A kassai Klimkovics-család
A Klimkovics-család több generációja folytatott művészi tevékenységet a 18-19. században, és Kassa első múzeumának megalapítása is a nevükhöz köthető 1872-ben. A 20. század elején Klimkovics Elemér végzett kutatásokat családja történetével kapcsolatban, kéziratos feljegyzései a lőcsei múzeum Klimkovics-fondjában találhatók. A legátfogóbb tanulmány a Klimkovicsokról Marta Herucovától jelent meg Listy, osudy a diela Klimkovičovcov címmel az Acta Musaei Scepusiensis 2012/13-as számában. Az itt bemutatott néhány fényképfelvétel közül több Klimkovics Elemér családi fotóalbumából való, amely a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumba került 2018-ban.
Klimkovics Flóris
(1756-1826)
(1756-1826)
Klimkovics Mihály fia, Flóris, Szepes vármegye gölnicbányai járásában, Szomolnokon (Smolník) született 1756-ban. Nem követte bányász apja foglalkozását, a pénzverde hivatalnoka lett, majd nyugdíjaztatása után oltárképeket festett felvidéki templomokba, többek között, állítólag egy Mária-képet az óhegyi templomba. Egyetlen, virágkosarat ábrázoló vízfestmény ismert tőle, noha a halotti levelében "celebris pictor"-ként említik. Két fivére volt, András és Ferenc.
Virágkosár
Východoslovenské Múzeum, Kassa, H 55033
Klimkovics Ignác
(1800-1853)
(1800-1853)
Klimkovics Ignác két önarcképe
Východoslovenské Múzeum, Kassa, H 55034 és SNM Spišské Múzeum, Lőcse, A FK 109
Flóris fia, Ignác, 1800-ban született Okolicsnón (Okoličné). Unokája, Elemér feljegyzése szerint "egyaránt volt ügyes és keresett festő, szobrász, aranyozó és vésnök, de azonkívül passzionátus vegyész is." Bányászként kezdte, de egy balesetben térdét törte, ezért munkaképtelen lett. 1823-ban Kassára költözött, ahol feleségül vette Szarvas Máriát, akitől öt gyermeke született: Ferenc, Flóris, Béla, Gábor és Borbála.
L. L. Boilly La Marieé c. művének másolata
Východoslovenské Múzeum, Kassa
Marta Herucová mutatott rá Klimkovics Ignác francia orientációjára, és annak a vízfestménynek a helyes attribuciójára, amely felirata miatt: ,,Festé Klimkovics Ignác mint vőlegény" megtévesztette a kutatókat, akik önálló műnek vélték az akvarellt, holott az valójában a társadalmi és politikai élet szereplőinek karikaturisztikus ábrázolásairól ismert Louis Leopold Boilly (1761-1845) La Marieé (A vőlegény) François Séraphin Delpech (1778-1825) 1824-es kőnyomatban terjesztett művének másolata.
Zsádny József, 1847
Hadtörténeti Múzeum, Budapest, 1572
Zsádny József zászlótartó (az 1766-os anyakönyv szerint: Cap. Regim. Esterhazy) a budapesti Hadtörténeti Múzeumban őrzött 1847-re datált képmása a 17. századi ősgalériák stílusában ábrázolja a hadfit. A kép családi megrendelésére készülhetett.
A honfoglalás két jelenete, 1838
Východoslovenské Múzeum, Kassa, S 2542
Hasonló archaizáló felfogásban fogantak a honfoglalás két jelenetét ábrázoló nagyméretű festmény szereplői. A kassai múzeum vásznain Árpád és vezérei a Nádasdy Mauzóleum életre keltett alakjaiként, némileg esetlen elrendezésben tűnnek fel olyan táji környezetben, amely Klimkovics felvidéki festőtársainak (Müller János Jakab és Rombauer János) műveiről is ismert. A két képet részletesen tárgyalja az 1903-as Mihalik-féle múzeumi lajstrom.
Klimkovics Ignác: Mennybemenetel, akvarell vázlat (1847),
és Őrmező római katolikus templomának freskója
Slovenská Národná Galéria, Pozsony, K 18697
Slovenská Národná Galéria, Pozsony, K 18697
A források szerint Klimkovics Ignác Rozsnyó (Rožňava), Sztára (Staré) és Felsőmislye (Vyšná Myšľa) templomait díszítette falképekkel. A Szlovák Nemzeti Galéria vázlata alapján Őrmező (Strážske) római katolikus templomának szentélyében a mennybemenetelt ábrázoló freskót is ő készítette.
Maria Immaculata
Klimkovics Ignác rajza, valamint Klimkovics Béla fonyi és abaújszántói oltárképei
Galéria umenia Ernesta Zmetáka, Érsekújvár, K 8
Az érsekújvári (Nové Zámky) Ernest Zmeták Galéria Immaculata rajzán Ignác neve olvasható, de a fonyi Nepomuki Szent Jánosról elnevezett templomnak a rajzzal összefüggésbe hozható oltárképét már fia, Béla 1868-as művének tartják, akié az abaújszántói sekrestye Immaculata festménye is, Esteban Murillo után.
Klimkovics Ferenc
(1826-1890)
Klimkovics Ferenc és Fehér István
Klimkovics Ferenc 1826-ban született Kassán. Kezdetben apjától tanult, de már húsz évesen Egerbe ment, hogy arcképeket fessen megrendelésre, majd három évig Marastoni Jakab pesti festészeti akadémiáját látogatta. Harcolt a szabadságharcban, közben vázlatokat és portrékat készített. A bukás után Melczer János sajóörsi birtokán dolgozott. Pártfogója feleségének bátyját, Soós Ágoston (1801-1855) nemzetőr századost, ő és öccse, Béla is megfestette. A testvérek Róth Imre fényképe alapján dolgoztak.
Soós Ágoston Róth Imre fotóján és a Klimkovics-fivérek (Béla és Ferenc) képein
Východoslovenské Múzeum, Kassa; O 518, Slovenská Národná Galéria, Pozsony; MNM TKCs, Budapest, 63.3
1850-ben beiratkozott Ferdinand Waldmüller bécsi magániskolájára, ahol Bélával és Madarász Viktorral együtt tanult, de szüleik betegsége miatt a testvéreknek nem sokkal később haza kellett térniük. Ferenc ezt követően Debrecenben és Vay Dániel siteri birtokán dolgozott néhány évig. Itt festette Szüreti emlék című képét.
Székely népviselet, kőnyomat, 1853
Klimkovics Ferenc illusztrációkat is készített. Kubinyi Ferenc és Vahot Imre Magyarország és Erdély képekben című négykötetes művének három litográfiájához készített rajzot 1853-ban (Dézs és Torockó-Szentgyörgy látképe, Torockói és Székely népviselet). Ugyanebben az évben Kőváry László A kalotaszegi magyar nép Erdélyben című könyvében jelent meg egy rajza után készült kalotaszegi népviseletet ábrázoló acélmetszet. Felmerült, hogy Klimkovics nem is járt Erdélyben (Sebestyén Kálmán: Kik festettek elsőként Kalotaszegen?), ez azonban cáfolható, Kőváry az Erdélyi Múzeum Közlönyében (1901. 6. sz.) írja, hogy 1852-ben Klimkovics Ferenc Melczer Gyulával járja Erdélyt, és sürgeti, hogy „a pesti múzeum számára le kell festenie [gróf Mikó Imrét]”.
Klimkovics Ferenc két önarcképe, 1855-60 és kb. 1858, Párizs
Východoslovenské Múzeum, Kassa, O 352 - SNM Spišské Múzeum, Lőcse, A FK 112
„Több évi szorgalma és sikerei után annyi pénzt takarított meg, hogy élete egyik fővágyát kivihette s a művészetnek akkor is első városába, Párisba siethetett. ...A nagyratörekvő magyar művész itt találta Madarász Viktort. ...A két magyar festő közös szállást tartott s egymást buzdította. (VU)
Salamon és Szent László kibékülése, olajfestmény, 1859
(eddig Haske és Társa kőnyomatáról ismert)
Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 55.613.1
1857-ben a párizsi École des Beaux-Arts-on Léon Cogniet tanítványaként sajátította el a történelmi festészet fortélyait. A Pesti Műegylet 1859-ben kiírt történelmi műlappályázatára a Salamon és Szent László kibékülése Szent István sírjánál című festményét küldte el, amely ezt követően két kiállításon is szerepelt, egy másik, Salamon végperceit ábrázoló festményével együtt. Noha mindkét kép kortárs reprodukcióban többször megjelent, és későbbi fotókról is ismert volt, az előbbi lappangott, az utóbbi egy 1985-ös tűzben pusztult el a kassai múzeumban. 2017-ben Nátyi Róbert a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik festményében felismerte Klimkovics művét. (Klimkovics Ferenc: "Salamon és Szent László kibékülése Szent István sírjánál 1083-ban" című képéről, Veritas Imago, 2019/1)
Salamon végpercei, fotó
Említik még a Rabszolgavásár és az Elveszett paradicsom című képét, amely „komor hatással mutatja be Ádámot és Évát, a mint egy sziklás, sivár helyen megpihennek.” (VU) Néhány éve egy árverésen bukkant fel az alábbi - Klimkovics Bélának attribuált - hasonló témájú, kisméretű festmény. Könnyen lehet, hogy Klimkovics Ferenc képének vázlata. A Szlovák Nemzeti Galéria rajza, amelyet a Salamon végperceihez készült tanulmánynak tulajdonítanak, inkább a bibliai témájú festmény előzménye lehet, az alak beállítása Ádáméhoz hasonlít.
Tanulmányrajz Ádám és Éva
Slovenská Národná Galéria, Pozsony Kieselbach 3. Aukció / 273. tétel (1998-03-20)
Joggal merül fel a Klimkovicsok művészi kvalitásának kérdése, amely már saját korukban is téma volt. „Klimkovics Ferencnek archaizáló fölfogásában, a melylyel magyar történelmi életképeit festette, tagadhatatlanul van valami sajátos varázs, a mely lebilincsel s naiv közvetlenségével hat. Mindazonáltal, művei után ítélve, e festőnk fejlődése időnek előtte félbeszakadt s ő nem vitte többre, mint az ügyesebb műkedvelő, a minek alighanem az akkoriban nálunk mindenfelé kicsinyes viszonyok voltak az okai s erejének a tanítás terén és a város társadalmi életében való nagymértékű szétforgácsolása", írta róla Divald Kornél a Művészet 1903/3. számában. Művészetével kapcsolatos kételyeit maga is megfogalmazta köszönő beszédében, melyet a működése ötvenedik évének megünneplésére rendezett "lakomán" mondott: "csak kezdtem működni csekély sikerrel", "nem maradtam hűséges a művészi pályámon" és "én már nem is vagyok művész".
A páduai Szent Antal-oltár, Kassa, 1860
Miután Párizsból hazatért, a kassai püspök meghívására 1859-ben Kassára ment, és a Szent Erzsébet székesegyház mintegy hatvan képét restaurálta. A helyreállított 16. századi páduai Szent Antal mellékoltár középső tábláját 1860-ban festette.
Marastoni József kőrajza, Pest, 1861
Galéria umenia Ernesta Zmetáka, Érsekújvár,G 1631
Galéria umenia Ernesta Zmetáka, Érsekújvár,G 1631
1862-ben a következő hír jelenik meg a Vasárnapi Ujságban: „E napokban volt alkalmunk Klimkovics Ferencz festész hazánkfia műtermében, a duna-földvári templom számára nála megrendelt három igen szép oltárképet láthatni. Fő-oltarképül a „szent kereszt feltalálása" tüzetett ki, s művészünk e feladatot, daczára az elébe szabott keskeny terimének [sic!], oly sikerülten oldotta meg, hogy akár az eszményileg gazdag compositiót, akár az eleven szinezetbeni valóban mesteri kivitelt tekintjük, egyaránt meglepő és élvezetes. Nemkülönben a másik két kép is, - melyek közöl az egyik a „Szentháromságot," a másik „Gábriel főangyal megjelenését Máriánál" ábrázolja, - minden tekintetben megérdemli a dicséretet. Klimkovics általában egészen a templomi képek festésére adta magát, s ha az e téren eddig teremtett müveiből szabad ítéletet hoznunk, ugy mindenesetre siker és szerencse fogja koronázni törekvését."
A dunaföldvári Szent Ilona templom három oltárképe
Egyházi megrendeléseinél mégis jelentősebb volt portréfestészete. Mint írják: „A következő években ismét Pesten találjuk, mint arczképfestőt. Az akkori mozgalmak főalakjai: Széchenyi, Batthyányi, Teleki László, Klapka tábornok s Deák Ferencz arczképét minden város, minden megye bírni óhajtotta és Klimkovics alig bírt eleget tenni a sok megrendelésnek." (VU) Nyilván az említett megnövekedett igény és a megfelelni vágyás nyomása alatt alkalmazta több képén is más művészek (pl. Franz Eybl vagy Friedrich von Amerling) jól sikerült kompozíciós megoldásait.
Majláth György
Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 2185
Majláth (III) György, Lonovics József, Klapka György, Szemere Bertalan
Magyar Nemzeti Múzeum, TKCs, 2187, Érseki Múzeum, Kalocsa, Východoslovenské Múzeum, Kassa, S 772, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
A Gödöllői Királyi Kastély 2022. szeptember 10-én nyílt Az én Sisim kiállításának „izgalmas meglepetése" egy nagyméretű, impozáns, Erzsébet királynét ábrázoló festmény volt, amelynek keletkezési körülményeire Borovi Dániel világított rá „Császárnék találkozója egy kassai festő vásznán" című írásában.
A festményt - Ferenc Józsefet ábrázoló, jelenleg lappangó, párdarabjával együtt - Kassa város főispánja, Lánczy József 1864-ben rendelte meg az akkor Pesten működő Klimkovics Ferenctől. Erről a Sürgöny 1864. december 1-jei (4. évf., 275. sz.) számában „Vidéki levelek” rovat alatt olvashatunk bővebben. A két portrét november 19-én, Erzsébet napon, a megyeház [ma Kelet-szlovákiai Galéria] tanácstermében ünnepélyes keretek között leplezték le. „Az ábrázatok a Felséges párt életnagyságban, a fejedelmi legfőbb méltóság jelvényeivel, Urunk királyunkat tábornagyi magyar formaruhában, királynénkat nemzeti drága öltönyben, élethű alakban tüntetik fel. Felséges Urunk arczképe keretén ezen felirat: „Fejedelmi Urunknak hódolat, és az MDCCCLXIII. ínséges évre hálaemlék jeléül“ szemlélhető.”
Ismeretlen fényképész: a császárt ábrázoló Klimkovics-festmény a kassai vármegyeházán
Szépművészeti Múzeum – KEMKI, Budapest, in: Borovi D. cikke
Gerevich Tibor hagyatékából két fényképfelvétel került elő, amely a festménypárt eredeti helyén, a kassai vármegyeházán mutatja. Az Erzsébet-kép keretét jelenleg koronázó címer eltérése az eredetitől sérülésre és későbbi restaurációra utal, de az előbb idézett felirat kivehető Ferenc József képmásának alsó keretlécén.
Ismeretlen metsző Klimkovics Ferenc után: Ferenc József és Erzsébet
Magyarország és a Nagyvilág, I. évf., 1865. XII. 3., 10. sz., pp. 148-9.
1865-ben a Magyarország és a Nagyvilág közölt két metszetet az uralkodópárról, amelyeken a cirkalmas "K" betűk Klimkovics szerzőségére utalnak. Érdekes, hogy az egy évvel később készült ábrázolásokhoz Klimkovics nem kassai képeinek beállítását használta, hanem egy ismeretlen fényképésznek a királynéról készült kollázsát (MNM TF 89.153) vette át, csak a fejrészt cserélte ki egy 1863-as Angerer-fotó beállításával. A császár ábrázolásához is egy másik, 1864-es Ludwig Angerer felvételt használt (ÖNB Pf 19000 E 26 POR MAG).
Roskovics Ignác festménye és Kozmata Ferenc felvétele Klimkovics Ferencről
Východoslovenské Múzeum, Kassa
A Klimkovics-testvérek apjuk "útmutatásával ifjú koruktól gyűjtöttek régiséget és metszeteket”. A gyűjtemények egyesítése nyilvános múzeum formájában Klimkovics Ferenc ötlete volt, amelynek megvalósítására mozgalmat indított és támogatókat toborzott. 1872. október 27-én alakult meg a Felső-magyarországi Múzeum-egylet. Az alapítók közt találjuk a kassai születésű Henszlmann Imre művészettörténészt, Dessewffy Sándor kassai püspöki titkárt és Myskovszky Viktor reáliskolai tanárt. 1873-ban már a bécsi világkiállításra vitték középkori gyűjteményük tárgyait. A gyűjtemény adományok útján folyamatosan gyarapodott, ide került Henszlmann Imre hagyatéka, Dessewffy Pál régiség-gyűjteménye, Bubics Zsigmond kassai püspök több ezer festménye, és Klimkovics Ferenc halálával tizenöt saját olajfestménye. 1874-től a Felső-magyarországi Múzeum-egylet évkönyvei tudósítottak a gyűjtemény gyarapodásáról. A múzeum 1876-ban nyílt meg a látogatók előtt.
A Magas Tátra, 1887
Východoslovenská Galéria, Kassa, O 2221
Klimkovics Ferenc Hegedűs Amáliát, Podleszny János özvegyét vette feleségül. Házassága nem sikerült, különváltan éltek, gyermekük nem született. Élete vége felé látása megromlott, s ez akadályozta a munkában. 1869-től haláláig a fővárosi V. kerületi állami főgimnázium rajztanára volt. Ötvenéves művészi jubileuma alkalmából tanár- és pályatársai ünnepséget rendeztek a tiszteletére, ekkor készült róla Roskovics Ignác festménye. A Vasárnapi Ujságban Prém József méltatta. Egy évvel később, 1890-ben, 64 évesen halt meg.
Klimkovics Flóris
(1831-1907)
Klimkovics Flóris és fia, Elemér 1866 körül,
valamint a kassai múzeum egyik fotóján, kb. 1890 (Ltsz. V. 2070)
valamint a kassai múzeum egyik fotóján, kb. 1890 (Ltsz. V. 2070)
Klimkovics Flóris (1831-1907) szobrász (anyakönyvi bejegyzés szerint: képfaragó), aranyozó és restaurátor. Apjánál,
Klimkovics Ignácnál tanult. Oltárokat és szószékeket készített a kassai és a
szepesi egyházmegye templomai számára. A szakirodalom négy település esetében említi a nevét: Magyarizsép (Nižný Žipov), Céke (Cejkov), Abaújszina (Seňa) és Késmárk (Kežmarok) templomai számára faragott oltárokat és szószékeket. Restaurátori tevékenységének számos levéltári irat formájában is nyoma maradt, ám ezek a megbízólevelek és számlák legtöbbször csak általános információkat tartalmaznak.
A Budapesti Szemle 1922-es 548. számában Mihalik József Egy fejezet a kassai Szent Erzsébet templom történetéből című tanulmányában említi, hogy 1817-ben a kassai Szent Erzsébet templom főoltárát koronázó szobordíszt eltávolították, de a szobrokat Ipolyi Arnold 1863-ban még látta egy mellékkápolnában.
Klimkovics Flóris rajza
Silvester Mirejovsky (Zboró, 1738 -?) szószékéről
Slovenská Národná Galéria, Pozsony, K 18695
A Budapesti Szemle 1922-es 548. számában Mihalik József Egy fejezet a kassai Szent Erzsébet templom történetéből című tanulmányában említi, hogy 1817-ben a kassai Szent Erzsébet templom főoltárát koronázó szobordíszt eltávolították, de a szobrokat Ipolyi Arnold 1863-ban még látta egy mellékkápolnában.
„E szobrok kiválóbb példányai közül a nagy Szent Gergely pápát ábrázoló kisebb, újabban Klimkovics Flóris szobrász által restaurált, teljesen átfestett s egykor egész bizonyosan az Erzsébet-oltár ormán állott pompás művű szobrocskát a Felsőmagyarországi Rákóczi-Museumban helyeztük el a Hervartóról származó XVI. századi szárnyasoltárka középső fülkéjébe. A szobrot a templom restaurátora, Wéber József, az Orbán-torony padlásán találta s a Felsőmagyarorsz. Múseumnak ajándékozta.”
Szent Gergely szobra a kassai Szent Erzsébet templom főoltáráról
a hervartói Szt. Ferenc templom szárnyas oltára előtt, MNG
A különböző művek jószándékú „összeházasítása” téves attribúciók (Szt. Egyed helyett torinói Szt. Maximus) és ikonográfiai balfogások (mit keres Gergely pápa Krisztus szenvedésének eszközeit tartó angyalok között?) következménye, amely némi fényt vet a kor műemlékvédelmi gyakorlatára. Megjegyzendő, hogy Myskovszky Viktor az Archeológiai Értesítő: Adalékok régi fatemplomaink ösmeretéhez című cikkében már 1894-ben helyesen írta le az oltárt, amely ma - a szoborral együtt, de attól különválasztva - a Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében található.
Sátoraljaújhely, a görög katolikus templom ikonosztázionja
Terdik Szilveszter: „…a mostani világnak ízlésse, és a rítusnak módja szerint” című munkájában említi, hogy a sátoraljaújhelyi görög katolikus templom főoltárának faragását Klimkovics Flóris készíttette Kassán 1863-ban. Ugyanő a Gömörország c. folyóirat 2011/2. számában írja, hogy a Néprajzi Múzeum raktárában őrzött tornahorváti görög kat. templom 1882-ben sürgős felújításra szoruló ikonosztázionjáról a kassai aranyozó, Klimkovics Flóris adott állapotleírást, „majd megerősítette a szerkezetet, a képeket kiszedte, és valószínűleg a repedéseket beragasztotta, majd átfestette.”
Klimkovics Flóris az unokáival, kb. 1902
Klimkovics Béla
(1833-1885)
Szakállas-bajuszos férfi mellképe
(Klimkovics Béla)
Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény, Ltsz. 546
Klimkovics Béla 1833-ban született. Tanulmányait apjánál kezdte Kassán, majd 1851 és 1852 között Ferenc bátyjával a bécsi festőakadémián Ferdinand Georg Waldmüller növendéke lett. Beteg apja kedvéért "kénytelen volt azon rég táplált vágyáról lemondani, hogy a mit még akkor hazánkban fel nem találhatott, azt a külföldön keresve, magát szabad művésszé képezhesse ki." A lőcsei múzeum rajzán az ifjú Klimkovics Béla még várakozással tekint a jövő elé. Természet után alkot, nem úgy, mint amikor oltárkép megrendelései rászorították az archaizáló, barokkosan modoros stílusra, s pénzszerzési lehetőségként a tanítást is vállalnia kellett.
Önarckép vázlatfüzettel
SNM Spišské Múzeum, Lőcse, A FK 116
SNM Spišské Múzeum, Lőcse, A FK 116
Szerencsére az egyházi megrendeléseknek nem látta hiányát. Nehéz lenne összeszedni, hogy Felső-Magyarország hány kisebb-nagyobb településének templomába festett oltárképet. A képek invenciója változatos skálán mozog, megtalálható köztük a szinte szolgai másolat, amelyre Marta Herucova írásában kiváló példát láthatunk Nagyszilva (Veľký Slivník) templomának Szeplőtelen fogantatás és Esteban Murillo oltárképe esetében.
Szeplőtelen fogantatás, Nagyszilva (Veľký Slivník)
A rózsnyói (Rožňava) Szűz Mária Menybemenetele székesegyház szentélyében a főoltár két oldalán két jelzetlen oltárkép látható: jobb oldalon Szent Neit vértanú alakja, balról Szent István király, mint a pogányság legyőzője és a kereszténység megalapítója. Ez utóbbi festmény szorosan összefügg azzal az azonos témájú, kisméretű olajképpel, amelyet a Nemzeti Galériában őriznek, valamint az abaújszántói Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplom 1854-re datált mellékoltárával, és a koháryházi (Pohorelá) templom előző főoltárával, amely egy évvel később készült. Az oltárképekhez a bécsi képzőművészeti akadémia tanára, Vinzenz Fischer (1729-1810) nagyméretű metszete szolgált előképül, ezen tűnik fel a kereszt felállításán és a bálvány lendöntésén buzgólkodók csoportjának két mellékjelenete, amely átkerült a festményekre. (Bővebben: István, a szent király: tanulmánykötet és kiállítási katalógus, 2013.)
Szent István király és Szent Neit,
a rozsnyói székesegyház oltárképei
A közvetítésben szerepet játszhattak Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) osztrák festő művei. Cimbal több magyaroszági fal- és oltárkép mestere volt. Az ő tornyiszentmiklósi festményéről származhat Szent István keresztre mutató alakjának megfogalmazása, hasonló gesztus tűnik fel a Szent Imrét ábrázoló oltárképének egyik mellékalakja esetében is (MNG). Erősíti a feltevést, hogy a rozsnyói Szent Neit kép több elemét (ruha, kéztartás, stb.) felfedezhetjük a BTM gyűjteményében őrzött Szent Donátot ábrázoló vásznon, amelynek ismeretlen mesterét talán éppen Johann Ignaz Cimbalban kell keresnünk.
Szent István király, mint a pogányság legyőzője és a kereszténység megalapítója
MNG, olaj, vászon - Abaújszántó, oltárkép, 1854
A rozsnyói oltárképen, amely első lehetett a sorban, a kereszt mögött ábrázolt vár (talán Esztergom) a következő két képen középre került. Az abaújszántói festményen (a Fischer metszet Ecclesia alakja helyén) Mária és Jézus tűnik fel a felhők között, ehhez a részlethez készült Klimkovics Bélának egy szlovák gyűjteményben őrzött ceruzarajz vázlata 1852-ből. A kisméretű vászon, amely megőrizte a rozsnyói képek keretformáját, bemutatóként szolgálhatott, amelynek alapján a másik egyház megrendelhette a kívánt oltárképet a festőtől. Az utóbbi két művet az idézett katalógus Klimkovics Ferencnek tulajdonítja, holott mindegyiken jól olvasható Klimkovics Béla neve. 1855-re datálják Koháryháza (Pohorelá) korábban Szent István, most Fájdalmas Szűzanya templomának festményét, amely eredetileg a főoltárt, jelenleg a plébánia lépcsőjét díszíti, s amely csak részleteiben tér el az abaújszántói oltárképtől.
Koháryháza (Pohorelá) kat. templomának egykori főoltárképe, 1855
"Művészi hírnevének terjedésével anyagi viszonyai is kedvezőbb lendületet vettek, s a fiatal művész most már hajlamait követve, önálló kompozícziókban mutatta be remek ecsetjét", írja Szikay Lipót a kassai állami főreáliskola értesítőjének nekrológjában. "Kivált a genre festészet képezte kedvencz foglalkozását s e nemű akvarelljei, milyenek: A mű utazók, A libapásztornő, a Kovács a falu végén, A gyalog posta, A szüret, Kút a falu végén, Ki a legény a csárdában? a budapesti magyar művészeti kiállításon előnyös fogadtatásban részesültek." A Ki a legény a csárdában? című művét olajban is megfestette, a képről készült olajnyomatokat egyes "lelketlen űzérek" Munkácsy neve alatt terjesztették.
A szüret
Východoslovenské Múzeum, Kassa
Klimkovics Béla is készített illusztrációkat. A Mű utazók Balázs Sándor Ország Tükre című budapesti képes közlönyében is megjelent Cigány zenészek címen 1865-ben. Legismertebb illusztrációja az a hat litografált képmelléklet, amely Tutkó József Szabad királyi Kassa városának történelmi évkönyvében jelent meg 1861-ben. Ferenc József 1857-es magyarországi látogatása alkalmából felkérték, hogy az Erzsébet királynénak tervezett felsőmagyarországi emlékkönyv összeállításában közreműködjön. A környező megyékben természet után festett népviseleti genre-képei "legfelsőbb elismerésben" részesültek. Hagyatékából került a Borovszky monográfiába egy tiszaháti és egy cserháti népviseletbe öltözött férfi rajza, bár ezek inkább bátyja, Ferenc művei lehetnek. 1986-ban a Kelet-Szlovákiai Képtár kiállítást rendezett Klimkovics Ferenc és Béla rajzaiból (ld.: Eva Gottliebová: Vojtech a František Klimkovičovci - kresby).
Az alábbi kőnyomat kassai látképét "természet után" rajzolta 1858-ban, a litográfiát az osztrák Alexander Kaiser készítette, a nyomtatást a bécsi Reiffenstein és Rösch műhelyében végezték és a lap a kassai Hartig Gusztáv kiadásában jelent meg. A nyugati irányból felvett kép előterében az alkotó látható munka közben.
Az alábbi kőnyomat kassai látképét "természet után" rajzolta 1858-ban, a litográfiát az osztrák Alexander Kaiser készítette, a nyomtatást a bécsi Reiffenstein és Rösch műhelyében végezték és a lap a kassai Hartig Gusztáv kiadásában jelent meg. A nyugati irányból felvett kép előterében az alkotó látható munka közben.
Kassa - fölső magyarország fővárosa, litográfia
Béla nem volt olyan jelentős portréfestő, mint Ferenc. Inkább tanulmányfejeket festett, de a kassai főreáliskola értesítőjében megemlékeznek az intézet díszéül szánt életnagyságú Eötvös József és Trefort Ágoston portrékról.
Klimkovics Béla Letzter Sándor fényképén
és Mülner Frigyes festményén (Benczúr Gyula után)
és Mülner Frigyes festményén (Benczúr Gyula után)
"A festészet iránti műérzéket polgártársaiban felköltvén, azok kívánságára már 1854-ben magánrajziskolát nyitott", amelyből olyan híres nővendékek kerültek ki, mint Benczúr Gyula, Horovitz Lipót, Stetka Gyula és Csordák Lajos. 1872-ben a közoktatás modernizációját és az egységes nemzeti kultúra megteremtését célzó iskolai szemléltetőkép-sorozat Konyhai életkép című darabjának megrajzolásával bízták meg, de a jelenetet később Orlai Petrics Soma készítette el. Klimkovics Béla 1861-től haláláig a kassai állami főreáliskola rajztanáraként dolgozott.
Klimkovics Béla, Ganzer Ede és Bárczay Ödön fényképe
Klimkovics Béla: Önarckép, 1870-75
VSNM SML, A FK 114; VSM, Kassa, O 348
A Felső-magyarországi Múzeum-egylet 6. évkönyvében megjelent nekrológ kiemeli, hogy a kassai múzeum létrejötte elsősorban Klimkovics Béla fáradozásának és szervező tehetségének volt köszönhető. Míg Ferenc adományok révén gyarapította a gyűjteményt Pesten, Béla kijárta Kassa városánál, hogy az akkor már több mint tizenötezer tárgynál is többet számláló kollekció megkaphassa a Fő utca (ma már lebontott) Aranycsillag nevű házának kezdetben egy részét, később egész emeletét, összesen tizenegy termet. Itt nyílt 1876-ban az első tárlat a Nemzeti Múzeumtól kapott tárlókban. Béla rendszerezte a gyűjteményt, vezette az adományozás leltárkönyveit és kalauzolta a látogatókat, bár ebben később testvérei, Flóris és Gábor is a segítségére voltak. Ő lett a múzeum első igazgatója 1877-ben.
A Felsőmagyarországi Múzeum az Aranycsillag-házban
A társadalmi feladatok mellett családfenntartó szerepet is vállalt. Bár saját családja nem volt, magához vette beteges nővérét, Borbálát, és annak három kiskorú gyermekét, Máriát, Árpádot és Dezsőt, mikor sógora, Hauszer István, magukra hagyta őket. Halála előtt két héttel megnősült, feleségül vette Lakata Máriát, aki betegségében ápolta. Ravatalát a múzeum képtárában állították fel, onnan kísérték a kassai köztemetőbe.
Klimkovics Borbála lánya, Hauszer Mária és férje, Droszt Ede
Klimkovics Gábor
(1833-1891)
Greguss Imre: Klimkovics Gábor, 1894
A Klimkovicsok sírja a kassai köztemetőben
(Východoslovenské Múzeum, Kassa, S 1346 - http://felvidek.ma)
Klimkovics Gábor, Béla ikertestvére, 1833-ban született, és a szabadságharc kitörésekor tizenöt évesen honvédtüzérnek állt. A lengyel Lapinszky parancsnoksága alatt álló híres vörössapkás zászlóaljba sorozták be. Számos ütközetben vett részt, megsebesült. A világosi fegyverletétel után elkerülte a halálbüntetést, de besorozták közlegénynek a 34. osztrák gyalogezredbe, s az olmützi várba eszkortálták. Három évi szolgálat után már őrmester, hét évvel később hadnagy lett. Végigharcolta az olasz, a dán és a porosz hadjáratot, kitüntetést kapott. A königgrätzi harcmezőn megsebesült, majd Danzigban porosz fogságba esett.
Gábor, Béla 1885-ös halála után a Felsőmagyarországi Múzeum igazgatói tisztét töltötte be haláláig, 1891-ig. A kassai köztemetőben, Flórissal közös, fekete márvány síremlék alatt nyugszik, amelyen ez a sírvers olvasható:
„Huszonhatszor szállt csatába
A szabadság védelmére,
Örök babért szerzett néki,
Négy háború ömlő vére
S midőn kardját már letette,
Nem pihent meg szíve, karja,
Áll a nagy mű, mely emlékét
Az időknek általadja.”
A szabadság védelmére,
Örök babért szerzett néki,
Négy háború ömlő vére
S midőn kardját már letette,
Nem pihent meg szíve, karja,
Áll a nagy mű, mely emlékét
Az időknek általadja.”
Az Ernest Zmetákról elnevezett érsekújvári képtárban van
egy vízfestmény, amelyet Klimkovics Gábornak tulajdonítanak, mivel neve és az 1849-es dátum az előtér egyik deszkalapján olvasható, holott a kép csak témájával
kötődik hozzá. 1849 januárjában, sebesüléséből lábadozva harci
élményeit mesélte Bélának, akit annyira fellelkesítettek a hallottak, hogy az addig csak
rajzolgató fiú megfestette egy képzeletbeli szabadságharcos
kalandjait. A tizenhárom képből álló sorozat Béla első festői munkája lett, s ennek része az
alábbi vízfestmény. Így ír erről unokaöccse, Klimkovics Elemér A
Szabadságharcz Emlék-albumában:
Klimkovics Béla: Egy képzletebeli szabadságharcos kalandjai
Galéria umenia Ernesta Zmetáka, Érsekújvár,
Galéria umenia Ernesta Zmetáka, Érsekújvár,
„...mint az első képen látható, avval kezdte, hogy hősünk a háttérben gyakorlatot tartó huszárokat utánozva egykorú bajtársaival katonásdit játszik és pálczán lovagol.” A többi kép témáját is a képzeletbeli huszárőrmester kalandjai szolgáltatták. Béla „minden alakot a Gábor útbaigazítása szerint festvén meg, a különféle egyenruhák és fölszerelések korhűen vannak ábrázolva”, Klapka és Nagy-Sándor arcképe is leírás alapján született. A négy fivér közül Gáborban volt a legkevesebb művészi hajlam, bár az előbb említett gyűjtemény őrzi egy tanulmányrajzát.
Klimkovics Gábor: Tanulányrajz
(forrás: Galéria umenia Ernesta Zmetáka)
Klimkovics Elemér
(1863-1942)
Klimkovics Elemér (1863-1942) és Klimkovics Irén (1866-1943)
Klimkovics Flórisnak és Kriszt Emíliának három gyermeke
született, Elemér (1863-1942), Emília (1865) és Irén (1866-1943). Elemér az elemi
és középiskoláit Kassán, a kereskedelmi akadémiát Budapesten végezte, majd öt évig
a Magyar Általános Takarékpénztárnál dolgozott. 1886-tól a Kassai Takarékpénztár
titkárként alkalmazta, 1907-től a pénzintézet aligazgatója lett. 1895-ben, a Takarékpénztár
fennállásának 50. évfordulóján megírta A
kassai takarékpénztár története 1844-1894 című kiadványt.
Kassa kulturális életében is tevékenyen részt vett. A
Kassai Irodalmi Társaság és a Kassai Hírlapírók Otthona egyik alapítója
volt, ezek egyesüléséből született a Kassai Kazinczy-Kör. Részt vállalt a
budapesti Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesületének megalakulásában
is. Munkatársa volt Borovszky Magyarország
Vármegyéi és Városai című monográfia sorozat Abauj-Torna vármegyét és Kassa
városát tárgyaló első kötetének, és társszerkesztője volt a Pallas Nagy
Lexikona 7—10. kötetének.
„Legkedvesebb tárgya volt azonban a Felsőmagyarországi Múzeum... mely iránt igyekezett az érdeklődést állandóan
ébren tartani és éveken át cikkezett egy új épület emelése érdekében. Ő pendítette
meg legelőször (1889. január 26-án a Kassai Szemlében) azt az eszmét, hogy
Kassa a legméltóbban avval ünnepelhetné meg hazánk ezeréves fennállásának jubileumát,
ha a múltak emlékeinek új csarnokot emelne és hogy adakozás iránti felhívásának
nagyobb súlyt kölcsönözzön, ugyanakkor névtelenül ezer forintot adományozott az
építési alapra.” (hamvai Kovács Zsigmond: Kassai
írók a mohácsi vésztől máig. Kassa, Kassai Kazinczy-Kör, 1907.)
A Kassai Múzeum 1900 körül
Kassa város 1892-ben határozta el, hogy a gyűjteménynek új,
a múzeumi funkciót kielégítő, önálló, reprezentatív épületet emeltet. Az
épületet Jakab Árpád és Géza tervezte francia korabarokk kastélyok stílusában, és Répászky Jakab
és Mihály cége építette meg 1898–1901 között a Ferenc József (ma Békemaraton)
téren. Az intézmény a Kassai Múzeum nevet kapta. Az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatóját, Mihalik Józsefet bízták meg a gyűjtemény rendezésével. Az ő munkájának
eredménye az 1903-ban megjelent A Kassai
Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma.
Klimkovics Elemér 1896-ban vette feleségül Spacsek Irmát. Húga, Irén, Szentandrássy István vasúti tisztviselőhöz ment feleségül.
Vele a szerencsi fürdő történetének egyik fejezete kapcsolódik össze. A nyugalomba
vonult MÁV főfelügyelő 1922-ben vette át a fürdő bérletét Szerencsen, ahol a
következő évben véletlenül gyógyhatású iszaprétegre bukkantak. Fia, ifj. Szentandrássy
István végezte el a fürdő végleges kialakítását.
Klimkovics Zoltán
(1897-1933)
Klimkovics Zoltán Klimkovics Lenke
Klimkovics Elemérnek és Spacsek Irmának két gyermeke
született, Zoltán (1897-1933) és Lenke (1899-1987). Zoltánról az Új Szó 1956 novemberi számában írják: „A
Klimkovicsok utolsó sarja, Zoltán, tehetséges építész volt. Korán elhalt,
tehetségét nem érvényesíthette.” Idő előtti halálában az első világháború alatt
szerzett betegsége játszott közre. Kassán temették el. Vele ellentétben, húga,
Lenke, 88 évesen halt meg. Zenetanárnő volt, a rádióban is közvetítették zongorajátékát.
Őt is Kassán temették el.
A múzeum sorsa
A kassai múzeum előcsarnoka a megnyitást követően, 1903
A kassai múzeum több, mint városi vagy regionális jelentőségű múzeum, gyűjteményét tekintve nemzetközi viszonylatban is bátran megállja a helyét. Az alapítás 140. évfordulójára kiadott színes múzeumi vezetőből a legszebb és legfontosabb darabokról kaphatunk képet. Mint a fenti képeslapról is látszik, a múzeum már a megépülést követően helyhiánnyal küszködött, a gazdag kerámia-anyag (kiemelendők a 17. századi holicsi fajanszok) zsúfolásig megtölti az előcsarnokot.
A múzeum előcsarnoka, Vasárnapi Ujság, 1913/29.
A múzeum nevét, Rákóczi fejedelem kassai újratemetését követően, 1906-ban Felső-magyarországi Rákóczi Múzeumra változtatták. 1913-ban Gerevich Tibor a Vasárnapi Ujságba írt, sok képpel illusztrált cikkéből értesülünk a Miklós-börtönnel kapcsolatos terjeszkedés tervéről, amelyet már a kultuszminiszter is megtekintett. A világháborút követően, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor, a gyűjtemény egy részét Budapestre szállították.
1935-ben került elő a híres aranykincs lelet, egy 17. századi gyűjtő elásott, majdnem 3000 darabos éremgyűjteménye, amely ma egy speciálisan kialakított, alagsori páncélteremben látogatható. A gyarapodás nem mindig szerencsés fejleménye a gyűjtemény „osztódása” volt, az 1950-es években a festmények a Kelet-szlovákiai Képtárba kerültek, és a múzeumnak természettudományos részlege alakult, igaz, Kárpát-medencei kitekintéssel.
Az előcsarnokból az emeletre vezető lépcső napjainkban
Még a kilencvenes években is teret kapott az a szemlélet, hogy a múzeum csak regionális fontosságú, helyi hatáskörbe került, és rövid ideig az Abovské Múzeum (Aba-régió múzeuma) nevet viselte. Ekkor került a gyűjtemény jelentős része (pl. a páratlan középkori faragott oltárok) a tér szemközti oldalán álló és funkcióját tekintve alkalmatlan, régi kassai hadtestparancsnokság épületébe.
A padlástér beépítése a 2013-as rekonstrukció után
(domo.glass)
2008-ban a múzeum kiköltöztetésével kezdődött a 2013-ra (ebben az évben volt Kassa Európa kulturális fővárosa) befejeződő rekonstrukció. A múzeumépület padlástere modern kialakítást nyert. 2017-ben, a 145. évfordulóra Uršula Ambrušová „Úcta k histórii. Východoslovenské múzeum v Košiciach má 145 rokov” cimmel írt cikket a Historia folyóiratba. Úgy hírlik, a Kelet-Szlovákiai Képtár a közeljövőben kiálltást tervez a Klimkovics-családról.
*
A Klimkovics-család - Három nemzedék története
Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
2021. június 6. - 2022. január 30.
Elismerés és hála illeti a Kelet-szlovákiai Galériát, amiért megrendezték a Klimkovics-családról szóló kiállítást, és kiadták az igényes katalógust. Könnyen lehet, hogy azoknak, akik nem ismerték korábban a festőcsalád tevékenységét, az egész gazdag anyag rácsodálkozást jelent. Számomra a legérdekesebb felfedezés művészetük színvonalas biedermeier vonulata, amely bécsi tanulmányaikat igazolja, de az apa, Klimkovics Ignác tevékenysége is jobb megvilágításba kerül. Mennyire érdekes például a cseppkőbarlangot ábrázoló 2017-ben vásárolt vászna, a család bányász múltjának tükrében.
Hiányzik, és legalább a katalógusba bekerülhettek volna a lőcsei múzeum fontos önarcképei, de az abaújszántói oltárképet is érdemes lett volna közölni, mint a Szent István képek legsikerültebb darabját. Felmerül a kérdés, a magyar művészettörténet miért nem tanúsított eddig érdeklődést a Klimkovicsok iránt? Hiszen az anyag egy része Magyarországon van, és a Szlovákiában található források is magyarul íródtak. Látszik, hogy a magyar nyelv akadályt jelent a szlovák kutatóknak, megmutatkozik ez abban is, hogy a kötet négy tanulmánya közül három fordítása hagy kívánnivalót maga után (ellentétben a jóval igényesebb angol fordításokkal), csak az utolsó szöveg szerzője ért magyarul, s ez egyértelműen rányomja bélyegét kutatásának hatókörére és színvonalára. Ha egy ilyen kiállítás a két ország együttműködésével jön létre, mindenki elvégezhetné a rá szabott feladatot. Hiszen lehetnek még érdekes Klimkovics-képek magyar területen levő templomokban is. Fónyt és Füzérradványt tudnám említeni.
A fényképes anyag is tartogat meglepetéseket. Milyen kincsek lehetnek még a Kelet-szlovákiai Múzeum birtokában! Például Róth Imre kassai fényképész feldolgozatlan munkássága. Mivel Klimkovics Elemérről csak a család krónikásaként esik szó, nem nagy baj, hogy a Kassára került fényképalbum néhány érdekes – itt bemutatott – fotója nem szerepel az anyagban. Szerepel azonban a fent is látható remek Lengyel Samu hármas portré. Az illusztráció alá a verzóra írt téves nevek kerültek, holott egyértelmű, hogy Klimkovics Béla Bárczay Ödön, a Múzeum-egylet egyik alapítója, és Ganzer Ede, az egylet ellenőre társaságában látható. A nevekkel amúgy is meggyűlt a szerzők és a fordítók baja. Giuseppe Marastoni nem Jakab, hanem József, mi őt Józsefnek hívjuk, bár Velencében született, két évesen került Pestre, majd Bécsbe költözött, utána Josefként szignálta a műveit. Engem az is zavar, ha az egyesítés előtti fővárost Budapestként emlegetik. Klimkovics nevét szlovákul č-vel írják, de angolul - mint magyarul - már Klimkovics, mégsem Adalbert vagy Béla, hanem Vojtech, ahogy Klimkovics Ferenc sem Francis angolul, hanem František. Munkácsy Mihály viszont szlovákul is Mihály Munkácsy, és nem Michal Munkácsy, ahogy Georg Waldmüller sem Juraj Waldmüller. Hál’istennek mi már túlvagyunk a Verne Gyula és May Károly korszakunkon, a szlovákok úgy tűnik, még küzdenek vele.
A kiállításról a Galéria honlapján egy kb. 80 képből álló fotódokumentáció található, így virtuálisan az is megtekintheti a kiállítást, aki meg akarja spórolni az utazást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése