Képek a kukából
A Plesch-család története
A fenti három kép természetesen nem a kukából került elő, de állapotuk, és az ábrázoltak elsőre jellegtelen, hétköznapi külseje okán bárki azt hihetné, nem érdemelnek különösebb figyelmet, és akár szabadulna is tőlük. Pedig a semmitmondó látszat mögött gyakran érdekes élettörténetek húzódnak meg, ahogyan esetünkben is. A profilból ábrázolt női portré verzóján olvasható „Plesch” név vezetett a megfejtéshez, a további azonosítást a család berlini Zsidó Múzeumban őrzött fotóhagyatékában található képek tették lehetővé. Ezek engedéllyel, de fekete-fehérben láthatók itt, hogy a különbség jobban érzékelhető legyen. Színes, digitalizált változatuk megtalálható a múzeum online gyűjteményében. Egy aukcióról származik a lejjebb bemutatott, Bem tábornok szerepében fényképezett, és szintén a Plesch családhoz köthető színészigazgató két portréja, amely remekül példázza, hogy a kiszáradt, gyenge minőségű karton törékenysége milyen veszélyeket rejt a régi fényképfelvételekre. De kik is voltak a Pleschek?
Johann Pleschről mindössze annyit sikerült megtudni, hogy 1794-ben született Becskében, ahonnét valamikor Csabdiba költözött, mert a magyar kancellária egy 1835-ös előterjesztésében ez áll: „a csabdi Johann Plesch zsidó… pesti tartózkodási engedélyt kér, ahol likőrkifőzdét üzemeltet”. Egy évvel később már letelepedési engedélyért folyamodott. Felesége Magdalena Bamberger (1804-1888), gyermekeik: Katalin (1823-1916), Mátyás (1825-1872), Simon (1827-1893), Sarolta (1834-1917), Franciska (1838-1911) és Mária (?-?). Önéletírásában a dédunoka azt jegyzi fel róla, hogy szerény kezdeti vállalkozását felvirágoztatta, jelentős vagyonából bőkezűen adakozott és megalapította az első magyar szabadkőműves páholyt. Állítólag a „Jó öreg Plesch”-hez címzett fogadó még az 1860-as évek végén is üzemelt, Goldmark Károly itt komponálta a Sába királynője című operáját. Ami tény, hogy halála évében (1862) özvegye a Dreiherzengasse 23. (ma VI. Dessewffy utca 35.) alatt Hild Károllyal terveztetett kétemeletes lakóházat, amely ma is áll. Korábban a Nagymező utcában volt házuk, saját használatú istállóval. Pálinka és szeszfőző cégét – melyet egy hirdetés szerint 1821-ben alapított - fiaira kívánta hagyni Johann Plesch & Söhne néven.
Plesch Mátyás két ismeretlen férfival (fotó: Weinwurm és fiai, kb. 1870),
és a berlini Zsidó Múzeum fényképén
Ltsz. 2004/112/2
Dédunokája szerint János fiai elherdálták az örökséget, valószínűleg a lábatlani cementgyár alapításával kapcsolatban érhette őket anyagi veszteség. Mátyás önérzetes pesti polgár volt, a Bolond Miska 1861-es száma beszámol arról, hogy ahelyett, hogy a hivataloknál kilincselt volna a fináncok által visszatartott szeszszállítmánya miatt, a Pester Lloyd hasábjain „szabad magyar polgár“-ként kérte ki magának a packázást. Az 1869-ben alakuló „Minerva“ nyomdai részvénytársaság választmányi tagja lett, majd a Jókai és Horn Ede által létrehívott és elnökölt ellenzéki Pesti Népkör választmányában is részt vett. Innen származhatott barátsága több neves személlyel. 1872-es halálakor így írtak róla: „egy derék polgár, ki a közügyek iránt mindig érdeklődött: Plesch Mátyás kereskedő hunyt el tegnap, 47 éves korában. Halála mély részvétet keltett a polgári körökben, melynek egyik legkiválóbb tagja volt.” A képen látható férfiak talán üzlettársai, egyikük akár öccse, Simon is lehet.
Plesch Lajos (Bülch Á.) kb. 1868 és 1869
Ltsz. 2004/112/3 és 2004/112/4
Mátyásnak három gyermeke született: Lajos (1853-1908), Katalin (1857-1926) és Berta (1858-1944). Önéletrajzában az unoka arról ír, hogy apja, Lajos, megmentette a cégből, amit lehetett, jó képességű ember volt, de inkább az irodalom, mint az üzlet érdekelte. Ennek nem találni nyomát, de a családi céget 1873-ban a nevére vette. A Nagymező-utcai gyár reklámjában pálinka, likőr, rum, rozsoli és ecet gyártását hirdeti, de foglalkozik törköly, szilvórium és borovicska forgalmazással, van rum- és tearaktára, valamint lerakata Bécsben. Csakhogy a hetvenes évek közepétől az újságok Plesch Lajos ellen elrendelt váltóvégrehajtásról, fizetésképtelenségről, csődről és árverésekről írnak, sőt, 1880-ban vétkes bukás (csőddel spekulálás) és zsarolás miatt hathavi börtönre ítélik Bécsben.
Seligmann Honóra és apja, dr. Seligmann Mór (Borsos és Doctor műterme)
Ltsz. 2004/112/1
Seligmann Mór 1802-ben született a csehországi Hořice-ben. A szabadságharc alatt honvéd ezredorvosként szolgált. 1846-tól Újpesten folytatott orvosi tevékenységet, közmegbecsüléstől övezve, egészen 1879-es haláláig. Felesége családja (Spitzer) Óbudáról származott. Három fiuk folytatta az orvosi hivatást, a legidősebb bejárta Egyiptomot és Szíriát, majd Bukarestben telepedett le. A középső, Sándor, a balkáni háborúban török oldalon harcolt, majd átvette apjának újpesti praxisát, de fogászatra szakosodott. A legfiatalabb, Jenő, Boszniában harcolt, majd ő is Újpesten praktizált, és foglalkozott politikával is. Seligmann Mór lánya, Honóra, 1848-ban született, és 1875-ben ment feleségül Plesch Lajoshoz, aki jóval később a következőket írta a fénykép hátoldalára: „Drága Melaniem szépséges édesanyja Plesch Honora”. A kép a „Weinwurm et Söhne” műteremben készült a hetvenes évek elején.
Plesch Lajos és Seligmann Honóra esküvői képe, 1875
Ltsz. 2004/112/5
„Plesch Lajos budapesti gyáros vasárnap tartá esküvőjét Seligmann Honóra kisasszonynyal a kultusz-templomban s násznagy Jókai Mór volt” - tudósít az eseményről a Fővárosi Lapok. Az anyakönyvi bejegyzés szerint az esküvőt 1875. április 11-én rendezték, és a két tanú Horn Ede és Seligmann Mór voltak.
Direktor SIGMUND FELD als „GENERAL BEM“ (Kalmár Péter fényképe)
Darabanth Kft. 425. 13 477
A fenti, igen megviselt állapotú fotópár szintén a Plesch családhoz köthető. A feliratozás itt könnyen beazonosíthatóvá teszi a személyt és az eseményt, amelyről a Pesti Hirlap 1888. június 2-án számolt be: „A városligeti német arénában ma este „Bem“ tábornok című látványos színmű került előadásra. A darab tárgya a magyar szabadságharcból van véve s az egyes történeti epizódok sikerülten illesztvék egybe. A hét kép, mennyiből a darab áll, kivétel nélkül hatást kelt. A darab szerzője Feld Zsigmond igazgató Bem-et személyesítette, s kitűnően maszkírozta a nagynevű tábornokot.“ A direktor, Plesch Mátyás második gyermekét, Katalint vette nőül 1876-ban.
Klösz Gy: A Városligeti Színkör, kb. 1900 Kalmár: Feld Zsigmond, 1888
BFL.XV.19.d.1.07.103
Feld (Rosenfeld) Spácán született 1849-ben, de a családja Bécsbe költözött, ezért Sigmund német nevelésben részesült. Szülei akarata ellenére lett színész, bécsi sikereit a Heinrich Laube vezetése alatt álló Stadttheaterban aratta. Legemlékezetesebb alakítása a „Vater Radetzky” címszerepe volt 1874-ben. Még ebben az évben a Svoboda Albin igazgatósága alatt működő pesti német színházhoz szerződött, 1875-ben átvette a régi városligeti német színkör igazgatását, majd 1876-ban saját költségén a régi Arena helyén felépíttette a városligeti nyári színházat. Az épületet a Vágó-fivérek tervezték, az előtér és a színházterem mennyezetét Kernstok Károly freskói díszítették. (1952-ben a Felvonulási tér útjában állt, ezért lebontották.) Bár Feld élete végéig német akcentussal beszélt, érdeme, hogy az olcsó ligeti szórakoztatás mellett kiemelkedő külföldi művészeket, népszerű darabokat is bemutatott, de németül vitt színre magyar szerzőket is (Madách, Tóth Ede). Nagy szerepe volt a magyar anyanyelvű polgárság megteremtésében. Feld „Tata” a fizetésképtelen nézőket is beengedte színházába.
Plesch Lajos gyermekei: dr. Plesch Mátyás ügyvéd
Árpád, János, Melanie, Mirza és Mátyás, 1893 Tolnai Világlapja 1914.2.22.
Ltsz. FOT 86/25/5
A már többször említett önéletrajzban (János, The Story of a Doctor, London, 1947) a Plesch-család rendezetlen életkörülményeiről is olvashatunk, bár a személyes emlékek kevesebb teret kapnak, mint azok a benyomások, amelyek a szerzőt a 19. század végi Budapesten érték. János, bátyjával, Mátyással, a fogorvos Seligman-nagybácsinál nevelkedett Újpesten, vérszerinti szüleihez lazább érzelmi kötelék fűzte, nagybátyját és nagynénjét szüleiként szerette. Mátyásból ügyvéd lett, de ügyfelei csalásért feljelentettek, a bíróság 1914-ben okirathamisításért elítélte, azonban a büntetés elől megszökött. Botlását, mint írták, a gyors meggazdagodás vágya okozta. Belgiumban halt meg 1936-ban.
"Der Vater! 1894" - Plesch Lajos
A 19. század végén már elszaporodtak a válások, bár a zsidó házasságok felbontását – amelyhez korábban elég volt a rituális elbocsátó levél – megnehezítette a bontóper intézménye. Mint Nagy Sándor doktori disszertációjában írja (A házasság felbontása Budapesten a 19. században, 2012), „a zsidó párok – különösen a nők – kevésbé tűrték el a sikerületlen frigyeket, s ha azt helyrehozhatatlannak ítélték, rövid úton válópert tettek folyamatba.” Hogy Seligman Honóra 1893-ban válókeresetet adott be Plesch Lajos ellen, az felvilágosult családi neveltetésével, öntudatos személyiségével is magyarázható. A per iratai (BFL - VII.2.c - 1893 - V.0004) megmaradtak, a válás indokai között súlyos bántalmazás, érzékeny keserítés, életveszélyes fenyegetés, az alperes rossz társaságban folytatott könnyelmű élete és családjának elhanyagolása szerepel. A kiskorú gyermekek ellátásáról közös megegyezés született. Seligman Honórának nyilván volt oka elválni az üzleti életben eltévelyedett férjétől, ugyanakkor Plesch Lajos sem lehetett megátalkodott bántalmazó, hiszen újraházasodott, és 1908-as gyászjelentésén összes gyermeke fontosnak tartotta, hogy szerepeljen.
Plesch János 22 évesen
Ltsz. FOT 86/25/8
A család legfényesebb pályát befutott tagja Plesch János (1878-1957), akinek élete színes és élménydús, munkássága szerteágazó és eredeti. Számos szakterület mellett leginkább a keringéssel és a szívbetegségekkel foglalkozik, legemlékezetesebb találmánya a tonoszcillográf, az első klinikai vérnyomásmérésre szolgáló készülék. Tanulmányait Pesten kezdi, de folyton a külföldet járja, hogy kora legnevesebb tudósai közelébe jusson és tanuljon tőlük. Így kerül a világhírű tüdőgyógyász, Hermann Brehmer, mellé, de Julius Richard Petri laboratóriumában is dolgozik, majd Párizsban Marie és Pierre Curie-vel végez radioaktív kísérleteket. A század elején Széll Kálmán támogatásával szanatóriumot akar alapítani Magyarországon, de terve a kormányváltás miatt meghiúsul. 1903-ban Berlinbe költözik, áttér a katolikus hitre, majd német állampolgárságot kap. A világháború alatt orvosként szolgál a német hadseregben, és 1917-ben a belgyógyászat címzetes professzorává nevezik ki Berlinben.
Plesch János és Jászai Mari 1905 körül
Ltsz. FOT 86/25/11 - OSzK
Önéletrajzában Plesch János nagy elismeréssel és kevés szenvedéllyel ír "egy másik emlékezetes barátról", Jászai Mariról, akivel 1908-ban Rajecfürdőn találkozott. Ha nem maradtak volna fenn a színésznő hozzá intézett szenvedélytől csepegő levelei, azt gondolhatnánk, barátságnál több nem is fűzte az akkor ötvennyolc éves dívához. A könyvben felidézett legintimebb együttlét elképzelése is inkább komikus: az egész nap mikroszkópja fölé görnyedő fiatal orvos végre kinyújtóztathatja elgémberedett tagjait a pázsiton, míg Jászai Mari saját Shakespeare versfordításait szavalja zengő hangján (egyesek szerint minden szerepét meggyőző erővel, de deklamáló stílusban adta elő), miközben szerelme lábán a lyukas zoknit stoppolja. A következő bekezdésben Plesch már Görgeivel való találkozását ecseteli, akinek a színésznő mutatta be. Igaz, fiatal szeretőjének társasági életbe való bevezetéséért az orvos családja kárpótolta Jászait, szakításukkor ötezer koronát kapott a protezsálásért. Péchy Blanka véleménye nem túl hízelgő Pleschről: „zseniális törtető, aki pénzre, luxusra és címre áhítozott”.
Bár végleg elszakad Magyarországtól, az 1920-as évek hazai sajtója gyakran és hosszan, ír róla nagy elismeréssel, mint aki külföldön sem felejtette el gyökereit és hazája ügyét szolgálja (ld. Falk Zsigmond cikke az Ország-Világban). Horthytól kormányfőtanácsosi címet is kap. A berlini kulturális élet fontos szereplője, neves barátai között találjuk Albert Einsteint, Wilhelm Furtwänglert és másokat. A náci hatalomátvételt követően Angliába költözik, megszerezi a brit orvosi engedélyt, és magánpraxist nyit szívbetegek számára, de londoni kórházakban is dolgozik. Maynard Keynes szívbaját kezeli, a híres közgazdász később a zseni és a sarlatán keverékeként jellemzi Plescht. 1947-ben jelenik meg önéletrajza, amely nagy sikert arat. Rembrandtról is ír monográfiát, de ez nem több dilettáns fantáziálásnál és a zsenialitást szifilisszel magyarázó orvos okoskodásánál. 1951-ben a svájci Montreux közelébe költözik, de a halál Beverly Hillsen éri 1957-ben.
Max Slevogt festménye a családról a Plesch-házban, kb. 1930
Berlin, Budapester Straße 22-23.,
Ltsz. 2004/112/85/014
1914-ben veszi feleségül Melanie Ganst (1884–1954), Adolf Gans iparmágnás egyik lányát. Feleségével és három gyermekével tűnik fel páciense és barátja, Max Slevogt 1928-as festményén, amely a gatowi Villa Lemm előszobájában függött a harmincas években, amikor Plesch hírességek divatdoktoraként értékes műtárgyak és drága autók között élte nagyvilági életét a Havel folyó partján.
A Plesch-család másik neves tagja, János öccse, Árpád (1889–1974) bankár, ügyvéd és híres könyvgyűjtő volt. Iskoláit Budapesten és Oxfordban végezte, jogot tanult, harcolt az első világháborúban, majd ő is elhagyta Magyarországot. Gazdagsága sokak szemét bántotta, azzal gyanúsították, hogy a háború alatt a náci Németországgal üzletelt, és elpusztított zsidók rábízott vagyonán gazdagodott meg. Más tevékenységével is felhívta magára a figyelmet. Az aranysztenderd megszüntetése miatt beperelte azokat az államokat, amelyek kötvényeiket arany alapon bocsátották ki. Befolyásos barátokra tett szert, jó kapcsolatot ápolt a Fiat autógyár igazgatója, Gianni Agnelli családjával. Első felesége, Leonina Caro Ulam halála után mostohalányát, Marysia Ulamot vette feleségül, akinek - egyesek szerint Árpáddal közös - lánya, Florence, Arpad Busson, milliomos üzletember, Uma Thurman színésznő élettársának anyja volt. Florence testvére, Joanna Harcourt-Smith, a hatvanas évek LSD guruja, Timothy Leary élettársa, hippi mozgalmár volt. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István özvegyének emlékirataiban olvasható, hogy egyik látogatása alkalmával Plesch Árpád őt is megkörnyékezte házassági ajánlatával, ám a grófnő - mivel pénzért nem házasodott volna - Esterházy Ettit, született Maria von Wurmbrand-Stuppach grófnőt (1914-2003) ajánlotta maga helyett, akivel Plesch hamarosan egybe is kelt. Néhány év múlva azonban meghalt, nagy vagyont hagyva özvegyére, aki boldogan folytatta életét, versenylovakat tenyésztve és díjakat nyerve Franciaországban és Angliában.
