2022. november 12., szombat















Klapka György

A fényképek utóélete





A következőkben Klapka György (1820-1892), az 1848-as szabadságharc híres tábornokának képmásait vizsgáljuk meg, a teljesség igénye nélkül. Klapka ábrázolásai - dicső hadi tettei, emigrációban töltött távolléte és a fényképezés elterjedése miatt - folyamatos diszkrepanciában álltak a valósággal. Érdemes lenne megvizsgálni, melyik felvétele mikor és miért került elő, melyiket miért tartották a korabeli sajtóban sokszorosításra érdemesnek.


F. K. Strezek: Klapka György, sztereó dagerrotípia, Bécs, 1856
History of Photography, 6. évf., 1982. 1. sz. p. 82.

A History of Photography című fényképészeti folyóirat 1982-es (6. évf.) első számában Bodo Kralik ismertet egy sztereó dagerrotípiát, amely Klapka Györgyről készült. Fényképésze a bécsi F. K Strezek, akitől több hasonló sztereókép ismert. Ezek egyike, amely Zachariás Lukács, kézdivásárhelyi örmény textilkereskedőt ábrázolja, és amelynek installációjába beépítették a dombornyomott cégjelzéses sztereónézőt, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában találtható. Klapka fotóját is hasonló együttesben kell elképzelnünk. A megadott szöveg szerint, a kép akkor készült, amikor Klapka 1856-os konstantinápolyi útja után, rövid ideig átutazóban volt Bécsben. A dagerrotípia valószínűleg Bodo Kralik magángyűjteményéből való.


Antoine Samuel Adam-Salomon párizsi fényképész felvételei, 1859
Collection d'autographes, de dessins et de portraits de personnages célèbres… Alexandre Bixio
BNF. Département des Manuscrits. NAF 22737

A következő kép datálásához két másik, Kossuthról készült felvétel szolgál adalékkal. Ezek közül csak az egyik ismert általánosan, amelyen Kossuth, vállán átvetett köpennyel, papírtekerccsel a kézében, egy oszlopnak támaszkodik. Egy másik felvétel is készült ugyanekkor, itt Kossuth a háta felett néz oldalra, némileg mesterkélt beállításban. Mivel mindkét kép Antoine Samuel Adam-Salomon (1818–1881) párizsi műtermében a Rue de la Rochefoucauld 58. szám alatt készült, a felvételekre csak 1859. május 4-dike és 8-dika között kerülhetett sor, amikor Kossuth, aki hosszú idő után először léphetett francia földre, Klapka György és Teleki László kíséretében Napóleon herceggel tárgyalt Magyarország függetlenedési törekvéseiről. Mivel az oszlop nem azonos Klapka és Kossuth képén, elképzelhető, hogy a tábornokról készült felvétel valamivel korábban, de 1858-nál bizonyosan nem előbb készülhetett. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a képek keletkezési ideje azonos.


1. François Vuagnat genfi fényképész Salomon felvételéről készült másolata, kb. 1860
HM HTM-45539
2. Tissier aîné párizsi fényképész másolata, kivágat, 1892
Revue encyclopédique; recueil documentaire universel et illustré, Párizs, Librairie Larousse, 1892., p. 1004

A genfi fényképész, François Vuagnat (1826-1910), a hatvanas évek elején készített másolatot a Salomon-felvételről, majd a fotó kivágata az 1892-es Revue encyclopédique Klapka-szócikkének mellékleteként is megjelent az 1880-tól működő fényképész Tissier aîné másolatában. Már ezeken, de még inkább a későbbi grafikai átültetéseken Klapka hosszabbra hagyott szakálla - a ráeső fény miatt - őszesnek tűnik, ezáltal idősebb külsőt kölcsönözve a tábornoknak. 


Rusz Károly fametszete
1. Vasárnapi Ujság, XIV. évf. 26. sz., 1867. június 30.
2. Képes-Ujság, III. évf. 23. sz., 1867. szeptember 1., p. 713-4
3. Képes Néplap és Politikai Hiradó, V. évf. 26. sz., 1877. július 1., p. 204

A kiegyezés után, amikor 1867 augusztusában Klapka visszatérhetett Magyarországra, megnőtt iránta az érdeklődés, amelyet a lapok a tábornok képének közreadásával is igyekeztek kielégíteni. A Vasárnapi Ujság még júniusban, Klapka hazaérkezése előtt, fametszetet jelentetett meg róla, amelyet Rusz Károly Salomon párizsi felvételéről készített. Ez a kép nem Komárom hős védőjét, nem is a nyolc évvel idősebb, középkorú hazafit, hanem a párizsi divat szerint öltözött emigránst ábrázolja, igaz, őszes szakállal. A sietség, a naprakész fényképfelvétel hiánya és talán az idealizálás szándéka magyarázhatja a választást. Ez azonban már nem lehet magyarázat arra, hogy amikor 1877-ben Klapka személyét ismét érdeklődés övezi, újra ez a kép kerül elő.


Klapka György, talbotípia
HM HIM 1877/kp

A fenti színezett talbotípia a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításán szerepel, de csak annyi ismert róla, hogy 1951-ben ajándékozás útján került a gyűjteménybe. A keretezetlen, kartonra applikált, ovális kivágatú, bordóviola bársonyba burkolt üveglap arra utal, hogy a kép összetettebb installáció része lehetett. A talbotípia az 1850-es évek kedvelt fotográfiai eljárása volt, nehéz lenne megmondani a kép keletkezésének pontos dátumát. Mindössze a tábornok öltözéke és szakállviselete alapján érezzük közelebb ezt az ábrázolást a következő, 1860 körül keletkezett fénykép-együtteshez.



André Adolphe Eugéne Disdéri négy felvétele, Párizs, kb. 1860
www.museumap.hu - HM HTM-45540

Bár Rusz Károly metszetén Klapka idősebbnek tűnik, mint a Disdéri-sorozat képein, azok valójában a Salomon-fotónál később készültek. A Magyar Nemzeti Levéltár őriz egy 1859. július 24-én kelt Klapka-levelet, amelynek a sorozat egyik felvétele a melléklete. Mivel a protezsáló levélben nincs említés a fénykép ajándékozásáról, és a fotón sem olvasható ajánlás, lehetséges, hogy a képet csak az a bécsi antikvárius társította a levélhez, akitől az iratot 1909-ben megvásárolták. Négy különböző beállítású fénykép ismert, ezekből viszonylag gyakran kerülnek elő példányok, s ennek az a magyarázata, hogy a képeket nemcsak magánhasználatra, hanem nyilvános terjesztésre is szánták, hiszen haditettei miatt Klapka nemzetközi celebritásnak számított. Disdéri nyolcasával készítette vizitkártya méretű képeit, mindegyiken eltérő beállítással, ezért felmerül a kérdés, vajon Klapkáról miért csak négy ismert? Mivel több nem forog belőlük közkézen, valószínű, hogy nem is készült más beállítás.


1.Illustrirte Zeitung, Lipcse, XXXVIII. évf. 991. sz., 1862. június 28., p. 436
2. Hazánk s a Külföld, III. évf. 38. sz., 1867. szeptember 19.
3. Grimm Rezső (?) festménye, kb. 1861, vizitkártya felvétel 
MKVM VF_11_655

Klapka 1862 júniusában lemondott a Magyar Nemzeti Igazgatóságban vállalt tagságáról, a Duna-menti népek szövetségéről kifejtett véleménye és Garibaldihoz való közeledése miatt nézeteltérései támadtak Kossuth-tal. A lipcsei Illustrirte Zeitung talán ezért tarthatta érdemesnek, hogy foglalkozzon a személyével, s a cikkhez Disdéri (ülő, olvasó) felvételének kivágatát használták illusztrációként. A sorozat másik (álló, szembenéző) darabját a Hazánk s a Külföld Klapka hazatérése után, 1867 szeptemberében vette elő. Érdekesebb az a fényképi eljárással sokszorosított vízfestmény, amely egy - többnyire tábornokokat (Aulich, Lázár, Nagy Sándor, stb.) ábrázoló - sorozat darabja. Az alakok testtartása és öltözete sematikus és jellegtelen, művészük egyedül a fejekhez használt különböző forrásokat, Klapka esetében az (álló, összefont karú) Disdéri-fotót. A Damjanichot ábrázoló képen olvasható G. R. monogram miatt a sorozat művésze minden bizonnyal Grimm Rezső lehet. A sokszorosító fényképész neve valamelyik kártya verzójáról még előkerülhet. 


Elischer Lajos litográfiája, nyomtatta: Langer Ede, 1861
MNM TKCs, ltsz.:  2789

Általában a részletezőbb, kidolgozottabb alkotások egyszerűsödnek az átvételek során, Elischer Lajos 1861-es kőrajzára ennek az ellenkezője igaz. A fordított állás is arra utal, hogy Elischer Grimm Rezső vízfestményét alakította át Klapka derékképévé, a másolt arcvonások merevek és élettelenek. A litográfia azt bizonyítja, hogy a Disderi-fotók 1861-nél korábban készültek.


Étienne Carjat felvétele, kb. 1861
Wien Museum, ltsz.:103431/216


Másolatok Carjat felvételéről
MNM TF ltsz.: 903/1954 fk - Máday: A Klapka-légió 1866. 

Étienne Carjat párizsi fényképész felvétele - a felirat típusa alapján - nem sokkal a Disdéri-képek után, 1861 táján készülhetett. Carjat Pierre Petit tanítványa volt, 1861-ben nyitott saját műtermet a Rue Laffitte 56. szám alatt. Ritkán használt műtermi kellékeket, a beállítások és a gesztusok kifejezőerejére hagyatkozott. Ellentétben a Disdéri-képekkel, ő nem forgalmazta Klapka fotóját, amelyből több, feliratozás nélküli, gyengébb kalózmásolat terjedt.


Rohn és Grund litográfiája. Melléklet a Nefelejts 46. sz.-hoz, Pest, 1867. november 17.

Rohn Alajos és Grund Ede kőrajza, amelyet a Nefelejts, Klapka hazatérését követően, 1867. november 17-i száma mellékleteként adott közre, Carjat felvételét használta, de a művész a sötét szalonkabátot átrajzolta, zsinóros gombolású, magyaros mentét és nyakkendőt adott a tábornokra. A kép a valósághoz képest hat évvel korábbi állapotot mutat.


1. Frecskay László: Klapka Pascha - Die Bombe, Bécs, V. évf. 29. sz., 1876. július 23.
2. Karel Klíč: General Klapka - Humoristische Blätter, Bécs, V. évf. 32. sz., 1877. augusztus 5.

Klapka az 1870-es években azzal került a vicclapok címoldalára, hogy az orosz-török háború idején a Porta meghívására Konstantinápolyban katonai tanácsokkal segítette a török hadvezetést. Gúnyt űztek a fezt viselő "Klapka pasából", aki nem képes a babérjain ülni, csárdásra tanítja a törököket, tiltakozó gyűléseket szervez az oroszok ellen, mint Gladstone a törökök ellen. A bécsi lapok karikatúrái Carjat fényképére vezethetők vissza, amely a száműzetésben élő negyvenéves hírességet, és nem az ötvenhat éves, reaktiválódott hadfit ábrázolja - bár a második képen az ősz szakáll némileg öregíti Klapkát.   


Hermann Möllendorf fényképészeti műterme, Leobschütz, 1866 augusztus,
és a fotó nagyított másolata
darabanth.com, 22. nagyaukció, 11456. sz.MNM TF, ltsz.: 1307/1953 fk

Klapka az emigrációban, az Ausztriával hadban álló Poroszországgal szövetkezve, másfélezres sereget állított ki, hogy újra megkísérelje kivívni a magyar függetlenséget. Mivel a harcban álló két ország időközben fegyverszünetet kötött, Klapka seregének visszavonulót kellett fújnia. A fenti fénykép feliratán az 1866. augusztus 3-i dátum olvasható, ez a Klapka-légió Magyarország területére lépésének időpontja. Mivel a fénykép a sziléziai Leobschützben (ma: Głubczyce, Lengyelország) készült, amelynek közelében a sereg október eleji feloszlatásáig táborozott, egykorú annak a hetven darabból álló gyűjteménynek Möllendorf-fotóival, amelyekről 2009-ben Máday Norbert számolt be A Klapka-légió 1866. című kötetében. Itt azt is olvashatjuk, hogy Klapka György augusztus 14-én lemondott tisztségéről, és elhagyta a légiót. Az egyenruha piros zsinóros sötétkék atillából, világoskék magyar nadrágból és nemzetiszínű sapkarózsával díszített sötétkék, alul piros sávozású tábori sapkából állt (Babucs Zoltán). A potsdami születésű Hermann Möllendörf (1824-1904) gyógyszerésznek tanult, 1861-ben vásárolt patikát Leobschützben, érdekelte a botanika és foglalkozott fényképezéssel is. 1880-ban Szczecinben nyitott fényképész műtermet.


Barabás Miklós litográfiája, in: Vahot Imre: Honvédek könyve, 1867 október
MNM TKCs, ltsz.: 10798
Pollák Zsigmond fametszete J. Frankell után, 
Magyarország és a Nagyvilág, III. évf. 37. sz., 1867. szeptember 14.

Klapka hazatérése alkalmából a Magyarország és a Nagyvilág közölte, ha nem is a leghízelgőbb, de a leghitelesebb, egy évnél alig régebbi portrét a tábornokról. A fametszetet Pollák Zsigmond J. Frankell rajza után készítette, aki a Möllendorf fotót másolta. A művész inkább Frankell (Ingomár) Ignác (1838-1924) lehet, aki Bécsben tanult, és neve csak a hatvanas évek végén tűnik fel Párizsban, mintsem a Klapka-ábrázolások történetében később előforduló Frankel Gyula, aki 1840-ben a Trencsén megyei Csacán (ma Čadca, Szlovákia) született, 1859-ben a müncheni képzőművészeti akadémián, majd az 1860-as években Párizsban végezte tanulmányait, ott is telepedett le, és Jules Frankel néven alkotott. Klapka ismerte őt, „Frankel a magyar emigráció tagjaival élénk összeköttetésben volt”, írják. A Kárpátokat ábrázoló akvarelljét Klapka bocsátotta az 1863-as brüsszeli képzőművészeti kiállítás rendelkezésére.   

Vahot Imre 1861-ben kiadott, majd betiltott Honvédek könyve című háromrészes munkája 1867-ben újraindult, az első füzetben Klapka, Perczel és Mogyoródy kőnyomatú arcképével, amelyet Barabás Miklós rajzolt kőre és Laufer Ignác nyomtatott. Klapka portréja Möllendorf fényképe után készült, Barabás mindössze a Katonai Érdemrendet rajzolta a mentére. Monogramja a bal kar alatt olvasható. Az arcképeket külön, nagyobb és színes nyomatú kivitelben is meg lehetett rendelni. (VU 1867/42.)

 

1-2. Klapka G. - litográfiák, Gerhart Henrik nyomdája, 1867
3. Klapka G. - litográfia, nyomt. és kiadja Anton Planck, Bécs, 1867
HM HIM, ltsz.:13874 - Wien Museum, W 3488 - MNM TKCs, ltsz.: 10798

Bár részleteikben különböznek és minőségükben elmaradnak a Vahot-kiadvány ábrázolásaitól, a bécsi Gerhart Henrik és Anton Planck kőnyomdászok nagyméretű (és esetenként színezett) lapjai megegyezhetnek a hirdetésben említett, külön is megrendelhető arcképekkel. Mogyoródyról ugyan nem ismert, de Perczel Mórról mindkét bécsi nyomdából van hasonló méretű, és Barabás litográfiájára visszavezethető lap. Így ezeknek a Klapka portréknak is a Möllendorf-fénykép az áttételes forrása.

  

Blumberg Lajos fametszete, Országos Honvéd Naptár, 1869 

Blumberg Lajos az 1869-es Országos Honvéd Naptárban közölt fametszete a Möllendorf fotó (test) és a Borsos felvétel (fej) kombinációja, a Magyar Katonai Érdemrendet, mint Barabás, ő is feltüntette.


Agnelly István két felvétele, Julius Milliot sokszorosításában
Temesvár, 1867 augusztus
MNM Fényképtár, ltsz.:116/1957 fk és 3158/1958 fk

Klapka érkezése után csak néhány napot időzött Pesten, még augusztusban felkereste szülővárosát, ezért feltételezhető, hogy a temesvári fényképek előbb készültek, mint Borsos pesti fotói. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található felvételeken nem szerepel a fényképész neve, feltételezés szerint - a műtermi kellékek, a fotel és a szőnyeg mintájának egyezése miatt - a képeket ugyanaz a temesvári fényképész, Julius Milliot készítette, akinek neve egy másik vizitkártyán olvasható, amely Klapka Györgynét, Inez Arbouint ábrázolja.



Klapka Györgyné, Inez Arbouin 1867 augusztusában Temesváron készült fényképei
MNM Fényképtár, ltsz.: 121/1957 fk - Magángyűjtemény - AMK MR 1199

Egy magángyűjteményben ugyanennek a képnek díszes rajzolatú hátoldalán Klapkáné fakszimile aláírása is szerepel, bizonyítva, hogy Milliot kártyái - gyengébb minőségük és enyhe életlenségük ellenére – nem „kalózváltozatok”, valószínűleg ő sokszorosította az eredeti felvételt. A hölgy egészalakos portréjának párja, egy mellkép, az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében és az Aradi Ereklyemúzeumban is szerepel. A közgyűjtemények képein a „Temes megyei honvéd egylet tulajdona” feliratú bélyegző lenyomata látható, ugyanis a képek bevételét Klapka az egyletnek ajánlotta fel. Ezt a Budapesti Közlöny 1867. szeptember 1-i számában jelentette be: „Temesvárott Agnelli által fémzett arczképemet két állásban, u. m.: mellképben és az egész testben bármi fokozatú nagyságban, minden utánzás kirekesztésével a temesmegyei honvédegylet alapjának gyarapítására felajánlom.” Ez arra is rávilágít, hogy az eredeti képeket Agnelly István temesvári fényképész „fémzette” - vagyis ferrotíp eljárással készítette, s így válhatott szükségessé a hagyományos albumin alapú sokszorosítás. A szőnyeg mintázata egyezik egy másik Agnelly-képével. A történet folytatásáról a Politikai Ujdonságok szeptemberi száma tudósít: „[a temesmegyei honvédsegélyző egylet] elhatározta, hogy a tábornok arczképét kőnyomatban is kiadja. Ez nagy alakú lesz, s ára 2 ft.; a tbnok és nejének fényképei 40 kron kaphatók Temesvárott Menczer Armin honvédpénztárnoknál.” Ilyen litográfiáról nincs információnk.


Borsos és Doctor fényképészek három felvétele, Pest, 1867
MKVM, ltsz.: VF_33_716 - HHTM.16269 - Közp. Antikvárium, 148. árverés, 122. tétel

Az első igényes műtermi felvételek Klapka Györgyről Borsos és Doctor fényképészeknél készültek. Három változat - ülő, álló és mellkép kivágat - ismert belőlük. Sajnos olyan példány nem található, amelynek feliratozása elárulná a készítés pontos időpontját. Klapka augusztus végi temesvári látogatása után csak néhány napig tartózkodott a fővárosban, szeptember 1-én családi okból Brüsszelbe utazott, és a lapok tudósításai szerint októberben tért csak vissza Pestre. Ekkor az újságok már nem tesznek említést a feleségéről. 


Klapka Györgyné, Inez Arbouin Borsos és Doctor műtermében, 1867
HU MNL OL R 0295 0019 0008

A fenti nagyítást a tábornok unokája, Marie Thérèse Masselin de Klapka ajándékozta a magyar államnak 1970-ben. Hátoldalán a "Photo prise vers 1867 ? voyage en Hongrie" felirat olvasható. Az eredeti kép - bár leginkább a ruha alsó részénél igen erősen át van dolgozva - ugyanakkor készülhetett, mint Klapka három másik vizitkártya-portréja. 


1. Rohn Alajos litográfiája, nyomtatta: Rohn és Grund, Pest, 1867
ELTE EK, ltsz.: RD23442
2. Marastoni József litográfiája a "Hajnal" Albumhoz, 1868 április
Szerk. és kiadja Sarkady István, nyomt.: Reiffenstein és Rösch, Bécs

Rohn Alajos a Borsos-fénykép után rajzolta kőre Klapka portréját, amelyet 1867-ben nyomtak Pesten. A tábornok fakszimile aláírása az arckép alatt olvasható. Nagy méretéből következően valószínűleg önálló lapként árulták, bár a korabeli újságok hirdetéseiben nincs nyoma. A HAJNAL. Arczképekkel és Életrajzokkal Díszitett Album második kötetének valamikor 1866 végén kellett volna megjelennie, de az eredeti kiadó, Nagy Alajos, 1867 januárjában jelezte a Pesti Naplóban, hogy a kiadás önhibáján kívül késik. Ekkor Klapka még haza sem tért száműzetéséből, vagyis az ő szerepeltetésével eredetileg nem számolhattak. Sarkady István tulajdonos, szerkesztő és kiadó az album 1868 április végén keltezett utószavában ír a felmerült nehézségekről, a jó fényképek hiányáról, és az "összeállítási rendszer" következetlenségéről.  


Klimkovics Ferenc: Klapka György, olaj, vászon, 1868
Kassa, Kelet-szlovákiai Múzeum, ltsz.: S 772

A Fővárosi Lapok 1868 decemberében számol be arról, hogy "Klimkovics a Klapka tbnok és b. Luzsénszky Pál volt képviselő arcképeit festi a kassai polgári kör számára". A Felsőmagyarországi Múzeum-Egylet 10. Évkönyvében írják, hogy a festő a portrét természet után alkotta, valójában azonban az egyik Borsos fényképet másolta. Mivel a festményt a vendéglős (később szállodatulajdonos) Schalkház Lipót örökösei ajándékozták a múzeumnak 1888-ban, és az említett újság nem sokkal később azt is megírta, hogy Deák, Széchenyi, Klapka jól festett arcképeit Schalkház éttermében ünnepélyes lakoma mellett függesztették föl, elképzelhető, hogy Schalkháznak szerepe lehetett a kép elkészültében is. Ismert Klapka ülő Borsos-portréjának egy példánya, amelyet a tábornok "honfiui üdvözlettel" ajánlott Schalkház Lipótnak. Az nem derül ki, hogy a találkozás és az ajándékozás mikor történt.


1. Ismeretlen művész litográfiája a Családi Kör címoldalára
MNM TKCs, ltsz.: 2791
2. Családi Kör, IX. évf. 33. sz., 1868. augusztus 16.

A Családi Kör címoldalán megjelent litográfia az 1867-es Rohn kőrajz után készült, amely a Borsos-felvételre vezethető vissza. A kisméretű litográfia alkotója ismeretlen.


1. Részlet a honvédtábornokok II. tablójáról, Rusz Károly fametszete 
A Honvédalbum (szerk.: Szokoly V., kiad.: Emich G.) melléklete, 1868., pp. 20-21. között
2. Karel Klíč rajza, Johann Tomassich metszete
Borsszem Jankó, Pest, II. évf. 102. sz., 1869. december 12.

A Honvédalbum második tablójának kilenc ovális keretbe foglalt arcképét Rusz Károly metszette, a Klapka-fej esetében a Borsos fényképet használta, a testhez Barabás 1849-es litográfiája szolgálhatott előképül a Katonai Érdemrenddel. Hasonló módon a Borsos-fotót használta a Borsszem Jankó is 1869-ben, amikor a Klapka György vezetése alatt, egy évvel korábban indult Századunk című politikai napilap - az „Egyenlőségi kör“ orgánuma - összeolvadt a Pesti Naplóval. A vicclap olyan szöveg paródiáját adta Klapka szájába, amely lemondását a komáromi vár feladásához hasonlította.


Ellinger Ede fényképei, Budapest, 1876
HM HTM-45612 - magángyűjtemény

1875-ben a délszláv felkelők Klapka segítségét kérték a törökökkel szemben, de ő nem akart azok ellen fordulni, akik „1849-ben a magyarok egyetlen oltalmazói” voltak. 1876-tól gyakran járt Konstantinápolyban, az újságok szerint kezdetben nem is politikai, hanem üzleti céllal. A sajtó később is össze-vissza írt hadvezetői és tanácsadói szerepéről. Ő maga tagadta, hogy idegen hadi szolgálatba lépett volna, mint írta, csak hazafiúi kötelességből szeretett volna „az eseményekre a mi javunkra némi befolyást” gyakorolni. A kezdeti sikerek után Törökország alulmaradt a hadba lépő Orosz Birodalommal szemben. A San Stefanó-i békeszerződés megkötését követően Klapka visszatért családjához Franciaországba, de még később is felbukkant Konstantinápolyban, hogy egy ázsiai vasútvonal kiépítése miatt tárgyaljon a török kormánnyal.

A fenti Ellinger-fotó a történtek üzleti oldalához tartozhat, mivel a képet Klapka annak a Henri Gropplernek és feleségének ajánlotta, aki törökországi lengyel emigránsként felfedezte, hogy gipszkőnek hitt szobrai valójában a magas bórax tartalmú pandermitből készültek, amit évszázadok óta a Sultançayırı körzetben bányásztak. Engedélyt váltott húsz évre, hogy kitermelhesse a "gipszet", azt olcsón Európába szállíthassa, majd a Párizs környékén létesített bóraxfinomítóban kinyert bórércet busás haszonnal eladhassa. Groppler Klapkához írt, a Nemzeti Levéltárban őrzött levelei talán jobban rávilágíthatnak kettejük kapcsolatára. Klapka üzleti érdeklődését az is fűthette, hogy anyagi helyzete az 1873-as tőzsdekrach miatt igen megromlott.


1. Haske Ferenc rajza, Pollák Zsigmond fametszete
Vasárnapi Ujság, XXIV. évf. 31. sz., 1877. augusztus 5.
2. Ismeretlen művész fametszete
Illustrirtes Wiener Extrablatt, V. évf. 202. sz., 1877. július 25.
3. Pollák Zsigmond fametszete - Ország-Világ, V. évf. 44. sz., 1885. október 31.
ugyanez: Pihenő. A "Herkules" mulattató melléklete. 11. sz. 1892
és: Ország-Világ, 1892. XIII. évf. 21. sz., 1892. május 21.


Ismeretlen művész - Budapest, 16. évf. 138. sz., 1892. május 18.

Az Ellinger-felvételből két változat ismert, közülük a második -, amelyen a kéztartás talán a párizsi Adam-Salomon beállítás reminiszcenciája - vált a lapokban sokszorosított illusztrációk alapjául, amennyire az elfordított fej állásából erre következtetni lehet. Még 1892-ben, Klapka halálhírének tudósításánál is elővették. A tábornok legismertebb időskori képe mégis Klösz György műterméből való, ez jelent meg leggyakrabban a nekrológok kép-mellékleteként.


Klösz György felvétele, Budapest 1886 és 1892
MNM Történeti Fényképtár, ltsz.: 13/1951 fk és 65.255

Talán ezért is lehet, hogy sokan ezt a fényképet hiszik a komáromi hős utolsó, halála előtt készült felvételnek, holott - fordított állásban - szerepel Klapka emlékiratainak Franklin Társulatnál megjelent 1886-os első kiadásában, és a verzóból kiindulva (ötérmes, 1885 előtti változat), talán még korábbi is lehet. A Nemzeti Múzeum példányán 1889-es dátum szerepel, a Veszprémi Múzeum változatán, amely 1905-ben Schmidt Antal ajándékaként került a gyűjteményébe, Lukacsek János, Ugod plébánosának szóló, 1887-es ajánlás olvasható. Klapka halálakor Klösz újra előhívta, és aktuális hordozókartonjára ragasztotta a fotót. 


Ismeretlen festő: Klapka György
MNM TKCs, ltsz.:

1891-ben „a szabadságharci emlékek kiállítása megkapta Klapka Györgynek Jules Frankel párisi festő által készített legújabb arcképét. A képen »Homage au defenseur de Komárom« szavak olvashatók." (Fővárosi Lapok) A festő a Klapka-kép egy példányát megküldte Irányi Dánielnek, aki azt átengedte a kiállításnak. Nem sokkal a tábornok halála előtt, a párizsi magyarok 1892. március 15-i ünnepségén – mint a Budapesti Hirlap írja – „Frankel Gyula Párisban élő magyar festő az ünnep alkalmából az egyesületnek ajándékozta Klapka tábornoknak általa festett arcképét.” Ez legalább két egyforma vagy hasonló Frankel-festményt jelent, amelynek egyike talán a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzött, ismeretlen művészű vászon. A kép a Klösz-felvétel alapján készült, de a tábornok arckifejezése nem annyira komor, mint a fotón. 


 Frankel Gyula (Jules Frankel) rajza után - L'illustration, 1892. május 28.

L'illustration című francia hetilap 1892. május 28-i számában megjelent Klapka-nekrológhoz mellékelt portré alatt a "Phot. Frankel." felirat olvasható. A következő lapszámban tisztázzák, hogy az illusztráció nem fénykép, hanem Frankel Gyula Klapka tábornokot ábrázoló rajzának reprodukciója. Eredetije az áprilisban megrendezett párizsi nemzetközi rajzkiállítás - a "Blanc et Noir" - 309-es szám alatt bemutatott rajza. Ez a portré is Klöszre vezethető vissza, az arc itt még derűsebbnek tűnik, a fejfedőt talán a korábbi ábrázolások törökös fezei inspirálták. Klapka 1890-ben betegeskedett, ezt követően már nem járt Párizsban élő családjánál, és az sem valószínű, hogy Frankel Budapesten készítette róla a rajzot.


1. Ismeretlen fametsző - Magyar Géniusz, I. évf. 21. sz., 1892. május 22.
2. Klösz György fényképe után Morelli Gusztáv fametszete - 
Vasárnapi Ujság, XXIX. évf. 21. sz., 1892. május 22.


Róna József: Klapka György síremléke, 1892
Fiumei úti sírkert
pestbuda.hu, kozterkep.hu

A lapok illusztrációi mellett, Róna József síremléke is a Klösz-fényképre vezethető vissza. „Klapka tábornok sírja fölé halottak napján állították fel az emléket …magas domborműben emelkedik ki a Klapka tábornok képmása. Feje fölé cserkoszorút tart a nemzet gyászoló géniusza…”. „A relief kitűnő portraitje Klapkának. A szokottnál jobban kidomborodik a medaillonból, hogy jobban kiemelkedjék, kinek szentelve az emlékmű.”


Ismeretlen fényképész: Klapka György, 1880-as évek
MNM Történeti Fényképtár, ltsz.: 881/1957 fk

A fenti fénykép a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, de semmilyen információ nem ismert róla. A szakáll alakja, és az arc erőtlen, lágy vonásai miatt inkább a következő felvételhez köthető, és időben a Klösz-fotó után készülhetett, de erre bizonyíték nem áll rendelkezésre. A formátum és a minőség arra utal, hogy nem túl igényes másolata, kivágata lehet az eredeti fotónak.  


(Max) Bergtraun Miksa: Klapka Gy., Lublófürdő, 1890
HM HTM-37396

Klapka György 1889 telén ágynak esett, talán ez tette szükségessé, hogy a következő év augusztusában Lublófürdőre utazzon. Itt készült róla Bergtraun Miksa felvétele, amelynek verzóján Kovács Gusztáv, fővárosi mérnöknek szóló ajánlás olvasható, augusztus 16-ról. A lembergi (ma: Lviv, Ukrajna) feliratú karton a felvidéki fürdőhelyen nyilván szezonális jelleggel dolgozó fényképész munkája. A galíciai származású fényképész-család működése feltáratlan, ezért csak találgatni tudjuk, hogy Isidor (1861-1912) és Max (1864-1915) fivérek lehettek, mindketten Bécsben haltak meg, és ott is temették el őket. Miksa (Max) Lembergben, Sátoraljaújhelyen (1904) és Sárospatakon, majd Budapesten is működött. Bergtraun Dezső jóval fiatalabb fivér, vagy már a következő generáció tagja lehetett, ismertek lévai és lublófürdői kartonjai (1895), de losonci képeit még az 1920-as évek végén is közölték budapesti képeslapok.


1. Henri Dochy fametszete - Le Monde illustré, Párizs, XXXVI. évf. 1835. sz., 1892. május 28.
2. The Roanoke Times, Roanoke, Virginia, USA, X. évf. 243. sz., 1892. június 28. p. 6

1892-ben Klapka haláláról több francia lap képes melléklete ugyanazzal az illusztrációval számolt be, amely a fametsző Henri Dochy (1851-1915) alkotása. A grafika előképe Bergtraun Miksa felvétele. A lublófürdői fotóból nyilván csak néhány példány készült, közülük az egyik Klapka Párizsban élő családjához kerülhetett, ők bocsáthatták a sajtó rendelkezésére, és ezért nem forgott közkézen itthon. Az Amerikában megjelenő vidéki újságok nekrológja mellett is a francia illusztráció tükörképes részletét láthatjuk.