, önálló alkotásaival a Pesti Műegylet 1851-es tárlatán mutatkozott be, ahol az I. Ferenc József király körutazása Magyarországon, a Julius Caesar meggyilkolása a szenátusban, a Szentháromság, a Drótostót, valamint egy Csendélet című munkáit láthatta a közönség.

 

    

    

Károlyi Erzsébet portréja, Battistelli litográfiája Rostagni Luigi után, kb.1852

Pietro Tenerani: Károlyi Erzsébet grófnő síremléke a fóti templom kriptájában

MNM TKCs, ltsz.: 2665 

Gróf Károlyi István, Fót nagylelkű mecénásának lánya, Erzsébet (1834-1852) lovasbalesetben hunyt el tizennyolc évesen. Emlékét az Ybl Miklós által tervezett fóti Szeplőtelen Fogantatás templom kriptájában Pietro Tenerani márványszobra őrzi, amely mint a bibliai okos szüzet ábrázolja a lányt. A Magyar Nemzeti Múzeum kőrajza Erzsébetről Rostagni műve után készült, litográfusa a római Vincenzo Battistelli. Az „Elisabetta Cont.sa Karolyi” feliratú lapon a grófnő kezében rózsát tart, ami utalhat a fiatalságra és a múlandóságra, de a magyar Szent Erzsébetre is. A kőrajz a szoborral összefüggésben készült, a hasonlóságok szembetűnők. A szobron a rózsák a lány haját díszítik, a szék faragott oszlopa, amelyen a lány a kezét nyugtatja, és amelyre a ruharedők omlanak, átalakulva, de a szobron is felismerhető. A haj formáját, a ruhakivágást és a kecses kéztartást csak átfogalmazta a szobrász. Ez lehetett a Rómába kiküldött portré, amely Tenerani munkáját segítette. Lyka Károly nem véletlenül utalt arra, hogy gróf Károlyi István támogatta a hazánkban letelepedett Rostagni Luigit.

Az emberi test idomainak arányai - rajzolta s két (magyar és olasz) nyelven fölvilágosító szöveggel kisérte Rostagni Alajos, rajz és festő-művész, Pest, Trattner-Károlyi, 1862

https://viewer.onb.ac.at/1092894F/

Rostagni Alajos 1862-ben adta ki Az emberi test idomainak arányai című értekezését, amely a klasszikus képzőművészeti arányelméletek hagyományát követi, és amelynek gyakorlati alkalmazása már római tanulmányai alatt is elismerést hozott a szerzőnek. A Magyar Tudományos Akadémia felkérésére Barabás Miklós és Henszlmann Imre írtak bírálatot a műről, kifogásolva a választott testrészt, az orrot, amely túl lágy ahhoz, hogy mértékegységként alkalmazható legyen. Rostagni szerint háromféle emberi alak létezik: a rövid (zömök), a közép és a „sugár" idomú. Az elsőre példa az izmos testalkatú Herkules, a másodikra a mozgékony vívó (gladiátor), a harmadikra pedig Apollo, akiben egyesül a nemes és a déli jelleg. A mellékelt tanulmányrajzokon a test egyes részeit mutatja be a szerző, aki nemcsak tanulóknak, hanem a képzőművészetet érteni vágyóknak is ajánlja művét. Barabás Miklós és Kovács Mihály írtak bevezetőt a kötethez, amelyben méltatják a tömör és érthető magyarázatokat, valamint a tanulmányrajzok precíz és ízléses kivitelét, amely „a laikusokban is fejleszti a jó ízlést."

    

Rostagni Alajos fényképészműtereme a Klenovics-ház kertjében, építészeti terv, 1863

Rostagni: Kölcsey Ferenc metszetbe áttett Einsle-féle portréjának reprodukciója, Sept. 25. 1864.

HU BFL - XV.17.b.312 - 215/1863 - Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény, Debrecen. Ltsz.: D.X. 89.51.1.

Rostagni Alajos 1863 márciusában fordult Pest város tanácsához, hogy az Egyetem tér 3. szám alatt, Klenovics György cukrász házának kertjében, a jégverem előtt fényképészeti műtermet építhessen. A benyújtott tervlapot Wieser Gyula építőmester rajzolta. Az épület három részre tagolódott, a középső, tágas stúdió tetőtérbe nyúló üvegfala biztosította a fényképezéshez szükséges megvilágítást, ezt két kisebb, leválasztott téregység fogta közre. A bejárattól jobbra a várószoba helyezkedett el, a bal oldalon pedig az előhívó- és retusálókamrák kaptak helyet. Az építészeti bizottmány jóváhagyta a tervet, a beruházást pedig Rostagni vélhetően a korábban megjelent anatómiai könyvének bevételéből finanszírozta. 1863 júliusában a Sürgöny hasábjain már meg is hirdették Kozmatával a műteremnyitást, de partnerségük rövid életűnek bizonyult, 1864 szeptemberében Rostagni már egyedül vitte tovább az üzletet. Mindössze két évvel a kezdetek után, Majer Sándor közli A Honban, hogy Országh Antal műtermének bezárása miatt ő az egyetlen fényképész Pesten, aki porcelán fényképeket készít a korábbi Egyetem téri épületben. A Rostagni-műterem rövid fennállása magyarázza, hogy az itt készült, fennmaradt fényképek száma elenyésző.

        

Rostagni és Kozmata: bernátfalvi Bernáth Györgyné, roffi Borbély Karolina (1808-1882)

Rostagni: id. Egry Ferenc (?-1864) a kisgejőci harangöntő mester, politikus édesapja

Rostagni: Ismeretlen hölgy (Spuller?) egész alakos képe

MNM TF Ltsz.: 2025.1.1. - Darabanth Kft., 483. Gyorsárverés (2025. 01. 29.), tételszám: 16111 - Kristóf Gabriella gyűjteménye

Rostagni és Kozmata ritka vizitkártyaképeinek kelléke egy ligetet ábrázoló dekoratív festett háttér, talán Rostagni saját kezű munkája, egy balusztrád és az elmaradhatatlan szőnyeg, teljesen megszokott díszletei a kor fényképész műtermeinek. Talán az elsőként bemutatott két önarcképen érzékelhető felfogásbeli különbség. Azt hihetnénk, hogy a második, geometrikus motívumú felületre, rajzos keretbe illesztett ovális portré készült korábban, ez a kezdetlegesebb, maradibb elgondolás, míg a teljes képmezőt kitöltő derékkép fejlettebb és modernebb képi látásmódot képvisel, pedig csak arról lehet szó, hogy Kozmata már ekkor is tudatosan élt a portrék jellemábrázoló erejét elősegítő képi megoldásokkal, míg a rajztanár Rostagni grafikai eszközöket tartott szükségesnek ahhoz, hogy esztétikusabb környezetet teremtsen a számára önmagában nem akkora művészi értéket képviselő fotográfiának. 

A Rostagni és Kozmata, valamint a Rostagni műterem vizitkártyájának verzója, 1863/4, 1864/5

Rostagni Alajos halálakor megemlékezés jelent meg róla a Fővárosi Lapok 1886. január 17-i számában. Innen tudjuk, hogy rövid gyengélkedés után, hatvannyolc évesen halt meg. Jókedvű, élénk, olaszos temperamentum jellemezte, sokan tanultak tőle festeni. Három évtizedig volt a Kammon-kávéház törzsvendége, ahol mindig ugyanannál az asztalnál, ugyanazokkal a társakkal dominózott. Mivel nem tanult meg jól magyarul, barátai pedig nem tudtak olaszul, szeretett latinul beszélni, a játékot is azzal kezdte: "Amice dilectissime exponas tuum duplum". Gyermekei már elmagyarosodtak, egyik lánya színi iskolát végzett, és vidéki színésznő lett belőle. 

Doctor és Kozmata: Kozmata Ferenc, Pest, 1871

Magyar Fotográfiai Múzeum, Ltsz.: 72.740

Kozmata Ferenc 1840. március 23-án látott napvilágot a csehországi Budweisben (České Budějovice). Apja, a törvénytelen gyermekként született Franz Kotzmata, az anyai nagyapa (Simon Kotzmata) vezetéknevét viselte. Franz 1839-ben, harminckilenc évesen vette feleségül a huszonkét éves Maria Jandát. Ferenc és két évvel később született öccse, Joseph anyakönyvi bejegyzésében az apa foglalkozásaként még kereskedő szerepel, ám húgaik, Mária (1844) és Sophia (1848) világra jövetelekor már órásként jegyezték be. Neve 1860-ban és 1863-ban olvasható a Pester Lloyd-Kalender céhen kívüli órások névsorában. Fényképész fia műszaki érdeklődése tehát nem a véletlen műve volt, az általa kifejlesztett távírót, amely megoldotta a kétirányú üzenetküldést és a zajszűrést, sokáig szabadalom védte.

Ferenc a hatvanas évek elején a Borsos és Doctor műteremben segédkezett. Pár hónapos társulása Rostagnival kitörési lehetőség lehetett az önállóság felé vezető úton. 1864-ben már Aradon dolgozott Auerbach Miksa cégtársaként. Három év aradi működés után, 1866-ban tért vissza Pestre, ahol átvette Schäffer és Réty fényképészetét a Harmincad utca 1. szám alatt. 1868-ban kötött házasságot az aradi születésű Hegyváry Máriával. Egy évvel később második gyermekük, Jenő keresztapaságát öccse, a szintén fényképész József vállalta. Ekkor Ferenc lakcíme már a Dob utca 3. szám alatt volt, Józsefé viszont 1873-ig a Harmincad utca 1. szám maradt. Ez azért érdekes, mert a „Kozmata és Társa” cégnév akár a két fivér társulását is rejtheti. Annyi bizonyos, hogy miután Ferenc 1868-ban Doctor Alberttel új stúdiót nyitott a Kristóf tér 4. szám alatti egykori Heller-féle műteremben, két üzletet aligha tudott volna egyszerre vinni. Kérdés, hogy József mikor és kitől tanulta a mesterséget, és nem dolgozhatott-e már korábban is segédként Schäffer és Réty mellett. 

József sorsáról töredékes adatok állnak rendelkezésre. 1873-ban Badenben kötött házasságot Ignaz Lövy szállodai alkalmazott pesti születésű lányával, a huszonhárom éves Karolinával. Az anyakönyvi bejegyzés szerint az órásmester apa ekkor még élt Pesten. Josef Kozmata, ahogy neve a Romániában készített fényképein előfordul, az 1870-es évek második felétől vezetett stúdiót Brăilában, a Golesti utca 3. szám alatt. 1886-ban Bécsből hozatta legmodernebb felszerelését, amely lehetővé tette, hogy felhős és tiszta időben egyaránt éles felvételeket készíthessen. 1897-ben eladta a műtermét Marco Klein fényképésznek. Felesége, Karolina Löwy 1892-ben Bécsben szülte meg Hermann Georg Albert Filipp nevű fiukat, aki 1899-ben hétévesen halt meg Berlinben. Ekkor az apa tartózkodási helye már ismeretlen, ahogy négy évvel később Karolina Löwy berlini halálakor is ezt jegyezték be az anyakönyvbe.

Adalbert Schäffer (1815-1871)

August Strixner (1820-1855) litográfiája, nyomt.: Reiffenstein & Rösch, Bécs, 1855

ÖNB, Bildarchiv und Grafiksammlung. Bécs, Ltsz.: PORT_00120345_01

Schäffer József festő tevékenysége a 19. század húszas éveiből ismert. A váli Hétfájdalmú Szűz Katolikus Templomban látható két oltárképe, a Krisztus a kereszten és az Utolsó vacsora, amelyek 1824-ben készültek. Fia, Adalbert (Béla) 1815-ben a Szatmár megyei Nagykárolyban (ma: Carei) született. Tanulmányait Pesten kezdte, majd 1832-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta. Művészi pályafutása során több európai városban is megfordult, 1842-ben Bécsben állított ki arcképeket és tanulmányfejeket, 1844-ben Temesváron dolgozott, a következő évben pedig Pestre költözött, ahol csendéleteket és virágképeket mutatott be. Kiállításai külföldön is sikert arattak, például 1858-ban Münchenben, az 1860-as években pedig Szentpéterváron is tevékenykedett. Élete utolsó éveiben Düsseldorfban telepedett le, ott is halt meg 1871-ben. A litográfiára, amelyet az 1848 és 1855 között Pesten élő és alkotó Strixner Ágost (August) bécsi születésű litográfus és akvarellfestő készített róla, a következőket jegyezte: „Verkennt mich hier - und auch im Leben nicht.” (kb.: „Ne ítélj meg elhamarkodottan - sem itt, sem az életben”).

    

(Adalbert) Schäffer Béla:

Csendélet Elssler Fanny szobrával, 1845 - Vasárnapi kiruccanás a Városligetbe, 1848

Széchenyi István apoteózisa, 1861

MNG Festészeti Osztály, Ltsz.: FK6554 - A Dorotheum árverése, (2026. 09. 16.), tételszám: 94 - MNM TKCs, ltsz.: 76.4.

Schäffer kezdeti portrépróbálkozásai kivívták Kertbeny Károly lesújtó kritikáját, aki lélektől, ízléstől és tehetségtől mentes, szögletes, csúnya és esztétikátlan alkotásoknak minősítette az arcképeket. A Nemzeti Múzeum Hunyadi Jánost és Mátyás királyt ábrázoló portréi igazolják a szigorú bírálatot, bár ezek metszetek után készült másolatok. Kertbeny képmása „bosszúból” rákerült a Kóborlók egy kocsmában című zsánerjelenetre, amely hasonló lehetett a fenti, városligeti vasárnapi sétát ábrázoló kissé ügyetlen életképhez. Azt azonban még szigorú kritikusa is elismeri, hogy a művész „mutat némi ügyességet az élettelen tárgyak, a csendéletek iránt”. Schäffer Béla valóban ebben a műfajban aratta sikereit és szerzett igazi ismertséget. Különösen „történeti csendéletei” érdekesek, amelyeken valamilyen személyes vagy egyedi tárgy töri meg a műfajra jellemző időtlen hangulatot. Ilyen a Nemzeti Galéria Elssler Fanny bécsi balett-táncosnő asztalon álló, rózsákkal körülvett szobrocskáját ábrázoló képe, amely a művésznő pesti fellépéseit követő évben készült. Egy másik példa a Royal Collection Hunyadi Mátyás serlege a bécsújhelyi városházán című festménye, de az a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött olajkép is, amelyen Hanns Gasser Széchenyi Istvánról készült mellszobrát virágfüzérrel festette körül. Hasonló kompozíció lehetett ugyanebből az évből a Füzér Erzsébet császárné őfelsége mellszobrával című vászon, amelyet Wurzbach 1875-ben kiadott életrajzi lexikona említ, ahol Schäffer fontosabb festményeinek címei évekre bontva olvashatók.

Frey Lajos és Gerster Károly építészeti terve Schäffer és Réthy fényképészek 

kirakati kioszkjához, 1863
HU BFL - XV.17.b.312 - 847/1863

Schäffer Béla és Réthy József 1863 októberében jelentették be a Pesti Naplóban, hogy megnyitják fényképészeti műtermüket a Harmincad utca 1. szám alatt. Már egy hónappal korábban engedélyt kértek a Fővárosi Tanácstól, hogy négy „fényképészeti kirakó tornyocskát” állíthassanak az Erzsébet tér négy sarkára. Mint kifejtik, a környékbelieknél jóval nagyobb szabású és jelentős költséggel berendezett műtermükkel meg kívánnak felelni a külföldi nagyvárosok színvonalának, kioszkjaik párizsi szintre fogják emelni a sétateret, csúcsukon a légszesszel megvilágított üveggolyók kellemes látványt nyújtanak majd az arra járóknak. A kérvényben nem ejtenek szót az egyértelmű reklámtevékenységről, amelyre a Fővárosi Lapok 1864. április 1-i számának beszámolója is rávilágít: „Az ujtéren egy csinos kis tarka torony emelkedik, tetején aranyozott bizanti gömbbel. Sokan nézik. Nem egyéb ez, mint fényképkirakat (Réthy és Schaffer uraké), körül rakva csinos arcképekkel. Ma már annyi a photograph, hogy ily újszerű leleményekre van szükség, hogy föltűnjenek.” Schäffer Béla a kor több más festőjéhez hasonlóan anyagi előnyt remélt az új, divatos eljárás elsajátításától, ám a fényképészeti kísérlet végül csak három évig tartott, 1866-ban visszatért az ecsethez. A Harmincad utcai műtermet 1867 márciusában a Kozmata és Társa cég vette át, akik kártyáik hátoldalán sokáig feltüntették az előző tulajdonosok nevét is.

      

Otmar v. Türk: Réthy József (1825-1899) Bécs, 1892

Schäffer és Réty: Réthy József és Schäffer Béla, fényképészek, vizitkártya, kb. 1865  

Schäffer és Réty: Schäffer Béla (1815-1871) festő és fényképész, vizitkártya, kb. 1865

 HIM ltsz.: 16.780H fk - Tény-Kép kiállítás, Budapest, Műcsarnok, 1981/2- 

Réthy Józsefnek (1825-1899) még annyi köze sem volt a fényképezéshez, mint társának. A hároméves kitérő előtt és után biztosító cégeknél dolgozott, kétszer nősült, második feleségét Helm Vilmának hívták (1841-1908), hét gyermekük született, egyikük Menotti József (1867-1912) sokoldalú atléta, igazi híresség lett. A Lobogó 1975/28. számában ezt olvashatjuk: „A Réthy-Zsolnay család őrzi azt a tábornoki fényképet, amit Türr István akkor adott az egykori negyvennyolcas főhadnagynak, Réthy Józsefnek, amikor - a keresztapaságra felkért Garibaldi képviseletében - a szabadsághős legkisebb fia, Menotti nevére keresztelték az újszülöttet. A kis Réthy Menottit Türr, feleségével (II. Napóleon unokahúgával, Bonaparte-Adelinával) tartotta keresztvíz alá. A felnőtt keresztgyermek alakját a Keleti pályaudvar előtt álló Baross-szobor mellékalakja, az „Ipar” őrzi, amelynek Réthy Menotti a modellje volt.” [Az anyakönyv szerint Garibaldi nevében Vidáts János, márciusi ifjú és honvédtiszt vállalta a keresztapaságot.] A már idézett cikkből tudható, hogy „a század végén, a budai Anna búcsúkon az akkori Bomba téren (a mai Batthyány tér) állította fel „Livka-Bioscop” sátrát, amelyben a mozi ősével szórakoztatta a közönséget.” Erről a vásári mutatványról Kolta Magdolna Képmutogatók című fotótörténeti könyvében olvashatunk bővebben.

A két fényképész azonosítását Réthy József időskori képe teszi lehetővé, amely a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében található. A verzóra Vilma lányának tizenhatodik születésnapjára írt ajánlást az „utolsó arcképét küldő, 66 éves Apa”. (1892. július 16.) Igaz, az 1981-es Tény-Kép kiállítás kettős portréján fiatalabb, és háttal áll a nézőnek, arca a tükörben kivehető, és a vonások megfeleltethetők. Ruhája nem a szokásos nemzeti viselet, hanem zsinóros, katonai atilla. Az idősebb, szakállas férfi arca kétségbevonhatatlanul egyezik az ülő portrén látható férfiéval. Mindkét kép saját stúdiójukban készült, de a kettős portré ötletes beállítása azt sugallja, hogy hozzáértő segédlettel dolgozhattak.

Schäffer és Réty: A Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmánya 1863-ban.

Borsos József, Madarász Viktor, Weber Henrik, Than Mór, Henszlmann Imre

Markó Károly, Barabás Miklós, Telepy Károly, Harsányi Pál, Orlay Petrich Soma

MNM TF ltsz.: 8/1957 fk

Schäffer és Réty egyik legsikerültebb felvétele 1863-ban készült a Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányáról. A tízfős társaság beállítása Kozmata Ferenc legkiválóbb munkáit idézi, mint amilyen a Liszt Ferencet és tisztelőit ábrázoló 1873-as csoportkép. Azért is érdemes itt szóba hoznunk, mert a kép két résztvevőjének azonosítása téves. A hiba forrása feltehetően az 1929. január 20-i Magyarság képes mellékletében közölt illusztráció, amelyhez az aláírásokat és a szöveget dr. Pipics Zoltán, a Társulat akkori titkára írta a megalakulás hetvenedik évfordulóján. Az már nem derül ki, hogy az ő információi honnan származtak.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára a csoportkép két változatát őrzi. Az apróbb elmozdulások mellett a két változat között pusztán annyi a különbség, hogy a bal oldalon álló és ülő alak helyet cserélt egymással. Rögtön szembetűnik, hogy a hátsó sorban jobbról a második személy nem Kelety Gusztáv, hanem Than Mór. Ez egyértelmű lesz, ha a fotót összevetjük Than Mór Vasárnapi Ujságban megjelent 1869-es arcképével, amelyet Rusz Károly Marastoni litográfiája után metszett. De a középen álló, szakállas alak sem Kelety Gusztáv, hanem talán Weber Henrik lehet. Neve szerepel a Társulat 1863-as művésztagjai között, és hasonlít is a festő 1855-ös önarcképére.

Schäffer és Réty: Országbírák arcképcsarnoka, 1865

Ismeretlen művész: Másolat Mária Terézia 18. századi reprezentatív bécsi portréjáról

Darabanth Kft., 21. Nagyaukció (2014. 11. 02.), tételszám: 11455 - MNM TKCs, Ltsz.: 2205, jelenleg a Sándor-palotában

Egy másik, a fényképészpáros nevéhez köthető jelentős vállalkozás műtárgyfényképezés, reprodukciós tevékenység volt. Ez természetesen teljesen más technikai felkészültséget kívánt, mint a portréfotózás. A Vasárnapi Ujság 1863-as tudósítása beszámol a Hétszemélyes Tábla határozatáról, miszerint a hajdani neves országbírók emlékét életnagyságú portrékban örökítik meg a magyar királyi Curia számára. Az 1659-ig visszanyúló történelmi galéria megvalósításának vezetésével Eötvös József személynököt bízták meg. Eötvös hazafias intézkedésként kizárólag elismert hazai művészeket vont be a munkába, így többek között Györgyi Alajost és Klimkovics Ferencet, akinek műtermében már el is készültek az első portrék. Két évvel később, a Koszorú 1865-ös beszámolója szerint Schäffer és Réthy fényképészek ezekből a Curia számára festett arcképekből egy 30 darabos, nagyméretű fotográfiai reprodukció-gyűjteményt indítottak útjára, amelynek tiszta jövedelméből a Magyar Írók Segélyegyletét is támogatták. A gyűjteményt kétféle méretben és áron, hatdarabos részletekben adták ki. Az előfizetőknek az aláíráskor meghatározott kauciót kellett beküldeniük, amelyet az utolsó képek megjelenésekor számítottak be.

        

      

Három Schäffer és Réty portréfotó 1863 és 1866 között

Heckenast Gusztáv, Bischitz (Fischer) Johanna (?) és egy ismeretlen férfi

Rövid, hároméves működésük és a technikában való előzetes járatlanságuk ellenére Schäffer és Réty igényes vizitkártya-portréikkal, valamint az azokon szereplő személyek fontosságával beírták magukat a magyar fotótörténetbe. Műveik között többségben vannak a kor szokásának megfelelő egész alakos beállítások és vignettált mellkép-megoldások, de akadnak olyan képkivágások, például térdképek, vagy a képmezőt teljesen kitöltő derékképek és mellképek, amely ábrázolási típusok majd csak a hetvenes évek elején terjednek el tömegesen. Ezek a portréik üdítő kivételnek számítanak a hatvanas évek első felének sematikusabb kompozíciós gyakorlatában.

Schäffer és Réty: A magyar ideiglenes képviselőház Pesten, 

Ybl Miklós homlokzattervének fotóreprodukciója

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Ltsz.: T_14_-_No._47/1-5.

*

Kozmata Ferenc 1898 májusában társult Ranzenberger Ágostonnal. A Ranzenberger-család generációkon át nap- és esernyőkészítéssel foglalkozott, 1834 óta jól menő üzletük volt a Váci utcában. Ranzenberger ajánlata nyilván kapóra jött Kozmatának, társa biztosította az anyagi hátteret, ő pedig a szakmai hírnevét és tudását adta. Közös műtermüket a Kossuth Lajos utca 12. szám alatt, a Nemzeti Kaszinóval szemben nyitották meg. Az együttműködés kérészéletűnek bizonyult, 1899 áprilisában Kozmata már az Erzsébet tér 18. szám alatt hirdette új műtermét, amelynek cégtulajdonosa Erdélyi Mór volt. 

         

Ranzenberger Ágoston: Dr. Fejérpataky László (1857-1923) akadémikus, Budapest, 1900 

Kozmata Ferenc és Ranzenberger Ágoston: Gundel János (1844-1915) vendéglős

OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár - Wikipedia

Egyéves társulásuk időszakából kevés felvétel maradt fenn. Kétféle hordozókartont használtak. Egy korábbi, nyomtatott betűs változatot, amilyenre Gundel János, a híres gasztronómiai dinasztia alapítójának itt bemutatott portréját is ragasztották, valamint egy későbbi, folyóírásos felirattípust, amely egy széken álló kislány fotójára került. Ez utóbbi dizájn élt tovább a társulás felbomlása után, amikor Ranzenberger még egy évig egyedül próbálta életben tartani a műtermet. Végül 1900 szeptemberében bejelentette, hogy visszatér eredeti foglalkozásához, ismét megnyitja nap- és esernyőüzletét a Koronaherceg utca 8. szám alatt. A műterem második korszakából is fennmaradt egy neves személy arcképe: dr. Fejérpataky László történészé, aki egyetemi tanár, akadémikus, könyv- és levéltáros, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

Ranzenberger Á.: ifj. Madarász József (1879-1924) országgyűlési képviselő 

és ismeretlen nő portréja, kb. 1900

Darabanth Kft., 418. árverés (2022.05.19), tételszám: 13191 - Fotóművészet, 2021/3 LXIV. évf. 3. sz. 

Ranzenberger Ágoston azonos dekoratív keretet használt a fenti két kabinetképen. Ez arra utalhat, hogy a műterem kínálatában szereplő sablonok közül szabadon lehetett választani, de az sem kizárt, hogy a két portré összetartozik, és az ábrázolt személyek rokonok. Ha így lenne, a második képen talán ifj. Madarász József országgyűlési képviselő hat évvel idősebb nővére, Erzsébet látható. Az mindenesetre bizonyos, hogy az 1890-es évekre a fényképek összetett dísz- és emléktárgyakká váltak, és a hasonló vizuális megoldások a hazai és a külföldi polgári kultúra kelendő tárgyaivá tették az ilyen fotókat.

Heinrich Ranzenberger: Ismeretlen katona és férfi portréja, Mainz, kb. 1900 és 1885

ebay.com

A mainzi Heinrich Ranzenberger műterméből is számos jellegzetes, montázstechnikával készült katonai emlékportré került ki az 1880-as évektől kezdve. A dekoratív keretekben harci jelenetek, babérkoszorú és a német császárok kisméretű arcképei szerepelnek. Úgy tűnik, Ranzenberger kifejezetten a katonai portréfotózásra szakosodott, bár munkásságáról és életéről meglehetősen kevés információ tudható. A Lexikon der Fotografen szerint 1882 és 1912 között volt aktív a mainzi Rheinstrasse 45. szám alatti műteremben. Pályafutása ennél valószínűleg korábban kezdődött, léteznek képei, amelyek hátoldalán még a Stadthausstrasse 4. stúdiócím szerepel. Ismert továbbá egy Ranzenberger aláírásával ellátott fénykép Friedrich Carl Wallau nyomdászról, akit később Mainz polgármesterévé választottak. Mivel Wallau 1877-ben elhunyt, a fotónak legkésőbb ekkor vagy ez előtt kellett készülnie.

    

Ranzenberger Á.: Fiatal nő portréja, kb. 1900

Kozmata F. és Ranzenberger Á.: Kislány portréja, kb. 1899

vatera - Darabanth Kft., 418. árverés (2022.05.19), tételszám: 13294

Nem véletlen egybeesésről és névrokonságról van szó. Heinrich Ranzenberger (III) (1858-1939) mainzi fényképész apja, Heinrich (II) (*1812) szabó, és Ágoston apja, Peter (1808-1887) az esernyőgyáros, testvérek voltak. Az ő apjuk, Heinrich Ranzenberger (I) még a földet művelte (+1812), anyjukat Anna Maria Baernek (+1840) hívták. A fivérek mindketten a németországi Rajna-vidék-Pfalz tartományban, Laubenheimben születtek, Mainztól nem messze. Hasonló mesterséget választottak, az esernyőkészítés ekkoriban finom textilipari és varrástechnikai felkészültséget igényelt, a selyem vagy impregnált szövet pontos szabását és vázra felfeszítését jelentette. Péter volt a vállalkozó szelleműbb, a speciálisabb, jövedelmezőbb esernyőgyártásra szakosodott, és szerencsét próbálni egy fejlődő nagyvárosba, Pestre költözött. Ágoston a negyedik gyermeke volt, aki, amikor apja meghalt, fivérével, Jánossal vitte tovább a családi üzletet.

A mainzi Ranzenberger családnak is Heinrich volt a negyedik gyermeke, de nővére, a másodszülött Josephine (1854-1931) és a pesti Ágoston (1845-1920) sorsa összekapcsolódott. A rokon családok tarthatták egymással a kapcsolatot, 1880-ban a Fővárosi Lapok írja, hogy az iparoskörben „Ranzenberger Józsa k. a. és Ranzenberger Ágoston a Liszt La Regatta Venezia című darabját adták elő zongorán négy kézre”. Ágoston kiváló zenei tehetséggel is rendelkezett, zongorajátékával gyakran lépett fel nyilvánosan. Az unokatestvérek 1883-ban házasodtak össze a pesti belvárosi templomban, a vőlegény 37, a menyasszony pedig 28 éves volt. Ágoston mainzi unokafivérétől kaphatott kedvet (és talán segítséget) a fényképezéshez. Heinrich Karl nevű fiát szintén fényképészként említik egy helyen.

Kozmata Ferenc és Ranzenberger Ágoston: Beállított jelenet, Budapest, kb 1898

Létezik egy érdekes és talányos felvétel Ranzenberger Ágoston és Kozmata Ferenc társulásának elejéről. Beállított jelenetet látunk, amely vagy félresikerült, vagy szándékosan tréfásra vették. A szereplők közül bizonyosan csak a jobb szélen álló, sovány, keménykalapos férfi azonosítható: ő Kozmata Ferenc. Bal kezében égő szivart tart, ez nyilván megjelenésének állandó kelléke volt, jobbját a levegőbe emeli, de az nem világos, hogy a keze körül gomolygó (utólag beretusált?) valami a háttér része, füst, esetleg falevelek. Az idősödő házaspár (Ranzenberger Ágoston ekkor 53, Ranzenberger Józsa pedig 44 éves volt) kezét furcsán a levegőben tartja, talán kicsúszhatott alóla az esernyő, ami most az asszony szoknyájának támaszkodik, de a huncut tekintetek arról árulkodnak, hogy ők értenek valamit, amit a néző nem feltétlenül. Az sem tudható, hogy a szétterített legyezőnek van-e jelentősége, és vajon az esernyőkészítő cég legyezőket is gyártott és árult-e?

Az előző kép és Kozmata Ferenc portréjának részlete

Kozmata Ferenc élete utolsó évtizedét az anyagi romlás, a családi tragédia és a betegség árnyékolta be. 1892-ben még vidéken próbált terjeszkedni, Szegeden, a Széchenyi tér 2. szám alatti Patzauer-házban építtetett modern napfényműtermet, de a vállalkozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért Kozmata 1893-ban eladta Kalmár Péternek. Az építmény a mai napig áll a szegedi ház udvarán, étteremként üzemel. Tehetséges vegyész fia, Jenő, mindössze 24 évesen elhunyt. Anyagi helyzete annyira megrendült, hogy 1894 végén már a Zöldfa utcai otthonában lévő ingóságait árverezték el a hitelezők. A ház, amelynek legfelső emeletén hatalmas üvegfalú műtereme volt, az Erzsébet híd építési munkálatainak és a hozzá vezető sugárút kialakításának útjában állt, ezért 1895-ben 48 000 forintért eladta. 1902-ben, hatvanegy évesen halt meg a János kórházban fehérvérűségben (krónikus leukémia), amelynek jele lehetett a kezdeti fogyás, majd végstádiumban „az elborult elme” leírásnak megfelelő agyi tünetek.

Bojár Sándor: Ruszkay Jenő átvétele (Háborús bűnösök hazaszállítása), Budapest, 1945

Magyar Fotográfiai Múzeum, Ltsz.: 2004.7795

A Harc című amerikai magyar antifasiszta emigráns lap 1944/3. évfolyamában Kéri Pál „Apostolok cselekedetei - Halálfej, két keresztbetett esernyővel“ című írását így kezdi: „a régi budapestiek emlékeznek Ranzenberger bácsi esernyőboltjára, a Fő utcán, Budán, a Vízivárosban. ...Ott tett-vett a vaksi Ranzenberger, rövidlátó kedves zsidóbácsi. Felesége a kasszában ült, ősi szokás szerint. Négy fia volt az esernyősnek.” A leírás Ranzenberger Jánosra vonatkozik, aki Ágoston visszavonulása után átvette az üzletet. A család származását az előbb már ismertettük. Az írás azon állítása viszont igaz, hogy fiai: Hugó, János, Viktor és Jenő katonai pályára léptek. A cikkben a fivérek véreskezű különítményesként való jellemzése sem lehet teljesen alaptalan: Ranzenberger Viktor százados a Prónay-különítmény parancsnoka volt. Legfiatalabb fivére, Jenő (aki 1928-ban Ruszkay-ra magyarosított) szintén szélsőjobboldali elkötelezettsége miatt a nácizmus és Szálasi híve, az SS magyar alakulatainak felügyelője, majd parancsnoka lett. A népbíróság 1946-ban golyó általi halálra ítélte, és kivégezték.

A Ranzenberger cég esernyője, 20. század eleje

Galéria Savaria, 2019

 

budapest átvilágítva

laterna magica üvegképek

egy angol gyűjteményből

Tizennyolc üvegkép

A laterna magica üvegképek napjainkban, amikor a régi fotók iránt komoly gyűjtői érdeklődés tapasztalható, nem hoznak sokakat lázba, hiszen maradéktalan élvezetükhöz olyan berendezésre van szükség, amely drága és nehezen beszerezhető. Sztereókép nézőt már könnyebb keríteni, és a kis ikerképek néző nélkül is élvezhetők, van is gyűjtő, aki kimondottan rájuk specializálódott. A régi diafilmes mesék keltette nosztalgia is könnyebben kielégíthető a digitalizált változat megtekintésével, de az oktató célú diapozitívek iskolai használata talán többek emlékezetében él még. A nyolcvanas években Marosi Ernő rendszeresen használta a művészettörténet tanszék régi laterna magica képeit előadásai illusztrálására, előnyben részesítve azokat a rossz minőségű, hamar színüket vesztő modern diákkal szemben.

A laterna magica üvegkép két, kb. 8 x 8 centiméteres, a széleken ragasztószalaggal egymáshoz rögzített vékony üveglapból áll. Az egyik üveglap üres, ez védi a másik üveglap belső oldalára előhívott pozitív képet. A két üveg közé, esztétikai céllal, kör alakú vagy a sarkain legömbölyített papírkeretet helyeztek, és gyakran a feliratok is az üveglapok közé kerültek. Ilyen feliratok és számozások legtöbbször a sorozatokban árult diapozitíveken láthatók, melyeket kimondottan az üvegképek forgalmazására szakosodott cégek alkalmaztak. Belső felirat nélküli dia, vagy a fényképen szereplő felirat arra utal, hogy egyedileg készült diáról lehet szó, amelyek gyakran papírképről készültek. A gyűjtők az üvegképeket tetszőleges számozással és feliratokkal látták el, amelyeket kívülről ragasztottak a diákra, ahogyan esetünkben is erről van szó. A fenti illusztráció második és harmadik sorának nyolc üvegképén kis, számokkal ellátott (52, 53, 55, 56, 57, 58, 66, 6?) háromszög alakú papírdarabokat ragasztottak a jobb alsó sarokba. Ez a gyűjtői számozás önkényes, ha van is mögötte valamilyen rendező elv, a számozott diák különböző korokból, más-más sorozatokból valók. Ezért lehet érdekes az egyes felvételek korának megállapítása, a fényképészek és a kiadók azonosítása. Erre teszünk kísérletet a következőkben, megemlítve az írás során utunkba akadt más üvegképeket is. A tizennyolc angol diát római számozással láttuk el.

Charles Gaudin - Allemagne au Stéreoscope - 1865

      

I. Pesth (A Lánchíd a Ferenc József térről 121) - II. Pesth (A Dohány utcai zsinagóga 124) 

III. Bude (Buda látképe a Citadelláról 135/136)

Az első három felvétel, mind közül a legkorábbi, 1865-ben készült egy sztereókép-sorozat részeként. Az üveglapokra alul rózsaszín papírcsíkot ragasztottak "Bude." és "Pesth." felirattal. Két másik dia viselt hasonló "Pesth." feliratot, de mindkettő bécsi városkép volt, az egyik a schönbrunni Neptun-kút részlete, a másik hátterében a Karlskirche látható, ami azt bizonyítja, hogy a feliratozó nem járt a két városban. Nem ismerhette az eredeti sztereókép-sorozatot sem, bár gyakran annak darabjairól is hiányzik a számozás és a megnevezés. Amelyiken találunk ilyet, ott a versóra ragasztott fehér címke a városnévvel, a látkép számával, francia megnevezésével, a C. G. monogrammal és a készítés helyével (Párizs). A sorozat rectón olvasható címe is megtévesztő: "Allemagne au Stéréoscope". Az előoldalon még a "Photographie C. G. Paris." felirat szerepel. A hiányzó információk - melyeknek kiderítéséért a Promenade Collection fényképészeti blog üzemeltetőjének tartozunk el nem múló hálával - La Lumière című fényképészeti lapban olvashatók. Az újság szerkesztője, majd tulajdonosa, Charles Gaudin 1865. július 15-én hirdette meg új sorozatát. 

Alexis Gaudin: Sztereókép készítő műhely, sztereókép részlete, kb. 1860

Rijksmuseum, Amszterdam, RP-F-2018-158

Charles Gaudin (1825-1905) apja konyakkereskedő volt, két bátyja, Marc-Antoine és Alexis szintén fényképészek. Charles Alexis műhelyében kezdte dagerrotípistaként, de érdeklődése hamar a sztereófényképezés felé fordult. 1854-ben tervezett és szabadalmaztatott egy továbbfejlesztett sztereoszkópot. 1855-ben Alexisszel megalapították az „Alexis Gaudin et Frère” céget. 1861 elején saját vállalkozásba kezdett a boulevard de Sėbastopolon. Cége már ugyanebben az évben a londoni Stereoscopic Company kizárólagos forgalmazója lett. Bár fő tevékenysége a sztereoszkópok és sztereográfok gyártása volt, foglalkozott vizitkártyákkal, albumokkal, a fényképészet vegyészeti és más kellékeivel is. 1864-ben megvásárolta Alexis üzletét, átvette a Lumière magazint és a rue de la Perle 9. szám alá költözött. 1865-ben megszerezte az egyik legnagyobb sztereográf-gyártó, Pierre Henri Amand Lefort gyűjteményét. 1867-ben részt vett a párizsi iparkiállításon. 1872-ben csődbe ment, Londonba menekült, üzletét alkalmazottja, Leopold Levy vette át. Londonban Belcour álnéven élt, fényképészként is működött, majd 1890 körül visszatért Franciaországba. (Kirill Kuzmichev: The Third Dimension, 2017.)

A Lánchíd a Ferenc József térről (121) és az épülő Akadémia (125)

A Promenade Collection gyűjteménye

Szintén a Lumière fényképészeti lapból tudható, hogy Gaudin német sztereó sorozatának fényképésze a belga Barthélemy Marie Turgard (1825-1895) volt. Turgard kézzel írt neve egy Liège-i Mont Saint-Martint ábrázoló vizitkártya és egy Bruges-i sztereókép hátoldalán fordul elő. (In: FOMU online gyűjtemény, Antwerpen.) Bruges-i felvételeiből 14 ismert, ezeket 1861 tavaszán készítette. 1863 és 1867 között Párizsban, a Rue du Plateau 15. szám alatt működött, bár a brüsszeli címjegyzékben is szerepel a neve a Rue Saint-Jean 16. szám alatt, itt egyik családtagja borbélyként kereste a kenyerét az 1860-as években. Az anyakönyv szerint 1863 szeptemberében lánya brüsszeli házasságának tanúja volt. Lehet, hogy személye azonos Barthélemi Turgard munkásköltő, forradalmi szocialistáéval, aki 1848 és 1849 között Párizsban tevékenykedett. (Directory of Belgian Photographers, 2024)

A felvételek keletkezési idejére a város építkezéseiből lehet következtetni. 1865. április 23-án a Vasárnapi Ujság képet közölt az Akadémia épületéről, „a mint az most a teljes befejezés után emelkedik Pest legszebb pontján, a lánczhídtér északi részén. Az épület külseje általában már azon a ponton áll, hogy a legutolsó állványok is, melyek még a főhomlokzat egy részét fedték, lassankint mind eltünedeznek.” Júniusi pesti látogatásakor Ferenc József császár „először is a magyar tudományos akadémia palotáját szemlélte meg”, majd „innen az aldunasori rakpart megszemlélésére ment. Reitter [Ferenc, a rakpart kiépítésének tervezőmérnöke] vezetése mellett megtekinté a munkálatokat, megtekinté a falakat és a cövekverő gépet…” A Vigadót ábrázoló kép (127) csalóka, hiszen az épületet már januárban átadták, de a rakpart ezen szakaszának kiépítése csak 1866-ra készült el. Két Gaudin panorámaképen (123 és 132) látszik a cölöpverő gép is. Más képeken már zöldell a fák lombozata, ezért a belga fényképész látogatása leginkább májusra tehető.

   

A Lánchíd a Ferenc József térről (121), a Dohány utcai zsinagóga (124), 

Buda látképe a Citadelláról (135/136) és budai panoráma (130)

A Manchester Geographical Society gyűjteménye, It.: 2671

Nincs nyoma annak, és az előforduló darabok gyér száma és sokféle kivitele miatt sem valószínű, hogy Gaudin a sztereóképek mellett üvegképeken is forgalmazta volna pesti látképeit. Az ismert példányokból arra következtethetünk, hogy a sorozatnak csak néhány darabjáról készült üvegdia, feltehetően egyedileg, talán egymásról másolva, inkább a hetvenes években vagy később.

Oscar Kramer: A Lánchíd a Ferenc József térről (121) és a Belvárosi templom (128)

Az azonban bizonyos, hogy a bécsi Oscar Kramer (1835-1892), fényképész és kiadó, 1865-ben saját cégjelzésű vizitkártyáin adta ki a Gaudin-sorozat két fenti pesti látképét, Párizsból hozatva a sztereóképnek szánt, előhívott albuminlapokat, hiszen a felvételek felső sarkán - mivel a széleket levágták - jól látszik a sztereófotókra jellemző lekerekítés kezdeménye. Ebben az évben Kramer vizitkártya kínálatában egy "Pest" és egy "Pest und Ofen" felvétel tűnik fel, ezért a sorozat más, Kramer-kiadású darabjának felbukkanására talán nem érdemes számítani.    

  

116                                                                          117

  

118                                                                           119

  

120                                                                          121

  

122                                                                          123

  

124                                                                          125

  

126                                                                           127

  

128                                                                           129

  

130                                                                           131

  

132                                                                          133

  

134                                                                      135/136

  

136/137                                                                  137/138

  

  138/139                                                                  139/140

116 A kikötő és a város Buda felől - 117 A Lánchíd és Pest az Alagút teraszáról - 118 A pesti rakpart (észak) felfelé a Lánchídról - 119 A Ferenc József tér a Lánchídról - 120 A pesti rakpart (dél) lefelé a Lánchídról - 121 A Lánchíd a Ferenc József térről - 122  A pesti hídfő - 123  Pesti részlet Budáról - 124 Zsinagóga - 125 Az épülő Akadémia - 126 Nemzeti Múzeum - 

127 Vigadó - 128 Belvárosi templom  - 129 Városligeti részlet - 130 Budai panoráma Nr. 1. - 131 Pesti panoráma Nr. 2. - 132 Pesti panoráma Nr. 3. - 133 Pesti panoráma Nr. 4. - 134 Pesti panoráma Nr. 5. - 135/136 Buda látképe a Citadelláról - 136/137 Buda az Alagút teraszáról - 137/138 A rakpart és a Citadella - 138/139 A budai vár Pestről - 

139/140 Buda és a Duna látképe Pozsony felé

Rijksmuseum, Amszterdam, kivéve: 121 Albertina, Bécs, 119/127/129/132 magángyűjtemény, 124 rekonstrukció

Charles Gaudin budapesti látkép-sorozata összesen huszonnégy felvételt jelent. Sajnos az első sztereóképet (116) nem sikerült megtalálni, és Gaudin szaklapjában a többször közölt lista számozása sem mindig egyöntetű, augusztustól a 135-ös szám kimarad, ezért az utolsó öt kép sorszáma elcsúszik. Az első képeken (117-122) pontosan követhetjük a fényképész mozgását. Az Alagút terasza mellől kezdte, majd átment a Lánchídon, félúton mindkét irányból és a túlpartról is készített felvételt, majd amikor átért a másik oldalra, a pesti hídfőt két oldalról is lefényképezte. Lapjában Gaudin kitér arra, hogy a pesti helyszín mennyire alkalmas a sztereóképek keltette térhatás érzékeltetésére, és dicséri a főváros panorámaképeken nyújtott látványát is.

Alexis Gaudin, felesége és lányai sztereóképeket nézegetnek, kb. 1860.

Rijksmuseum, Amszterdam, RP-F-F14287

Adolphe Block - Vues d'Autriche - 1872

IV. Pesth & the Danube - 53 

A Hunyadi János út, a Víziváros, a Lánchíd és a pesti oldal, 1872

Időrendben a következő üvegkép 1872-ben készült. Angol nyelvű felirata szerint „Pesth & the Danube” látképe, és az 53-as gyűjtői számot viseli. A felvétel a mai Halászbástya helyéről a város látványos panorámáját kínálja, az előtérben kanyarodó Albrecht (ma Hunyadi János) úttal, mögötte a Vízivárossal, a Lánchíddal és a Dunával, átellenben a már kiépült pesti oldallal. Jobbra még éppen látszik a budai vár fala és a palota tetejének egyik manzárdtornya, mögötte a Gellérthegy és szemben a ferencvárosi Dunapart. A Fő utcán Andrássy Tivadar palotája és az Andaházy-féle bérház közti üres telekre 1872 májusában kapott engedélyt gróf Andrássy Gyula Linzbauer Fülöp által tervezett palotája. Az építkezés éppen elkezdődhetett, a tüskeként felfelé meredő függőleges gerenda-állványok teszik lehetővé a pontos keltezést. A kép tanulmányozása azonban ennél több következtetés levonására nem ad módot.

33325                                                            33326

Lycée Colbert, Párizs                                                                      Lycée Colbert, Párizs

Ezért érdekes az a francia üvegkép-gyűjtemény, amelyben ugyanennek a felvételnek két eltérő kivágata is megtalálható. A Párizs 10. kerületében található Colbert középiskola egyik történelemtanára 2013-ban fedezte fel az iskola szertárában azt a 19. század második feléből származó 1816 laterna magica üvegképet, amelyet a Sorbonne egyetem (és mesterséges intelligencia) segítségével feldolgoztak, digitalizáltak és feltöltöttek az internetes EHNE (Encyclopédie d’histoire numérique de l’Europe) adatbázisába. A Colbert szakközépiskolát 1868-ban alapították azzal a céllal, hogy szerény anyagi hátterű tanulók számára lehetővé tegyék az ingyenes továbbtanulást. A diaképek többségét valószínűleg egyszerre, nem sokkal az iskola indulását követően rendelhették meg. A gyűjteményben öt budapesti látkép szerepel, francia felirattal és feltehetően házi használatra szolgáló, 33319-től 33329-ig terjedő számozással, amely, ha következetes, hat hiányzó diát feltételez. A fenti első kép jóval többet mutat a bal oldalon, mint az angol gyűjteményből származó fotográfia, és a kép arányai is eltérnek, de a második kép éppen annyira mozdul el, amennyire egy sztereókép esetében a térhatás érzékeltetése azt megkívánná. A két dia a „Panorama de Pesth” és a „Pesth et le Danube” feliratot viseli.

33319                                                            33320

Lycée Colbert, Párizs                                                                      Lycée Colbert, Párizs

A „Pest / Le Koenigsberg et le château” feliratot viselő francia dia a Ferenc József téren 1867-ben épült Koronázási domb mögül, a Lánchíd részletét, a budai oldal (Lánchíd utca) épületeit, és a budai várpalotát mutatja. A kép felvételének idejére itt is a Duna-parti épületek állapotából lehet következtetni. A hídfőhöz legközelebb fekvő Barber és Klusemann-ház, Knabe Ignác alkotása, 1869 elején már használatban volt. Mellette, a Lánchíd vámszedőházának takarásában az Unger Emil tervezte Lipthay-palota is áll, igaz a befejezésre, az építész halála miatt, 1873-ig kellett várni. A foghíj a Zichy-palota helyét jelzi. Széchenyi Béla palotáját 1870-ben kezdték építeni, 1872-re elkészült, a Széchenyi-szállodát (Varásdy Lipót) pedig 1870 januárjára már átadták. Így kijelenthető, hogy az 1872-es évszám erre a felvételre is igaz lehet. A „Pest – Le Danube et l'île Margareth” feliratos üvegképen a Lánchíd budai kőoroszlánjai mögött a Margitsziget és a Festő-sziget még a Margit híd felépülte előtt látható. A hidat 1872-ben kezdték építeni, a pesti oldalról induló építkezés kezdeményei talán elmosódottan már láthatók a képen. Mindkét felvétel arról tanúskodik, hogy készítőjük sztereóképekben gondolkodhatott, a közeli repoussoir elemek, a középtér és a távoli objektumok megfontolt elrendezése remekül szolgálja a térhatás érzetét.

33329

Lycée Colbert, Párizs

Mégis a legárulkodóbb üvegkép az, amelyen a „Pest-Buda, vu de Blocksberg” felirat szerepel. A felvétel a Gellért-hegyről készült, és a Tabán háztetői felett magasodó budai várig vezeti a tekintetet. Ugyanez a felvétel szerepel Adolphe Block „Vues d’Autriche” sorozatának egyik sztereóképén is.

Adolphe Block: A Tabán és a budai vár a Gellért-hegyről, 1872

Albertina, Fotosammlung, Bécs, ltsz.: FotoGLV2000/22331

Adolphe Block (1829-1903) az 1860-as évek elején nyitott műtermet Párizsban. 1863-tól sztereóképei jelentették vállalkozása igazi sikerét. Munkáit B. K. jelzéssel látta el, de sok képét más stúdióktól vette át, mint pl. Charles Segoffin, Lamiche & Augé vagy Jean Andrieu műtermétől. Ez utóbbi számos spanyol, itáliai, egyiptomi és svájci sztereóképe arra utal, hogy nem Block - aki legtöbbször „editeur”-ként jegyzi a felvételeket - lehetett az utazó fényképész, nem ő járt a távoli helyeken. Az 1867-es párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. 1868-tól a boulevard Sébastopol 91. szám alatt működött, és egészen 1903-ban bekövetkezett haláláig aktív maradt. Budapesti sztereóképei a "Vues d'Autriche" sorozatban jelentek meg, de csak kettőt ismerünk közülük. Ha helyes a feltételezés, és a Colbert líceum a hetvenes évek elején ugyanattól a cégtől rendelte meg az összes üvegképet, akkor a dián előkerült látképek eredetileg Block sztereográf kiadásában jelenhettek meg.   

Adolphe Block: Buda látképe a Gellért-hegy felől, sztereó fátyolkép

A Promenade Collection gyűjteménye

Block kísérletezett más technikákkal is, bár ezek kivitelezője - mint arra a Promenade Collection írása rámutat - nem ő, hanem például a Ch. D. monogrammal jelölt Charles Dauvois lehetett, aki a festést, preparálást és installálást végezte azokon a különleges sztereóképeken, melyeket az angolok "French tissue" vagy "illuminated", a franciák "panopticon" jelzővel illettek. Ezek a “fátyol fényképek” többrétegű, színezett, áttetsző lapokra készültek, amelyek fény felé tartva kiszínesedtek, egyes részeiken drámai fények gyúltak. A témák lehettek város- és tájképek, események, színházi vagy zsánerjelenetek, sőt életképek a pokolból, az ún. „les diableries”. A laterna magica diák előállítása aligha jelenthetett technikai nehézséget egy ilyen összetett gyártási művelethez képest.

   

Adolphe Block: Budai látkép a Dunával, a Lánchíddal és a Margit-szigettel,

fátyolkép és az átvilágított képkocka, 1872

Magángyűjtemény

Adolphe Block: Budai látkép, 1872

2644. Offen, vu du Blocsberg. Hongrie

Újabb bizonyíték az a diakép is, amelyet ha összevetünk a Block szeterográf sorozatából ismert két Pest-Buda-i látképpel, felfedezhetjük, hogy ugyanaz a fényképész, ugyanakkor készítette a három felvételt, mert a városképek részletei egyeznek, bár a látószögük eltér. Az üvegre ragasztott papírcsíkon francia felirat olvasható, a 2644-es szám bizonyára egy másik gyűjtemény számozása lehet. A sztereó papírképek oktatási célra alkalmasabb üvegdiaként való gyártását és forgalmazását a cég maga végezhette.  

Adolphe Block: A Lánchíd látképe Budáról

Múzeum Antikvárium, 36. árverés, 47. tétel, 2020.07.16

Ismert egy harmadik budapesti sztereókép Adolphe Block kiadásában, igaz, eltérő, vörös hordozókartonon. Sajnos nem áll rendelkezésre alaposabban tanulmányozható, nagyobb felbontású digitális másolat - amennyire megállapítható, ez a felvétel korábbi, mint a másik kettő, talán 1865 körül készülhetett. A Barber és Klusemann ház helyén még üres telek áll, a horizontból jobb oldalon kiemelkedő (felállványozott?) építmény túl karcsú, hogy a lipótvárosi bazilika 1868-ban leomlott kupolája legyen, talán a templom északnyugati tornya lehet.

Klösz György: Budapesti árvíz 1876. februárban

Klösz György 1876-os budapesti árvízi sztereókép sorozatának két üvegnegatívja

Kezdetben a laterna magica üveglapokra kézzel festették a kivetítendő képeket, majd az üvegdiák pozitív képét (1850 körül) albuminnal bevont üveglapra fényképezték. Az 1860-as években nedves kollódiumos, majd az 1870-es évek végétől zselatinos szárazlemezeket használtak. Az üvegnegatívok átfordításának több módja is volt, a hátulról megvilágított kollódiumos üveglapot egy másik nedves kollódiumos eljárással érzékenyített üvegnegatívra fényképezték, így lett a negatívból pozitív kép, de az előhívott negatívot közvetlenül is ráhelyezhették az érzékenyített üveglapra, majd a két réteget fénynek kitéve, kontaktmásolással kapták a pozitív lenyomatot. Ez az eljárás két, teljesen egyező felvételt eredményezett. A diák mérete leginkább a sztereóképek méretéhez áll közel, így ennek a képtípusnak a felhasználása a legvalószínűbb az üvegdiák készítésénél. A korábban tárgyalt Adolphe Block sorozatában erre láthattunk példákat. Klösz György nem készített üvegdiát a városképeiről, de az 1876-os budapesti árvízről készült sztereókép sorozatának egyes darabjai vizitkártya méretben is ismertek. Ezek olyan sztereó üvegnegatívokról készülhettek, mint a fentiek, amelyek ritkaságuk miatt érdemesek a bemutatásra, és a címben foglalt kitételnek is megfelelnek.

Klösz György: "Budapesti árvíz 1876. februárban" sztereókép sorozat 3. és 41. darabja 

Lugosi Lugo László: Klösz György, Bp. 2002., képkötet, p. 82. - FSzEK BGy, ltsz. bibFSZ01424262

Klösz György érdeklődése a városkép fényképezés iránt igazi lendületet akkor kapott, amikor az 1873-as bécsi világkiállítás egyik hivatalos fotográfusának kérték fel. Magyar fényképészek munkái már korábban is megjelentek olyan bécsi műkereskedők és kiadók kínálatában, mint Joseph Bermann (1810-1886), Oscar Kramer (1835-1892) és Adolf Franz Czihak (1841-1883). Klösz kezdetben a világkiállítás hivatalos hordozókartonját pesti felvételeihez is használta, ilyen sárga kartonra ragasztotta például a Vigadó kabinetképét, de több pesti (jelzetlen) sztereóképét Czihak forgalmazta, noha ugyanezek a sztereóképek Klösz saját pesti kiadásából is ismertek. Ezért nem meglepő, hogy az 1876-os árvíz sztereóképei magyar/német feliratos saját kiadásban, de német/francia szöveggel a világkiállítás kartonján is szerepelnek. Lehet, hogy a külföldi forgalmazással a károsultak támogatását kívánta előmozdítani, vagy ezt a sorozatot is ajándékba szánta a Habsburg uralkodóháznak.

 

Az üvegnegatívokról készült, digitálisan javított pozitív képek

A versókra ragasztott lila vignettán a sorozat elnevezése: „Budapesti árvíz 1876. februárban”, alatta a sorszám, valamint a magyar és német nevű helymeghatározás olvasható. A Gellérthegyről készült panoráma üvegnegatívjára festett vágójelek mellett látható „B. Ü.” (Budapester Überschwemmung) 41. felirat arra enged következtetni, hogy negyven körüli felvétel készülhetett, amelyeknek valamivel több, mint a fele ismert a különböző hazai gyűjteményekben. Lugosi Lugo László Klösz-monográfiájában kísérletet tesz a fényképészt szállító csónakok útvonalának rekonstruálására, de az ismert számozás nem következetes, éppen a 41-es panorámakép nem is csónakból készült.

Alois Beer - Landschafts-Aufnahmen - 1892

V. Pest Boulevard Körút - 57 (Andrássy út - 6240)

   

VI. Buda Pest - 52 53 (A Víziváros és a Margitsziget - 6218) 

VII. Buda Pest - 6? (Budapest a Gellért-hegyről - 6200)

Mindhárom üvegkép eredetileg a klagenfurti fényképész, Alois Beer, kiadásában jelent meg papír alapon. Beer nem forgalmazta a felvételeit diákon, ezért a fenti üvegképeket tőle független gyártásúnak kell tartanunk. A három diakép kiállítása sem teljesen egyforma. Abban egyeznek, hogy hiányzik róluk az üveglapok közti szöveg vagy sorszám, felirataikat kívülről ragasztották rájuk, a kis fehér címkéken ugyanaz a kézírás látható. Feltehetően gyűjtőjüktől származik a számozás is, amely a jobb alsó sarokba került. Az egyik kép keretezésének színe és alakja eltér a másik kettőétől, és ennél a diánál a képen sem olvasható felirat. A másik két panorámaképen feltűnik Beer fehér karakteres számozása és felirata, ami arra enged következtetni, hogy a másolatok eredetije a nagyobb méretű (fólió vagy kvart) papírkép lehetett. 

Josef Carl Steuer: A "Casa piccola" a Mariahilferstrassén, 1865

Alois Beer: Önarckép (?), Bécs, Neubaugasse 23., 1865

sparismus.wordpress.com

Beer Alajos József 1840. június 4-én született Pesten. Életrajzírói nem tulajdonítanak ennek különösebb jelentőséget, megemlítik, hogy kereskedő apja mindössze rövid ideig tartózkodott Magyarországon. Csakhogy Alajos anyja, Fokler Franciska (1813-1889) pesti volt, a belvárosi plébánián keresztelték, keresztszülei Semmelweis József fűszerkereskedő és felesége, a neves orvos szülei voltak. Alois katonai szolgálatának letöltése után a bécsi Ludwig Angerertől és Josef Székelytől tanulta a fényképezést. 1863-ban nyitott impozáns műtermet a Mariahilferstrasse 1. szám alatti "Casa piccola" legfelső szintjén. Beer egyik érdekes vonása, hogy családja nőtagjait is bevonta fényképészeti tevékenységébe. Kétszer nősült (Anna Maria Mosböck, 1863; Mathilde Künl, 1891), s mindkét felesége vezette férje valamelyik műtermét. Elsőként nyitott bécsi stúdiója 1864-ben már F. Beer & Co., majd F. Beer név alatt futott, ahol az "F" Beer anyját, Franziska Foklert jelölte. Alois Beer némelyik vizitkártyájának versóján fel is hívta a figyelmet műtermeik különbözőségére. Rövid ideig a Neubaugasse 23. szám alatt működött, innen jobbára néhány színész szerepképe ismert, ezért elképzelhető, hogy a fenti portré nem más, mint maga a 25 éves Alois. Beer a hatvanas évek második felében Klagenfurtba költözött, de sokat utazott, mivel a város- és tájfényképezésben találta meg igazi számítását. Klagenfurti portréi között szerepel Görgei Artúr sztereóképe, amelyet 1867-ben készített.

6232 - A Ferenc József rakpart és a Gellért-hegy 

kabinet, kvart és sztereókép méretben

Városfényképeiről katalógust állított össze, s a felvételeket fólió, kvart, kabinet, sztereó és vizitkártya méretben, különböző áron hirdette. 1892-es katalógusában tizenhét budapesti kép szerepelt, ami az 1893-as kiegészítésben újabb hattal bővült. A képek érdekessége, hogy apró részleteikben eltérnek egymástól, az emberalakok mozgását tanulmányozva időrendbe lehetne állítani őket, de Beert nem az eseménysor rögzítése érdekelte (mint pl. Carl Haack-ot), hanem különböző méretű üveglapokat kellett használnia, ha eltérő méretben akarta árulni a felvételeit. A nyolcvanas évek közepétől a fényképezés technikai fejlődése (száraz kollódiumos eljárás) jelentősen leegyszerűsítette a dolgát, de még így is komoly apparátussal kellett érkeznie egy-egy felvétel helyszínére.

   

6198                                                              6200

   

6200                                                              6201

   

6202                                                              6204

   

6205                                                             6206

   

6207                                                             6210

   

6212                                                              6215

   

6218                                                             6225

   

6226                                                            6230

   

6231                                                             6231a

   

6232                                                              6236

   

6237                                                           6240 

   

6245                                                              6248

   

6248                                                              6249

   

6250                                                              6252

   

6260                                                              6270

6198 Budapest a vámház felől - 6200-1 Budapest a Gellért-hegyről - 6204-7 Budapest a várból

6210 Budapest a siklóról - 6212 Budapest észak felől - 6215 Krisztinaváros és Svábhegy

6218 Víziváros és a Margit-sziget - 6225 Lánchíd a Duna jobb partjáról - 6226 Lánchíd a várral

6230 Lánchíd a Margit rakparttal - 6231 A királyi vár - 6231a A királyi vár a budai rakpart felől

6232 Ferenc József rakpart és a Gellért-hegy - 6236 Deák-szobor - 6237 Széchenyi-szobor

6240 Andrássy út - 6245 Bazilika - 6248 Az Országház - 6249 Az Országház lépcsője

6250 Az Országház belülről - 6252 Az igazságügyi palota

6260 Margit fürdő - 6270 Ferenc József-híd

ebay.fr, FSzEK BGy, wikimedia, europeana, Darabanth .com, University of New Hampshire, 

Getty Museum - Simon collection, magángyűjtemény

A piros számok az 1892-es katalógus tizenhét budapesti látképét jelzik, a zöld számok az 1893-as kiegészítő katalógus hat új fotóját. Az 1894-es kiegészítésben nincs magyar vonatkozású kép, ezért a további, fekete számozású képekkel később bővülhetett a lista, ezt támasztják alá az ábrázolt épületek megépülésének évszámai is. Ilyen felvételből, az itt szereplőkön kívül, több is lehet még. Felismerésüket segítheti, hogy Beer 62-vel kezdődő, négy számjegyű számozást használt. A 6200-as és a 6248-as számból két változat is létezik. Az előbbi esetében az üvegdián látható a későbbi, a felállványozott Mátyás templom tornya az 1894-es évre datálja. Ez azt mutatja, hogy a számokhoz tartozó képeket idővel lecserélhették újabb felvételekkel. A 6225-ös szám szerepel mindkét listán, a leírás szerint mindkettő Budáról mutatja a Lánchidat, talán ez is két különböző felvételt jelent. Mivel a cél az volt, hogy mindegyik számhoz köthető legyen budapesti felvétel, a fenti képek között eltérő méretűek is szerepelnek, a kisebb részletkülönbségek nem befolyásolják az azonosítást.

6240 - Az Andrássy út sarka a Fonçière-palotával

kvart, üvegkép, kabinet- és sztereókép

ebay.fr. - FSzEK BGy, - Darabanth.com

A 6240-es felvételből öt változat ismert. Az első négy sem teljesen azonos, a képek expozíciója között rövid idő telhetett el. Az első fotón az Andrássy út közepén haladó omnibusz az üvegképen már 15-20 méterrel távolabb látszik, de néhány fehér inges férfi ugyanúgy sürgölődik a járda mellett az aszfaltozó gép körül, mint az előző képen. A következő kép alsó sarkainak íves fekete keretmaradványa azt sejteti, hogy itt is üvegképről lehet szó, amely, a fehér betűs felirat miatt, talán fólió vagy kvart méretű lapról készült. A forgalom képe megváltozott, de az aszfaltozó gép nem mozdult, a sarkon pedig feltűnt egy fehér vászontetejű, ló vontatta társaskocsi, ami a következő kabinetképen is látható, míg az aszfaltozó gépnek hűlt helye, csak kis kupac törmelék maradt utána. A nap már magasabban jár, a Fonçière-palota utcára vetülő árnyéka rövidebb lett. Méretéből adódóan, logikus lenne azt gondolni, hogy üvegképünk a sztereófotóról készült másolat. Ennek ismert egy azonos számozást viselő, teljesen eltérő darabja, amelyen a kilátás a biztosítóintézet épületétől balra, a Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) irányába nyílik, és a sarkon már áll a földalatti vasút 1896-ban emelt lejárócsarnoka, amely előtt emberek verődtek össze. A sorszámhoz tartozó képet minden bizonnyal aktualizálták. 

6230 - Vékony albuminkép, a versón ceruzás felirattal és pecséttel

6231 - Kartonra ragasztva, Calderoni hidegpecsétjével

Az eredeti klagenfurti kabinet méretű kartonok Calderoni díszes mappájában

ebay.com

A külföldi forgalmazók, mint a pesti Calderoni és Társa optikai vállalat, vékony albuminkép formában is megvásárolhatták Alois Beer felvételeit Klagenfurtból, amelyeknek versóján a fényképész pecsétje, a felvétel ceruzás sorszáma és német nyelvű címe szerepelt. A képet azután kedvükre használhatták saját elképzelésük és kínálatuk dizájnja szerint, saját kartonra ragasztva és felülpecsételve. Valószínűleg a piros keretes, sárga kartonra ragasztott kabinetképek is itthon készültek. De megrendelhették az eredeti klagenfurti fehér kartonos, piros feliratos hordozókon is, amelyeket dekoratív leporelló-albumokba fűzve árultak.

Ganz Antal: 115. Krisztinaváros látképe (6215), képeslap, 1900 körül

A legális felhasználás mellett kalózkiadások is készültek Beer látképeiből, sőt jóval később is felhasználták őket, amint azt a fenti, 1905-ben feladott képeslap is példázza. Rég megváltozott már a környék, a Budai Sörcsarnok helyére 1893-ban felépült a Polgári Kaszinó a Krisztina tér és az Alagút utca sarkán. A képeslapot kiadó Ganz Antalnak mégsem kellett a szerzői jog megsértéséért felelnie, ő perelt, amiért azt állították, hogy német ember, aki az "anzixait" külföldön nyomja, ezért került a Vígszínházat ábrázoló lapra Bazilika felirat. Ganz Antal azzal védekezett, hogy a képeslapját hamisították, és ezt évekig tartó pereskedés követte.

6 - Klagenfurt, Lindwurm-Denkmal, Alois Beer

Különösen érdekes a hatos számot viselő, tehát a vállalkozás legkorábbi idejéből származó kép, amely a klagenfurti Neuer Platz sárkányos szökőkútjánál készült valamikor az 1880-as években, és a fentinél korábbi versóval is ismert.

A fenti, és a Bad lschl-i Fotómúzeum Alois Beert és segédeit ábrázoló 1868-as fényképének részlete

A kútnál álló férfi - leginkább testtartása miatt - hasonlít a fényképész ülő alakjára egy másik képen. Bár gyakori, hogy a környéken lézengő járókelők staffázs alakokként rákerültek a fényképekre, a központi hely, a hetyke póz, a csípőre tett kéz és a támadó állás, arra utal, hogy a kalapos, jobbjában talán zsebórát tartó úr nem véletlenül állhat a kút előtt. Lehet, hogy maga Alois Beer. Utolsó, ismeretlen szerzőjű portréján is - bár a kivágat miatt ez nem látszik - mintha csípőre tett kézzel pózolna.

Alois Beer

Margarethe Genser magángyűjteménye

Alois Beer: Az Erzsébet körút és a Kerepesi út kereszteződése, panorámakép, 1904

Archivi Alinari, Firenze, MFC-F-000319-0000

York & Son - France to Buda-Pesth - 1892

A 19. század második felében a York & Son cég volt a laterna magica üvegképek egyik legnagyobb angliai gyártója. A vállalkozást Frederick York (1823-1903) alapította, aki vegyészként kezdte, tüdőbetegsége miatt néhány évig Dél-Afrikában élt, majd 1861-ben visszatért Angliába, stúdiót és kiadót nyitott a londoni Notting Hillben, a Lancaster Road 10. szám alatt. Sztereó- és üvegképek gyártásába fogott, és cége a század végére évente százezer diát adott el. Frederick Yorkot fia, William (1855-1931) követte a vállalat élén, de a laterna magica képek iránti kereslet visszaesése miatt 1912-ben eladták a céget a Newton & Co.-nak, akik folytatták az eredeti tevékenységet, megtartva a cég korábbi nevét. A következő tulajdonos az Associated Electrical Industries lett az 1940-es évek végén, ekkor szűnt meg a cég végleg. London Nemzeti Műemléki Nyilvántartásában jelenleg több mint 2400 York & Son üvegnegatívot tartanak számon, közöttük nevezetes londoni városképes és állatkerti fotóikat.

VIII. (The Royal Palace) France to Buda Pesth - 48 / 55

IX. (The Bridge) France to Buda Pesth - 49

Város- és útiképes, valamint humoros diáikból adták el a legtöbbet. Az előbbiek általában nem saját felvételeik, hanem idegen fényképészek munkái voltak, katalógusukban fel is tűntették, hogy a kép „vásárolt negatívról” készült. 1890-ben jelent meg az üvegképek felső sarkában az Y betűre tekeredő kígyó ábrája és a „Trade Mark” szavak, azzal a szándékkal, hogy fényképekeiket megkülönböztessék a kalózkiadásoktól. Ez a jelzés a fenti két dián is megtalálható. A sorozat a „France to Buda-Pesth” címet viseli, és ötven számozott üvegképből áll. A képek listája ismert, az utazás Nancy-ból indul, német városokon át (Augsburg, Stuttgart, Ulm, München, stb.), és Ausztrián keresztül (Innsbruck, Salzburg és Bécs) érkezik Budapestre, amelyről az utolsó három diakép készült. Az új sorozatot az 1892-es Lantern Slide Manualban hirdették meg, némelyik városkép színes. Az utolsó, 50-es számú kép a pesti „Grand Operát” ábrázolja, ez sajnos nem bukkant fel most a másik kettővel együtt. A fényképészről semmi sem tudható, a felvételek más előfordulása sem ismert.

Frederick York és fia, William

John Tregenoweth kézjegye és Jessica első imája, laterna magica üvegképek, 1884

A népszerű, életképes (life model) sorozatok olyan történetek voltak, ahol hús-vér szereplők beállított jelenetekben, kockáról kockára meséltek el egy történetet. A fenti első képen az asztal jobb oldalán ülő férfi Frederick York, míg a második dián fiát, Williamet láthatjuk. (Henry, David: York & Son, 1. rész, The New Magic Lantern Journal, 1984.)

Ismeretlen fényképész és kiadó - 1893 körül

    

X. Buda Citadel - 56

XI. Pest Quay - 58

  

A fenti két üvegkép külsőleg hasonlít egymáshoz, kézzel írt felirataik is egyformák. A jobb alsó sarok gyűjtői számozása alatt rózsaszín háromszög alakú címke található, ezen a következő felirat olvasható: "Archer & Sons, 43 Lord St Liverpool". Ugyanilyen cédula nyomai láthatók a IV. és VIII. üvegkép sarkán is. William Frederick Archer, hangszerkereskedő, 1848-ban alapította optikai cégét a liverpooli South Castle Street-en. Az 1880-as évek elején bevette három fiát is az üzletbe, Archer & Sons lett a cég neve. Optikai eszközöket, fényképezőgépeket, távcsöveket és diavetítőket árultak, üvegképeik ritkábbak, de forgalmazták más gyártók (pl. a York & Son) termékeit is. 1888-tól a Lord Street 43. szám alatt (is) működtek, a 20. század elején fejezték be tevékenységüket. A négy dia Archer-féle cégjelzéséből mindössze arra lehet következtetni, hogy egyszerre vásárolhatták őket a neves liverpooli vállalattól.

Klösz György: 215. Gellérthegy - Blocksberg, 1894

4611. Budapest. Gellérthegyról. - Blocksberg., Stengel & Markert, Drezda, 1894

BFL XV.19.d.1.08 016 - magángyűjtemény

A felvételek készítési ideje meghatározható. A budai oldalt és a Gellért-hegyet ábrázoló dián jól kivehető a Rudas fürdő hosszan elnyúló épülettömbje, a huszonhat tengelyes homlokzattal, amely Ybl Miklós tervei alapján 1881-re készült el. Mellette az 1885-re megnyílt népfürdő, a két szomszédos telken földszintes házak állnak, majd a kétemeletes Aranybárány fogadóról elnevezett épület következik. Érdemes a viszonyításhoz Klösz György és a drezdai Stengel cég hasonló fényképét használni. Az előbbin a Gellért rakpart lebontott házainak romjait még nem takarították el, az utóbbin már eltűntek a falmaradványok. A Fővárosi Lapok 1894 júniusában így ír: "A Gellért-rakpart rendezése az idei tavasz óta nagy lépésekkel halad előre. A Gellért alól eltűntek azok az apró kis házak, amelyeknek egy része bűnbarlang volt. A régi házak közül kettő van még meg és az idei nyáron ezeket is lebontják. A házak telkeit a mérnöki hivatal deszkakerítéssel vette körül. [...] A Gellért-rakparton különben nemcsak rombolnak, hanem építenek is. Most készül ugyanis a Rudasfürdő új úszóháza és szárnyépülete." A deszkapalánk feltűnik a második képen. Az üvegképen kikötő gőzös, az átkelő hajózás céljára tervezett, szimmetrikus építésű, elöl-hátul kormánylapáttal ellátott Fecske, amelyet testvérhajójával, a Stengel-képen látható Hattyúval együtt, 1869-ben bocsátottak vízre.

   

Ismeretlen fényképészek:

2204. Petőfi szobor és görög templom, Römmler és Jonas, Drezda, 1896

20960. Görög templom és a Petőfi-szobor, Lévy & ses fils, 1896

FSzEK BGy, ltsz.: bibFSZ01421865 - ÖNB

A második üvegkép nyüzsgő piaci jelenetének a pesti Petőfi tér, a Ferenc József rakpart és a görög templom szolgál hátteréül. „Budapest régi piaczai” címmel a Vasárnapi Ujság közölt rövid cikket 1897-ben Erdélyi Mór néhány felvételével, itt láthatunk hasonló képet a Petőfi téri gyümölcspiacról, de Klösz Györgynek is legalább három ilyen beállítású fotója ismert a környékről [195. (1881), 22. (1896) és 266. (1900)]. Az angol üvegdia datálásában a cégtáblák segítenek. A Ferenc József rakpart 32. számú házán négy cégjelzés látható, közülük hármon kivehető a kereskedő neve. A budapesti címjegyzékben idősebb Poldini Ede könyvnyomda tulajdonosnak 1891 és 1898 között volt üzlete ebben a házban. Hofmann Mór és társa, hüvelyestermény kereskedőket 1890-től 1901-ig tüntetik fel ezen a címen. Totis Sándornak (testvérével) a nyolcvanas évektől 1895-ös haláláig volt kőedény és porcelán kereskedése ugyanitt. Valószínűnek tűnik, hogy - az előző felvételhez hasonlóan - ez a kép is 1893 körül készülhetett. A bemutatott két másik felvétel sem sokkal későbbi, az egyik a drezdai Römmler és Jonas cég albumában jelent meg, a másik a Lévy & ses fils cég diasorozatának egyik darabja. Mindkét képen ugyanaz a három név szerepel a cégtáblákon. Totis Sándor Lajos nevű fiáé, aki apja halála után a Petőfi tér 3. szám alatt vitte tovább a porceláncéget. Rosmayer Ferenc tolnai fakereskedő neve 1896-ban tűnik fel a címjegyzékben a Kötő utca 2. szám alatt, ami ugyanez a ház a sarkon túli utca felől. A csemegét, déli gyümölcsöt és főzeléket árusító Ilits testvérek neve csak az 1896/7-es címjegyzékben szerepel a Petőfi tér 2. szám alatt. Mivel a francia kiadójú üvegképek évszáma ismert, mindkét felvétel 1896-os.

Látkép a Margit-szigettel a királyi palotából, dia és a Stengel-féle sorozat 4025-ös darabja, 1895

NTM UWP 11147 - ebay.fr

Az oslói Norvég Természettudományi és Technikai Múzeum gyűjteményében két Budapestet ábrázoló diát és egy fényképet őriznek, amelyeket Severin Worm-Petersen (1857-1933) norvég fotográfusnak tulajdonítanak. A három kép közül kettő bizonyosan a drezdai Stengel & Markart kiadó sorozatában jelent meg (a fenti 4025-ös, a 4626-os látkép a királyi palotából a Lánchíddal, míg a harmadik a Nemzeti Múzeumot ábrázolja) tehát a norvég fotós nem szerzője a felvételeknek, csak átültette őket más médiumra. Az itt közölt kép könnyen datálható, a felállványozott Szilágyi Dezső téri református templom, és a Duna másik oldalán szintén épülő Országház az 1895-ös évre utal. A fényképész, a kiadó, az újrahasznosító és a terjesztő kilétének kiderítése gyakran megoldhatatlan feladatnak bizonyul.

Ludwig Rachwalsky - Budapest - 1895

Tíz budapesti látképből álló sorozat, Braunau, 1895

      
   138                                              140                                               142
      
   146                                              149                                               151
      
152                                              159                                               164
      

                       170                                        188                                          194

138 - Magy. kir. operaház 140 - Fővárosi vigadó 142 - Alagút és sikló 146 -Az új országház 

149 - Nemzeti színház 151 - Központi pályaudvar 152 - Nyugoti pályaudvar 159 - Ferencz József-rakpart 164 - Népszínház 170 - Széchenyi-szobor 188 - Mentö-egyesület háza 

194 - Parkklub a városligetben

Litfund aukciósház, Szentpétervár, 567. árverés - Darabanth aukciósház, 272., 274., 283., 290., 313., 314. árverések  -

Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

Az 1890-es évekből gyakran találkozni a két neves drezdai kiadó, a Römmler & Jonas és a Stengel & Co., valamint a bécsi Karlmann & Franke cég budapesti fényképeivel. Jó lenne többet tudni a működésükről, egymáshoz való viszonyukról, a budapesti felvételek lajstromba szedéséről nem is beszélve. A kibocsátott képek mennyisége nyilvánvalóvá teszi, hogy helyi fotósokkal dolgozhattak, akinek kilétét sajnos homály fedi. Bizonyára nem a kor legnevesebb magyar fényképészei, Klösz György, Divald Károly, Weinwurm Antal vagy Erdélyi Mór fotóztak nekik inkognitóban. Klösz már az 1873-as bécsi világkiállítás hivatalos fotósorozatának képeit is szignálta. Mivel a 19. század végére már kialakult Budapest főbb látványosságainak sora és a róluk készült fotók beállítási típusai, elég volt a megfelelő felszerelés, a fényképész személye, tehetsége és egyénisége nem nyomhatott sokat a latban. Jelentkezőből pedig nem lehetett hiány, már 1885-ben megalakult a 74 tagot számláló fiatal fényképészek önképző-egyesülete. A megbízás akár újsághirdetés útján is érkezhetett, amint az a Budapesti Hirlap 1894. július 24-i 203. számában olvasható: "Képviselő kerestetik egy külföldi fénynyomatokat készítő intézet részére. Előnyben részesülnek önálló fényképészek, kik egyidejüleg a felvételeket eszközlik. Ajánlatok cimzendök: Ludwig Rachwalsky, Braunau (Böhmen)." 

Ludwig Rachwalsky (1851-?) a sziléziai Kłodzko (németül: Glatz) városában született, és a hetvenes években itt árusított a sörfőzéshez használatos eszközöket, hordókeféket és kádsúrolókat. 1886-ban már az ausztriai Braunauban volt gyára, ahol a berlini Hanfstaengel neves fényképstúdiótól vásárolt híres festményekről és vallási témájú ábrázolásokról készített zománcképeket. Fénynyomatok előállítására alkalmas gépével enyhén ívelt üveglapra másolta a fotókat, fekete lakk keretbe foglalta, majd saját gyártású fém- vagy farámába illesztette a képeket. 1890-ben épült meg grossdorfi gyárépülete, ahol negyven munkást foglalkoztatott. Ekkor merülhetett fel benne az akkoriban divatos városképek terjesztésében rejlő üzleti lehetőség kiaknázásának ötlete. Bár a budapesti kabinetképek számozása az ismertnél jóval több látképet sejtet, gyér előfordulásuk arra utal, hogy ebben az üzletágban nem tudta felvenni a versenyt a nagyobb cégekkel. 

Lévy & ses fils - 1896

   A Lévy cég sztereó- és üvegképeinek 1896-os katalógusa

a 28 budapesti városkép felsorolásával

Moïse Léon (1812-1888) és Isaac Georges Lévy (1833-1913) selyemszalag kereskedők voltak, akik 1862-ben fotóműtermet nyitottak Párizsban, majd 1864-ben megvásárolták a Ferrier père, fils et Soulier fényképészetet, és a vállalkozás neve Léon & Lévy lett. Partnerségük 1872-ig tartott, amikor Léon kilépett, és a céget átnevezték J. Lévy & Cie-re, amely sztereóképeket és üvegképeket gyártott. 1895-ben Lévy fiai csatlakoztak a vállalathoz, amelyet ismét átkereszteltek Lévy et ses Fils-re. Az egyik fiú, Lucien ismert fotográfus lett, aki saját munkáit képeslap formában kezdte kiadni, 1901-től az ő "L. L." monogramja szerepel a lapokon.

      

20943                                           20944                                           20945

      

20946                                           20947                                         20948

      

20949                                           20950                                           20951

      

20952                                           20953                                           20954

      

20955                                           20956                                           20957

      

20958                                           20959                                           20960

      

20961                                           20962                                           20963

      

20964                                           20965                                           20966

      

20967                                           20968                                           20969

20943 Széchenyi-szobor és az Akadémia - 20944 Bazilika - 20945 Vigadó - 20946 Lánchíd - 20947 A Lánchíd hídfője - 20948 Ferenc József rakpart - 20949 Panoráma (az Alagút teraszáról) - 20950 Buda látképe - 20951 Deák-szobor - 20952 Eötvös-szobor - 20953 Királyi palota - 20954 Dunapart - 20955 Gyümölcspiac - 20956 Kilátás a várra - 20957 Kilátás a Margit-szigetre - 20958 Honvéd-emlékmű - 20959 Honvédelmi minisztérium és a Hentzi-emlékmű - 20960 Görög templom és a Petőfi-szobor - 20961 Zsinagóga - 20962 Nemzeti Múzeum - 20963 Belvárosi templom - 20964 Városháza - 20965 Nemzeti Színház - 20966 Népszínház - 20967 Királyi palota (és a Várbazár) - 20968 Alagút - 20969 A Gellért-hegy látképe - 20970 A Gellért-hegy látképe

A vastagon szedett számozás az ÖNB gyűjteményének diáit jelöli, 

a sorozat többi képe egy másik gyűjteményben szerepel, az oda vezető hivatkozás a képre kattintva nyílik meg

Az itt bemutatott városképek két gyűjteményből származnak, kiegészítik egymást, egyedül az utolsó, 20970-es felvétel hiányzik. Az ÖNB (amerikai szabvány szerinti, kb. 8 x 10 centiméteres) tizenöt üvegképén két ragasztott feliratsáv látható, baloldalon: LÉVY & SES FILS - Photographes-Editeurs - 25, RUE LOUIS-LE-GRAND. 25. - PARIS, jobb oldalon pedig a látkép kézzel írt száma és megnevezése. A másik gyűjteményből való negatívok kivágata nagyobb, többet mutat a látványból.

A 20954-es számú dunaparti jelenet a sorozat egy eltérő kiadású darabján

és az ÖNB diaképén  jól mutatja a különböző képkivágatot.

   

104                                                                     105

      

117                                                                     118

      

122                                                                     125

      

   

A képekre kattintva egy párizsi gyűjtemény sztereóképeihez juthatunk

A párizsi gyűjteményben hat budapesti sztereó üvegnegatív található. Ezeken - az üvegdiáktól eltérő - háromjegyű számozás olvasható, valamint fehér karakteres, francia felirat. A képek sem azonosok, igaz, csak részleteikben térnek el a diaképektől, kis időeltolódással, de egy időben készülhettek. Három színezett pozitív sztereókép is van a gyűjteményben. Sajnos a fotóügynökség magas reprodukciós díjai miatt csak az illusztrációkhoz vezető hivatkozás közlésére van mód.

18

19

20

L'AUTRICHE-HONGRIE című, „LL" monogramos sorozat három pesti képeslapja

A századfordulón Lévy-éké lett a második legnagyobb képeslapkiadó vállalat Franciaországban. A már említett, Lévy fiaihoz köthető, huszonnégy darabos Ausztriát, Prágát, Budapestet és Triesztet bemutató képeslapsorozat 18., 19. és 20. darabja a 20948-as, a 20955-ös és a 20967-es üvegképek változata. Az elsőn a gőzös már kiúszott a képből, és a háttérben felbukkanó hajóvonta uszálya tölti be a központi szerepet, míg a 19-es lapon, a rakpart lépcsőjén ülő egyik parasztember már befejezte a falatozást, és távozott.   

Gyümölcsárusok a Duna-parton (sztereó-képeslap) 1900 körül G. C. & Co kiadása
Felvinczi Sándor gyűjteménye, in: Fotóművészet, 2023/3, p. 94

A dunaparti gyümölcsárusokat ábrázoló sztereófelvétel harmadik változata egy másik sztereó képeslapon bukkan fel. Ezen a lépcsőn magában falatozó férfi látható, aki felpillant, és belenéz a kamerába. A G. C. & Co. jelzés Georges Carette nevének kezdőbetűit rejti. Carette egy párizsi fényképész fia volt, ám házassága révén Nürnbergben telepedett le, ahol 1886-ban megalapította Nürnberger Spielwaren Industrie Gesellschaft Georges Carette & Co. nevű vállalatát. A cég bádogjátékokat, sztereoszkópokat és laterna magica vetítőgépeket forgalmazott; az elsők között gyártott és árusított elektromos játékokat, villamoskocsikat, mozdonyokat és más bádogmodelleket. Üvegdiái és sztereóképei feltehetően az eszközök tartozékai lehettek, és francia kapcsolatai révén juthatott a Lévy-cégnek dolgozó fényképész felhasználatlanul maradt sztereónegatívjához.

Photochrom Zurich - 1896

XII. 70 27 Justice Hall Buda Pesth

Az itt bemutatott tizenkettedik üvegkép kézzel írt feliratán 27-re javított, áthúzott 70-es szám, és angol nyelvű szöveg olvasható: "Justice Hall Buda Pesth". A felvétel eredeti, német és magyar nagybetűs felirata: "16691. P. Z. - BUDAPEST. FOYER DES JUSTIZPALASTES / BUDAPEST. AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA ELŐCSARNOKA." teszi egyszerűvé az azonosítást: a dia egy színes, fotokróm papírnyomat sorozat egyik darabjáról készült 1900 körül, valószínűleg egyedileg.

16691 - P. Z. Budapest. Foyer des Justizpalastes - Az igazságügyi palota előcsarnoka

A svájci Photochrom Zürich vállalat a 19. század végén és a 20. század elején egy új nyomdai eljárás miatt vált híressé. A cég előbb Photochrom, majd 1895-től Photoglob Zürich néven működött. Az eljárást Hans Jakob Schmid (1856–1924) litográfus, az Orell Füssli nyomda alkalmazottja dolgozta ki az 1880-as években, valószínűleg hasonló francia próbálkozások nyomán. A technológia a litográfiai eljáráson alapult, amelynek során a fotónegatívot vékony aszfaltoldattal bevont litográfiai kőre másolták. A színtónusokat a negatív eltérő fényerősségű területei adták, melyeket az előhívás során különböző idővel exponáltak, így eltérő színeket kaptak. Minden színhez külön litográfiai kőre volt szükség, egy nyomathoz akár 16 követ is felhasználhattak. Az eredmény rendkívül részletgazdag és élethű színes kép lett, amely inkább festményre emlékeztetett. Problémás volt a megfelelő színek kiválasztása, hiszen gyakran csak a fotósok megbízhatatlan információira kellett hagyatkozniuk. Szerződésben álltak a különböző országok fényképészeivel, és a fotósok Zürichbe küldött fekete-fehér képeiért sokszor színes fotokróm nyomatokat kaptak fizetségül. Orell Füssli titokban tartotta a gyártási folyamatot, és nem tiltakozott, amikor képeit színes fényképeknek nevezték. A tájakat, városokat, nevezetességeket és jeleneteket ábrázoló képek igen népszerűek voltak az utazók körében. A fotokróm képeslapok különösen kedveltté váltak az európai turizmus aranykorában a 20. század elején. Az 1930-as években az eljárás - az olcsóbb és gyorsabb megoldást kínáló modern színes fotográfia megjelenésével - vesztett népszerűségéből.

      
 555                                               556                                               557
      
 558                                               559                                               560
      
      561                                               562                                              563 
      

 564                                               565                                               566

4590
      
9201                                           9202                                           9608
      
9609                                           9610                                           9611
      
9612                                           9613                                           9614
      
16661                                          16662                                        16663
      
16690                                          16691                                        18405
      
18406                                          18407                                        18408
      
18409                                          18410                                        18411
      

18412                                          18413                                        18414

555 Országház - 556 Gellért-hegy - 557 Királyi vár és a várkert bazár - 558 Operaház - 559 Kilátás a Lánchíddal - 560 Budai alagút - 561 Lukács- és Császárfürdő - 562 Nemzeti Múzeum - 563 Honvéd-szobor és Dísz tér - 564 Népszínház - 4590 Budapest panorámája - 9201 Margitszigeti fürdőház - 9202 Királyi vár - 9608 Ferenc József híd - 9609 Királyi vár - 9610 Pesti oldal és a Lánchíd - 9611 Országház - 9612 Múzeum körút - 9613 Látkép a Ferenc József híddal - 9614 Látkép a királyi palotára és a Lánchídra - 16661 Andrássy út - 16662 Az országház belseje - 16663 Lánchíd a jobb partról - 16690 Nagykörút - 16691 Az igazságügyi palota előcsarnoka - 18405 Duna részlet a Gellért-heggyel - 18406 Ferenc József rakpart a Hungária és Bristol szállodával - 18407 Szent Gellért-szobor - 18408 Klotild paloták - 18409 Királyi vár - 18410 Erzsébet híd - 18411 Mátyás templommal - 18412 Mezőgazdasági múzeum - 18413 Igazságügyi palota - 18414 Keleti pályaudvar a Baross szoborral

Múzeum Antikvárium - ebay.fr

Klösz György 1894-es felvétele a Nemzeti Múzeum homlokzatáról

és a Photochrom Zürich 562. képe

HU.BFL.XV.19.d.1.08.023

A 20. század elején elterjedő képes levelezőlapok szerzői jogi gyakorlatából sejthető, hogy a kalózkiadások ekkoriban egyáltalán nem voltak ritkák. A Photochrom Zurich színes litográfiáinak fénykép eredetijére – néhány kivételtől eltekintve – nem sikerült rábukkanni. Ez arra utalhat, hogy a cég törvényesen járt el: megvásárolta a negatívokat és a kizárólagos közlési jogot, így más kiadó nem forgalmazhatta a képeket. Ugyanakkor ez azt is jelentheti, hogy nem a legnevesebb helyi fényképészekkel működtek együtt. A kevés kivétel egyike Klösz György könnyen datálható felvétele a Nemzeti Múzeumról. A múzeum lépcsőfeljárója előtt látható hirdetőtábla egy 1894-es kiállításra hívja fel a figyelmet: itt mutatták be Munkácsy Mihály egyetlen magyar állami megrendelését, a Parlament számára készült, honfoglalást ábrázoló óriáspannót, melyet a Felsőház ideiglenes múzeumi tanácstermében februártól augusztusig százezernél is többen tekintettek meg.

   

A P. Z. 9201. és 9202. számú képe

   

és a Margit-fürdő épülete a Margitszigeten és Várkert Bazár 

Amand Helm Neue Donau-Bilder c. albumából, kb. 1890

MNM TF ltsz.: 95.428

Két másik kép eredetére is fény deríthető, ezek a teplici születésű festő-fényképész Amand Helm (1831-1893) Neue Donau-Bilder című albumából valók, amely valamikor az 1890-es évek elején jelent meg. Az Ybl-tervezte margitszigeti fürdőház részleteiben is kísértetiesen hasonló felvétele 11-es számmal Divald Károly budapesti kabinetkép sorozatában is megtalálható, egyes változatokon 1891-es évszámmal.

Diwald Károly (fiai) műintézetéből: Margitszigeti fürdőház, (1891)

Newton & Co. - Buda-Pest and the Magyrs - kb. 1900

     

XIII. 35. magyr (i e Hungarian) Peasants from Oszro

XIV. 38. Magyr Peasant - Matron and Maid - Gala Dress

Buda-Pest and the Magyrs. G.W.W.

A gyűjtemény következő két diájáról kevés tudható. A LUCERNA - the Magic Lantern Web Resource online adatbázis szerint a "Buda-Pest and the Magyrs" címet viselő sorozat eredetileg 68 üvegdiából állt, ezek később 13 újabbal egészültek ki. Kiadásukat 1913 és 1925 közé teszik. Összesen négy diakép előfordulásáról lehet tudni, ezek közül kettő magyar népviseletet ábrázol. A diákon nem szerepel a Newton & Co. cég felirata, ezt egyedül az idézett internetes forrás állítja. A cég katalógusa, amelyben általában tételszerűen is említik a sorozatokat, sajnos nem elérhető. A két üveglap között a sorszám, a diakép és a sorozat címe, valamint a G.W.W. monogram látható. George Washington Wilson (1823–1905) neves skót fényképész volt, aki kiváló minőségű táj- és építészeti felvételeiről vált ismertté. Üvegdiáit leginkább oktatási és ismeretterjesztő célokra használták. Ő állíthatta össze a sorozat képeit, azonban bizonyos, hogy az ismert diák felvételeit magyar fényképészek készítették.

Zelesny Károly: Püspök-bogádi magyar menyecske - Oszrói (ormánysági) magyarok

Baranya multja és jelenje 1. (Szerk.: Várady Ferenc) Pécs, 1896, pp. 111. és 113.

Zelesny Károly (1848-1913) pécsi fényképész az 1870-es és 1880-as évek második felében Baranya megye kisebb városaiba is ellátogatott alkalmi fényképezések céljából, többek között Harkányban és Mohácson dolgozott, utóbbiban 1887-ben ideiglenes műtermet is nyitott. A Baranya múltja és jelenje című két kötetes monográfia 1896-ban jelent meg Várady Ferenc szerkesztésében. Zelesny ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz mintegy 250 felvételt készített, amelyeken a megye legjellegzetesebb népviseleteit és falurészleteit örökítette meg, részben a helyszínen, részben saját műtermében. Ezek közül hatvanegy kép került be a mű első kötetébe. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya és Várostörténeti Osztálya több, a monográfiához köthető felvételt is őriz, ám ezek részletes azonosítása további helyi kutatást igényelne. A két üvegkép népviseletbe öltözött négy fiatalja közül három - eltérő beállításban - a kötetet illusztráló két Zelesny-felvételen is látható.

      

Zelesny Károly: Szabolcsi (kelet-hegyaljai) magyarok - Magyar parasztlányok ünneplőben - Menyecske és leány ünneplőben (Püspökbogád)

Baranya multja és jelenje 1., Pécs, 1896, p. 115. - Archibald és Ethel Colquhoun: The Whirlpool of Europe, New York, 1907, p. 48/49 

Bátky-Győrffy-Viski: A magyarság tárgyi néprajza 1., Budapest, 1933, p. 292

A monográfia 115. oldalának képén egy fiatalember társaságában tűnik fel a második dia egyik lányalakja, és ugyanő segíti az eredeti páros menyecskéjének készülődését Archibald és Ethel Colquhoun 1907-ben New Yorkban kiadott The Whirlpool of Europe / Austria-Hungary and the Habsburgs című, a Monarchia politikai és társadalmi viszonyait etnikai, történeti és gazdasági szempontok alapján elemző munkájának egyik illusztrációján is. A szerzők az előszóban kifejtik, hogy a képválogatásnál a népi viseletek és az etnikai típusok hiteles bemutatására törekedtek, különös tekintettel arra, hogy ezek a jellegzetességek kiveszőben vannak Európában. „Minden esetben gondot fordítottunk arra, hogy valódi (nem színpadi jelmezbe öltözött) parasztembereket mutassunk be eredeti viseletükben, és meggyőződjünk arról, hogy minden illusztráció jellemző erővel bír.” Köszönetet mondanak Hopp Ferencnek, aki segített a képek kiválasztásában. A kor kedvezett az ilyen típusú ismeretterjesztő összeállításoknak, amelyeknek illusztrációit különböző forrásokból, gyakran újraközlések útján, külföldi kapcsolatokkal rendelkező helyi szakértők segítségével választották ki. A sokácokról készült fényképek hazai és külföldi kiadású képeslapokon is terjedtek, és "a női fejviselet gazdagsága, látványossága és különlegessége okán igen nagy népszerűségnek örvendtek".

Hungarian peasant type - Frau in ungarischer Tracht mit Rose - Baranyai leány

Ugyanannak a Zelesny felvételnek három felirata (Austria of the..., p. 283., 1914., 

a bécsi Albertina fotógyűjteménye, 1890., képeslap, kb. 1900.)

FotoGLV2000 225 - ebay.de

Zelesny Károly püspök-bogádi magyar menyecskét ábrázoló képe (p. 283) két másik Zelesny-felvétellel együtt szerepel az 1914-ben Londonban kiadott Austria of the Austrians and Hungary of the Hungarians című ismeretterjesztő kötetben. A másik két kép a fenti, magyar viseletbe öltözött, kezében rózsát tartó nő fotója (p. 285), valamint a frissen restaurált pécsi székesegyházról 1891-ben kiadott album egyik felvétele a templom szentélyéről (p. 241). A könyv magyarokra vonatkozó részét az évekig Magyarországon élő angol újságíró, Arthur L. Delisle írta. Mindhárom illusztráció alatt a következő információ olvasható: „Photographed for this work by Miss Teri Mattyasovszky”. Mattyasovszky-Zsolnay Tery (1883-1943) a pécsi kerámiagyáros Zsolnay Vilmos unokája ugyan fényképész volt, de itt is inkább arról lehetett szó, hogy a Zelesny képek rajta keresztül jutottak el Angliába. 

   

    

Zelesny K.: Magyar parasztok, üvegdia - Ormánysági magyar család

Mary Evans Picture Library - Tolnai Világlapja, 4. évf., 24. sz., 1904-06-12, p. 737.

Az internetes Mary Evens Picture Library-ben két másik - a leírásban diaként feltűntetett - kép is szerepel, de a gyűjtemény csak a digitális másolatokkal rendelkezik, az üvegdiákat állítólag elcserélhették más gyűjteménnyel, és semmilyen információval nem rendelkeznek a felirataikra vonatkozóan. Valószínű, hogy ugyanennek a sorozatnak a darabjai voltak, szintén Zelesny Károly felvételei. Az ormánsági család képe a Tolnai Világlapjában is megjelent. A csoportkép szereplői némileg elmozdulnak azon a variánson, amely Várady Ferenc monográfiájában található.

Zelesny Károly: Ormánysági alakok

Baranya multja és jelenje 1. (Szerk.: Várady Ferenc) Pécs, 1896, p. 180.

Hungarian peasants. Man & woman. 30., üvegdia

Stahl Vilmos: M. Tóth Katalin és Tejes Tóth István, 

valamint Szabó Ferenc és Holovics Rozália eljegyzési fotója

Ltsz.: III/110., Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, Dunakeszi - Dunakeszi Helytörténeti Szemle, VIII. évf. 3. sz. 2015/12., p. 12.

Érdemes megemlíteni egy másik fényképész nevét is, annál is inkább, mert egy üvegdián fennmaradt felvétele - öt másikkal együtt - az 1907-es New York-i kiadású The Whirlpool of Europe-ba is bekerült. Stahl Vilmos (1873-1931 után) újpesti fényképészről van szó, akinek Árpád úti műtermét a környező települések (Rákospalota, Veresegyház, Dunakeszi) lakói is rendszeresen felkeresték, és aki előszeretettel ismételt bizonyos beállításokat a fényképein, amelyek „nemcsak a korabeli viseletekről tanúskodnak, hanem az egyes ünnepi vagy az emberi életet meghatározó alkalmakat is megörökítik: gyermek születése, elsőáldozás, lakodalom, ravatal, sorozás (katonai szolgálat).” (Chikány Judit: Néprajzi gyűjtések… in: Helyem, Házam, Palotám, 2020.) Dunakeszihez köthető két nagyon hasonló felvétel, amelyen a mátkapárok nevei is ismertek. Stahl Vilmos a negyvenes éveiben felhagyott a fényképészettel, utóda Donát Dávid lett, a címjegyzékek tanúsága szerint Stahl korábbi műterme helyén már élelmiszer- és vegyeskereskedést üzemeltetett 1916 körül.

   

23 Francis Joseph Bridge 22a 38

24 Suspension Bridge and Royal Palace 22a 37

 M.I.T. C.E. DEPT. - Buda-Pest and the Magyrs. G.W.W.

National Museum of American History, Archives Center, Lantern Slide Collection, 34. doboz, 61. és 62.

Arra is van bizonyíték, hogy a sorozat címében nem véletlenül szerepel a főváros, Budapest neve, ugyanis a washingtoni National Museum of American History ipari tárgyú üvegdia gyűjteményében őriznek két diát, amelyen - más feliratokkal együtt - szerepel az eredeti sorozatcím is. A képeket az ábrázolt téma miatt válogathatták be a szekcióba, ám a hidak fényképésze Erdélyi Mór volt, és a felvételek 1903-ban nyomtatásban is megjelentek. A múzeum a Lánchíd színes változatú diaképével is rendelkezik.

   

Erdélyi Mór: Ferenc József híd - A Lánchíd pesti hídfője raktárakkal és a budai part panorámájával

Budapest fő és székváros, Zwickau, Ulmann, 1903, 8. t. 

FSzEK BGy bibFSZ788821 - FSzEK BGy bibFOT00001052

24 Suspension Bridge and Royal Palace 22a 37

 National Museum of American History, Archives Center, Lantern Slide Collection, 34. doboz, 60.

Ha a „Buda-Pest and the Magyrs” diasorozat tételeinek listája előkerülne egy korabeli üvegdia katalógusból, az összes felmerülő kérdésre megnyugtató választ lehetne kapni.

XV. Mohacs - 66

A tizenötödik, népviseletes jelenetet ábrázoló dián nem szerepel a sorozat címe, mindössze a "Mohacs" szó olvasható legfelül, és a ragasztott 66-os gyűjtői számozás a jobb alsó sarokban. Ezt a képet is Zelesny Károly készítette, eredetije, egy - az alakokat más elrendezésben mutató - másik csoportképpel együtt az Albertina fotógyűjteményéből ismert. A bécsi múzeum (amelynek magyar fotói online kutathatók, ellentétben a pécsi gyűjteményével) kb. negyven Zelesny Károly felvételt őriz, amelyek a fényképészeti és sokszorosítási eljárások oktatási és kísérleti intézményeként megnyitott Lehr- und Versuchsanstalt für Photographie anyagából kerültek az Albertinába. Bécs egyik legnevesebb művészeti intézetét Josef Maria Eder (1855-1944), a fotókémia egyik úttörője alapította 1888-ban, ő volt három évtizedig a Jahrbuch für Photographie und Reproduktionstechnik kiadvány szerkesztője is. Zelesny, a bécsi Photographische Gesellschaft tagjaként, személyesen ismerhette Edert. 

Zelesny Károly: Sokácok Mohácson

Albertina, Fotosammlung, Bécs, ltsz.: FotoGLV2000/221 és 220

Keystone View Company - kb. 1915

    

A Keystone View Company két budapesti üvegdiája

Bár nem szerepelt az angol gyűjteményben, említést érdemel két igen gyakran előforduló üvegdia, amely az egykori Váci körút és az Andrássy út sarkát 1896 után, valamint a Szabadság térről az 1900 legelején épült Adria- és a Deutsch-paloták közül előbukkanó Parlamentet ábrázolja. Az elsőn német, míg a másodikon angol felirat olvasható, 464-es és 465-ös számozással. A zárójelben feltűntetett ötjegyű szám, bár hasonló, nem folytatólagos (15656/15687). Mindkét dia kiadója az amerikai Keystone View Company. A louisianai Lafayette egyetemének könyvtárában található, majdnem teljes, 700 tételből álló gyűjtemény, a világ minden táján készült felvétele között csak ez a két budapesti dia szerepel a 17-es számú dobozban, Bécs, Prága, Bosznia és Románia látképei mellett.

A Keystone View Company-t Benneville Lloyd Singley (1864–1938) amatőr fényképész alapította 1892-ben a pennsylvaniai Meadville-ben. A vállalat a huszadik század elejére a világ legnagyobb sztereófotó-forgalmazójává nőtte ki magát. Singley pályafutását az egyik első sztereóképeket gyártó cég, az Underwood & Underwood üzletkötőjeként kezdte. Saját vállalkozását a meadville-i árvízről készült fényképeivel indította el, Keystone View márkanév alatt. 1898-ban kezdett sztereóképeket gyártani és forgalmazni, majd 1905-től már üvegdiákat is készített. A vállalat világszerte alkalmazott fényképészeket, és létrehozott egy oktatási részleget is. A Keystone felvásárolta több más gyártó - köztük az Underwood & Underwood és a H. C. White - negatívjait. A Keystone képek számozásánál az „U” betű az Underwoodtól, a „W” a H. C. White-tól vásárolt negatívokat jelöli, míg a „T” a Keystone saját „Tour of the World” sorozatára utal, ám éppen a budapesti diák kivételt jelentenek ez alól.

A sztereóképek népszerűsége miatt a kiadók díszdobozos kiszerelésben is forgalmazták topográfiai, tájképi, esemény- és zsánerképeiket. Mivel a budapesti városképes sztereográfok eredetileg a H. C. White cégnél jelentek meg - amely 1915-ben kivonult a sztereoszkóp üzletágból, és gyűjteményét eladta a Keystone View Company-nak -, a két dia kiadása is erre az időszakra tehető, bár a felvételek korábbiak. Az első világháború idején a Keystone View Company Keystone Press Agency néven egyesült a Press Illustrated Service vállalattal. A híres sajtófotó ügynökségnek a világ különböző nagyvárosaiban volt irodája, amelyek vezetésében a magyar származású Garai család több emigráns tagja is részt vett.

   
10451                                                                   10452
   
10453                                                                   10454
   
10455                                                                   10456
   
10457                                                                   10458

10459

A H. C. White Co. 1902-es budapesti sztereóképei:

10451 Budapest from Castle Hill, (Buda side) - 10452 The Suspension Bridge - 10453 The new Parliament Building from across the Danube - 10454 Crossing the Great Suspension Bridge - 10455 The Franz Josef Bridge over the Danube - 10456 The Royal Palace from across the Danube - 10457 The Magnificent Straicase, Supreme Court Building - 10458 Andrassy Strasse, one of the Finest Streets in Europe - 10459 The Handsome Opera House of Budapest

Library of Congress Prints and Photographs Division Washington, D.C.

 

Hawley C. White (1847–?) optikusként dolgozott New Yorkban, majd North Benningtonba (Vermont) költözött, és 1874-ben sztereoszkópok gyártásába kezdett. 1886-ban gyára leégett, de White jóval nagyobbat építtetett a helyére, ahol 1899-ben elkezdte a sztereográf képek gyártását. Fotográfusi és optikusi háttere, valamint szigorú minőség-ellenőrzése hozzájárult ahhoz, hogy kora egyik legjobb, egységesen magas minőségű sztereográfjait állítsa elő. Gépeket vásárolt, futószalagon gyártotta a sztereóképeket. Részben fiaival vagy professzionális stábbal fotóztatott, de a vállalat terjeszkedésével a terepmunkát fizetett alkalmazott fotósok végezték, akik nevét a kor szokása szerint ritkán tüntették fel a sztereóképek kartonján. A cég a világ legnagyobb sztereoszkópgyártója lett, 1900-ban díjat nyert a párizsi világkiállításon. Termékeit számos nagy cég rendelkezésére bocsátotta, a sztereóképek gyártását csak 1915-ben fejezte be. A Library of Congress gyűjteményében őrzött sorozat kilenc budapesti sztereóképének sárgás-homokszínű hordozókartonján az 1902-es évszám olvasható, a számozás folyamatos, 10451-től 10459-ig tart. Fényképészük nem ismert, de a felvételek beállítása hivatásos fotósra vall, aki (akárcsak Klösz György) kedvelte a kompozíciókat személyesebbé tenni az előtérbe állított magányos alakokkal.

10456 The Royal Palace from across the Danube, IMPERIAL SERIES

H. C. White sikerültebb sztereóképeiből olyan válogatásokat is kiadott, mint a fenti IMPERIAL SERIES jelzésű budapesti látkép, mégis igazi hírnévre az 1903-ban levédetett The "PERFEC” STEREOGRAPH cím alatt futó összeállítással tett szert.

   
10460                                                                   10461
   

10462                                                                      n. n.

  

The "PERFEC" STEREOGRAPH sorozat kiegészítő darabjai:

10460 The Academy and statue of Szechenyi - 10461 The Suspension Bridge and the Royal Palace - 10462 The Kurie - the Supreme Court Building - A Várkert Bazár képe felirat és számozás nélkül

Library of Congress Prints and Photographs Division Washington, D.C.

Ebbe a sorozatba a budapesti látképeket eredeti számozásukkal emelte át, valószínűleg - mivel előfordul ilyen kép is - kezdetben az eredeti homokszínű kartonon, amelyet később sötétebb, barnás olívazöld vagy mohazöld árnyalatú kartonra cserélt, de aranyozott feliratú EDITION de LUXE változatokat is forgalomba hozott, amelyek hátoldalán a többnyelvű képfeliratok mellett, két, feltüntetett forrásból származó, Budapestet ismertető szöveg is olvasható (Albert Shaw: Municipal Government in Continental Europe, 1903 és Victor Tissot: Unknown Hungary, 1881) A budapesti sorozat három új, számozott tétellel nőtt, a negyedik, a Várkert Bazárt ábrázoló sztereóképre nem került felirat. Ennek három másik, színezett kiadása is ismert 1905-ből, kettő 269-es sorszámmal a chicagói Barnes-Crosby Co. WORLD SERIES sorozatából, de mindhárom hivatkozik H. C. White  eredetijére. Ez a kép egyike annak a százdarabos polikróm sorozatnak is, amelyet a Los Angeles Herlad virtuális világkörüli utazásként hirdetett a lap előfizetőinek 1906-ban. 

  

Entrance to Royal Palace, Buda-Pest, Austria (269)

ebay.com

W 33443 (634) The Magnificent Staircase in the Supreme Court Building, Budapest, Hungary 

ebay.com

Egyetlen olyan Keystone kiadású kép fordul elő, amelyen a számozás előtti 'W' jelzi, hogy a sztereográf eredetileg H. C. White-nál jelent meg. (Az itt bemutatott példányokat az internet felületes keresésre dobta fel a bejegyzés írása során. A további sztereóképek, összefüggések és részletek még felkutatásra várnak.) A képpárok között, fent olvasható szám arra utal, hogy a felvétel a különböző terjedelmű válogatások hányadik darabját jelentette. Az ötjegyű számhoz hasonló, más kartonon nem bukkant fel.

    

 5312 T (186)                                5313 T (187)                             5324 T (T 381)

    

5325 T (T 384)                                 15622                                         15623

    

    15624                                           15648                                         15649   

    

     15653                                       15656 (464)                               15670 (C59)

  

15687                                       15688

55312 Primitive Methods of Transportation Still Prevail in Rural Hungary - 5313 The Superb Palace of Buda from the Szechenyi Bridge across the Danube, Budapest, Hungary - 5324 Hungarian Shepherd and His Flock on the Hortobagy Plain, Hungary - 5325 Country Girls Hoeing Potatoes, Hungary - 15622 Pack-Horse Laden with Hay, Visegrad, Austria-Hungary - 15623 Scene Near Visegrad, Austria-Hungary - 15624 Visegrad from Heights, Austria-Hungary - 15648 Cliff View of Danube River, Showing Native Fishing Boat and Net, Hungary - 15649 Native Fishing Boat and Net ont he Danube River, Hungary - 15653 Making Brick in a Native Hungarian Brick Yard - 15656 One of Europe’s Famous Avenues, Andrassy Strasse, Budapest - 15670 A Peasant of Visegrad, Hungary. In His Working Clothes -- 15687 Liberty Square with Parliament House, One of the Finest Sections of Budapest, Capital of Hungary - 15688 Hungarian Peasant Women Making Thread, Hungary

ebay.com

(A vidéki Magyarországon még mindig elterjedt primitív közlekedési módszerek / A budai vár látképe a Széchenyi hídról, a Dunáról / Magyar juhász a nyájával a Hortobágyon / Falusi lányok burgonyát kapálnak / Szénával megrakott málhás ló, Visegrád / Tájrészlet Visegrád közelében / Visegrád látképe a magaslatról / Sziklás dunaparti látkép hagyományos halászbárkával és hálóval / Hagyományos halászbárka és háló a Dunán / Téglaégetés hagyományos magyar téglavetőben / Európa egyik híres sugárútja: az Andrássy út / Visegrádi parasztember munkaruhában / A Szabadság tér a Parlament épületével, Budapest egyik legszebb része / Magyar parasztasszonyok fonalat készítenek)

Valójában a Keystone vállalat mindössze két H. C. White sztereóképet vett át, a Kúria előcsarnokának már említett enteriőrjét, valamint az Andrássy út torkolatának forgalmáról készült felvételt, és csak két újabb budapesti darabbal egészítette ki a sorozatot, az 5313-as The Superb Palace of Buda from the Szechonyi [sic!] Bridge across the Danube, és a 15687-es Liberty Square with Parliament House, One of the Finest Sections of Budapest, Capital of Hungary feliratúval, talán az etnikai témájú képek jobban érdekelték a kiadót. Három sztereográf Visegrádhoz köthető (15622-24, az 15670-es variáció), rajtuk 1910-es évszám olvasható. A számozás nem mindig folytatólagos, a magyar vonatkozású képek keverednek a nagyobb egység (Austria-Hungary) más népi életképeivel. Három kartonon az 1913-as évszám olvasható, ezek üvegdián is előfordulnak (15648-49 és 15653), amelyek valószínűleg szintén a Keystone kiadásában kerültek forgalomba.

15656 (464) - 15687 (633)

A Szabadság teret ábrázoló egyik sztereókép kartonjának versójáról tudható, hogy amennyiben fent, középen a 187-es szám olvasható, akkor a kép a 400 darabos, ha a 94-es szám, a 200 darabos, ha pedig az 54-es szám, akkor a 100 darabos válogatásban szerepelt. Ezen a képen a 633-as szám látszik, ezért ez a karton a hétdobozos Tour of the World sorzozat részét képezte, amelyben a fentiek közül összesen hat magyar felvétel szerepelt (5312-5, 15687 és W 33443). Az amerikai Virginia állam williamsburgi William & Mary egyetem könyvtárának különleges szekciójában az 1200 darabos sorozat online felsorolásában a számozás eggyel elcsúszott, ez a sztereókép a 634-es szám alatt található. Más jelzések is előfordulnak a kép további változatain, például kis fekete rombusz(ok), sőt az A. J. vagy C. B. betűkombinációk is. A képek egyes jelzéseinek megfejtésébe nem bocsátkoznánk, érjük be annyival, hogy ez a két, különböző forrásból származó sztereókép bizonyulhatott a legjellemzőbb budapesti városképnek, és került be a laterna magica üvegdia sorozatba.

A Keystone View Company "Tour of the World" sztereográf sorozata

nézővel és a tárolódobozokkal

Ismeretlen fényképészek felvételei - 1904 után

XVI. Buda Pesth Market 32 76

   

XVII. Budapest Rathouse 73 / 29 / 14 - XVIII. 65 Budapest 24

A gyűjtemény három utolsó üvegdiája a ragasztott címkék és a rajtuk szereplő írás miatt talán összetartoztak, de nem sikerült kideríteni, hogy egy sorozat részét képezték-e, és ki lehetett a fényképészük. A Gellérthegy oldalában vezető lépcső felett Jankovits Gyula Szent Gellért-szobrát 1904-ben avatták fel, a budai vár Szentháromság-szobra mögött a Pénzügyminisztérium épülete is 1904-re lett kész, és a várból fényképezett panorámaképen már látható a szigetet a Margit-híddal összekötő, 1900-as szárnyhíd, míg a Batthyány téri vásárcsarnokot 1902 áprilisában adták át. 

Kilátás a Halászbástyáról, 1908 

15012 sz. képeslap Würthle & Sohn, Salzburg-München kiadásában

Országos Széchényi Könyvtár, képeslapok

Az utolsó dián a vásárcsarnok előtti (1905-től Batthyány nevet viselő) tér állapota nagyon hasonló egy 1908-ban forgalomba került képeslap látképéhez, amely a salzburgi székhelyű Würthle & Sohn fényképészeti, litográfiai és más sokszorosító tevékenységre szakosodott kiadó gondozásában jelent meg. A cég több budapesti képeslapja is ismert.   

A két kép részlete

Fortepan, 30 623

Archives de la Planète - 1913

Goszleth István: Zágoni Bodola Lajos (1859-1936) mérnök, műegyetemi tanár, Budapest, 1905

Auguste Léon: Monsieur Louis de Bodola, autokróm, kb. 1913

Fotocollector, delcampe.net - Musée Albert Kahn, Boulogne, ltsz.: A28809

A fenti két képen zágoni Bodola Lajos geodéta, a József Műegyetem Geodézia Tanszékének professzora, az MTA levelező tagja látható, aki a hazai és nemzetközi geodéziai tudomány meghatározó alakja volt. Apja a szabadságharc idején Gábor Áron seregének tüzérhadnagyaként szolgált, ezért emigrálni kényszerült, fia már Itáliában született, és a család csak 1879-ben tért vissza Magyarországra. Bodola munkássága elsősorban a felsőgeodézia, a gravitációmérés és a méréselmélet területére irányult, Eötvös Loránddal közösen végzett gravitációs vizsgálatokat, alapműve A mérési hibák elmélete és a legkisebb négyzetek módszere 1905-ben jelent meg. 1903-ban az Erzsébet-híd építése körül kifejtett tevékenységéért a III. oszt. Vaskorona-renddel tüntették ki, 1928-ban megkapta a francia Becsületrend tiszti rendjelét. 1929-ben a Comité International des Poids et Mesures tiszteletbeli tagja, majd titkára lett, számos alkalommal vett részt nemzetközi tudományos értekezleteken. A Goszleth műteremben készült fénykép párdarabján felesége, Pettkó Berta (1861-1938) látható. Érdekesebb, hogy a Párizs melletti Albert Kahn Múzeum autokróm fényképgyűjteményében is szerepel Bodola Lajos idősebb kori portréja, és ennek tükrében joggal feltételezhetjük, hogy köze lehetett ahhoz  a tizenkilenc színes üvegképhez, amely a kor legmodernebb technikájával, 1913. árprilis 25-én Budapesten készült, egy nagyszabású dokumentációs projekt keretében.  

     

Auguste Léon: Az Erzsébet híd Pest felől, autokróm üvegkép, 1913

Ltsz.: A1770, A69398X, A69399X

Az sem lehet véletlen, hogy három felvételen éppen az Erzsébet híd látható, hiszen Bodola Lajos méréseinek eredménye alapján határozták el a két hídfő megerősítését. „…a hídfőket eredetileg úgy építették meg, hogy a két lánc mindegyike részére külön horganyzó faltestet készítettek. Mindegyik hídfőt eszerint nem egyetlenegy összefüggő, hanem két különálló faltest alkotta s az egybehívott szaktanács, a mérésekkel szabatosan megállapított mozgások következtében, úgy határozott, hogy először is e két faltest …összefüggő faltestté alakíttassék át, azután pedig az igy keletkezett összefüggő faltest elé …támasztó küszöb építtessék s végül e megerősítő munkálatok végrehajtása után, a hídfők két-két rájuk épített tömör toronyszerű faltesttel meg is terheltessenek.” (Oltay Károly: Zágoni Bodola Lajos élete és művei in: Geodéziai Közlöny, XIV. évf., 1938. 1-4. sz., p. 8.)

   

   

Auguste Léon: A Lánchíd Budáról Pest felé, háttérben a Szent István-bazilika

- A Duna, a rakpart, az Erzsébet híd és a háttérben a királyi palota -

Mezőgazdasági Múzeum, „egy ősi vár másolata”

Ltsz.: A1785, A1771, A1783, A1782

A nagyszabású vállalkozást, amelynek keretében a budapesti képek is készültek, Albert Kahn francia bankár és filantróp kezdeményezte és finanszírozta, hogy az utókor hiteles képet alkothasson a modernizáció és a globalizáció előtt álló társadalmak életkörülményeiről, a világ kulturális sokszínűségéről. A projekt az Archives de la Planète (a Bolygó Archívuma) nevet kapta, és a színes képi rögzítést a Lumière fivérek által kifejlesztett autokróm technika tette lehetővé, amely forradalmi újításnak számított a 20. század elején. Kahn - Jean Brunhes geográfus irányításával - hivatásos fényképészeket küldött a világ különböző tájaira, hogy tudományos, enciklopédikus jelleggel dokumentálják az emberi tevékenységeket, színes üveglemezekre rögzítsék a mindennapi életet, az építészetet és a viseleteket. Az összegyűlt képanyagot – 23 év alatt 72 000 színes fénykép készült a világ 50 országában - 1990 óta az Albert Kahn Múzeum kezeli. A jó minőségben megmaradt színes felvételek többsége online is elérhető. (Nánási Regina: Autochromes de Hongrie d'Albert Kahn, in: Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. (2006) pp. 85-89.)

   

Auguste Léon: Az Erzsébet körút, háttérben a New York-palota -

Fedett piac (Központi Vásárcsarnok)

Ltsz.: I299X, I300X

      

Auguste Léon: Az Iparművészeti Múzeum bejáratának bal és jobb oldala

középen: Oltár az Iparművészeti Múzeum kiállítótermében

Ltsz.: A1775, A1772, A1774, A1773

Az autokróm (Autochrome Lumière) a fotográfia első igazi és tömegesen elterjedt színes képrögzítési eljárása volt. Auguste és Louis Lumière 1904 és 1907 között fejlesztették ki, és 1904-ben szabadalmaztatták. Gyári előállítása 1907-től indult, ekkor vált széles körben elérhetővé, 1913-ban már napi 6000 lemezt gyártottak. Az eljárást még az 1930-as években is használták, főként festmények színes reprodukcióihoz. Az autokróm alapja egy üveg diapozitív, amelyen burgonyakeményítőből készült, vörösre, zöldre és kékre festett szemcsék alkották a színszűrőréteget, szénporral kitöltve. A fény ezek szűrőhatásán keresztül érte el a fényérzékeny emulziót. Az eljárás hosszú expozíciót igényelt, és a képek sokszorosítása nehézkes volt. A franciák után magyar fotográfusok értek el jelentős sikereket az autokróm technikával. Felmerül a színek fakóságának kérdése, amely a színszűrőnek használt festett keményítőszemcsék viszonylag durva struktúrájából származhat, ez befolyásolhatta a gyengébb kontraszthatást, de a kisebb méret (9 x 12 cm), vagy a festékanyagok fakulása is hozzájárulhatott a mai állapot kialakulásához. Az Iparművészeti Múzeum bejáratáról, és a bent kiállított, a kisszebeni Keresztelő Szent János-templomból származó, XVI. század eleji Angyali üdvözlet-oltárról készült felvételek esetében még ilyen kifogás sem merülhet fel.

      

      

Auguste Léon: Rákospalota lakóinak viselete és lakókörülményei

Ltsz.: A1776, A1779, A1781, A1780, A1777, A1778

A Rákospalotán készült hat felvételről a legtöbbet Rátonyi Gábor Tamás „A legrégebbi színes felvételek Rákospalotáról" című 2017-es blogbejegyzéséből tudhatjuk meg (Budapest, XV. kerületi blog). Méltatja a felvételek jelentőségét, felveti, hogy a fotók számozása alapján a készítés sorrendje is feltételezhető lehet, felhívja a figyelmet a hiányzó A1784-es számú képre, és - bár megpróbált utánanézni, hogy a helyi sajtóban maradt-e nyoma a látogatásnak - nem talált választ arra a kérdésre, mi vezetett oda, hogy egy palotai parasztcsalád betekintést, sőt belépést engedett a házába idegeneknek. „S nem utolsó sorban: hol, kinél járhattak Palotán? Ki ez a lány, aki kicsit megilletődött arccal forog a kamera előtt?” - kérdezi. Sajnos, ahogyan feltételezhető, hogy a francia kapcsolat Bodola Lajoson keresztül valósult meg, továbbra sem tisztázott, neki lehetett-e valamilyen helyi kötődése, amely magyarázná, miért pont Rákospalotára esett a franciák választása 1913. április 25-én (ami egyébként pénteki napra esett).