Hiányzó képek nyomában

Baldavári Eszter: Kőrössy Albert Kálmán

- Az építészet mesterei - Holnap Kiadó, Budapest, 2021

A Kőrössy-villa

Neubauten in Wien, Prag, Budapest, Anton Schroll, Bécs, 1904

A Holnap Kiadó gondozásában nemrég látott napvilágot Az építészet mesterei sorozat új kötete Kőrössy Albert Kálmánról. A szerző, Baldavári Eszter, egy 2011-es NKA pályázaton jelentkezett először az építész életművét bemutató írásával, egyetemi évei óta kutatja Kőrössy munkásságát, ez szakdolgozatának és konferenciákon tartott előadásainak témája, írt építészettörténeti antológiába tanulmányt Kőrössyről, és vándorkiállítással népszerűsíti a művészt. Nyugodtan állítható, hogy jelenleg ő a legjobb ismerője ennek a különös pályafutású építésznek, akiről épp ideje volt önálló kötetet kiadni. Gerle János a sorozat indításakor változatos műfajú köteteket ígért, de a monográfiák elmaradhatatlan eleme azóta is a művek – lehetőség szerint – legteljesebb jegyzéke, a legfontosabb egykorú írásos dokumentumok (részleteinek) közlése, és az impozáns képválogatás, minél több tervvel és archív fotóval. Fontos ugyanakkor az életrajz, a műleírások és elemzések, valamint a legfrissebb kutatás eredményeinek közreadása. Ebből a szempontból érdemes vizsgálni ezt a kötetet is.

Inárcs, Tolnay-kastély - Tatabánya, bányafelügyelői lak, 1898

Örvendetes, hogy a műjegyzék két új, korai épülettel gazdagodott, a Nagyfuvaros utcai és a Csömöri úti házakkal. A Sebestyén-hagyatékból előkerült lista tisztázza az építészpáros korai művei között az inárcsi Tolnay-kastély kérdését is, melyet, ha összevetünk az azonos évben épült felsőgallai bányafelügyelői lakással, láthatunk hasonlóságokat. A tatabányai bányatelep egyes épületeinek szerzőségét nehéz lenne megállapítani, az építészek kézjegyével ellátott egyetlen tervmásolat egy munkáskaszárnyához készült, de az ún. „hatajtósok” és a többi bányászlakás már korábban alkalmazott elvek alapján épültek, ami nem sok teret engedett a tervezői fantáziának. 

Kőrösi-Sebestyén: Tatabánya, munkáskaszárnya, tervmásolat, 1896

Tatabányai Múzeum

A tatabányai iskola épülete, 1899

A belügyminisztériumhoz intézett 1951-es levelében Kőrössy ezt írja: „terveim szerint épültek a tatabányai kőszénbánya és munkástelep legelső évtizedének munkásházai és összes többi épületei.” Ha ez igaz, az irodaépület, a kórház, a kaszinó, a vendéglő, és nem utolsó sorban az iskola is tőle származott. A tatabányai tapasztalat segíthette 1915-ös munkájában is, amelyről így ír Szabó Ervinnek: „Egy nagyobb katonai építkezés vezetésével lévén megbízva, állandóan Nagykanizsán tartózkodom…” Talán a nagykanizsai barakkórházat ábrázoló néhány fennmaradt képeslapon túl, egyszer erről a megbízásáról is többet tudunk majd.

A kézdivásárhelyi gimnázium földszinti alaprajza, 1903

Kolozsvár, Státus Alapítvány Levéltára, 1106/1903 IV/6. c.

Kimaradt a műjegyzékből a kézdivásárhelyi katolikus gimnázium, amelyhez Kőrössy 1903-ban készített tervvázlatot. Ez azért érdekes, mert az építészt iskolatervező specialistaként is jegyzik. A tatabányaival együtt négy megépült és három tervben maradt iskolához volt köze. Talán érdemes lett volna az irodalomjegyzékben megemlíteni Nagy Villő 2003-as művészettörténeti szakdolgozatát, amelyet Építészeti és pedagógiai elvek Kőrössy Albert Kálmán iskolaépületeiben címen írt. Baldavári Eszter - igen pragmatikusan – a Kőrössy Albert és Kiss Géza társulása alatt készült munkákat közös teljesítménynek tekinti, nem foglalkozik az egyéni stílusjegyek és kézírások különválasztásával, ezzel elejét veszi egy sor problémás kérdésnek. Nem kell például figyelmet szentelnie olyan épületeknek, melyek a társulás előtt vagy után Kiss Géza neve alatt futottak, de Kőrössy közreműködését sejtetik.

Bíró Gyula és Brüll Sándor (Sonnenberg Imre sógora) sarokházai az Alkotás utcában

Az előbbiekben már szó esett két olyan írásos dokumentumról, amelyet érdemes lett volna akár teljes terjedelemben közölni. Körössy levelét az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, amelyben – a kor szelleméhez szabva – felsorolja azon műveit, amelyekkel kitelepítésének méltánytalanságát kívánja hangsúlyozni. Szó esik benne a „szociális téren nyert gyakori impulzus hatása alatt” a főváros dolgozói számára létesítendő népkönyvtárról. A Kőrössy apjáról elnevezni kívánt Neumann-könyvtárat Baldavári Eszter az életrajzi részben említi. A Szabó Ervinnek írt levélből kiderül, hogy egy kezdeti elgondolás szerint a könyvtár a Mester utcába került volna, és az épülethez Kőrössy tervvázlatot is készített. A szerző lelkiismeretesen összefoglalja az Osztrák-Magyar Bank 1901-es harmadik díjas pályázatának hazai sajtóvisszhangját. Érdekes, hogy még a Lechner-kutatás sem ismeri a tervpályázat Bécsben őrzött német nyelvű bírálati jegyzőkönyvét. Talán megérte volna lefordítani a szöveg Kőrössyre vonatkozó részét. Viszont remek ötlet volt az építész pályázatokról szóló 1896-os dolgozatát teljes terjedelemben közölni.

A tisztviselőtelepi főgimnázium

Sokkal hálátlanabb feladat a könyv képanyagáról beszámolni. Nem mintha ne lenne elég szemet gyönyörködtető néznivaló a lapokon. Persze, vannak feleslegesnek tűnő tervek, gyengébb minőségű fotók. Az igazán fájó pont a kihagyhatatlan képek hiánya. Gyönyörű látvány a felújított és kivilágított Kőrössy-villa, de nehezen lehetett volna elképzelni olyan illusztrált könyvet Kőrössy életművéről, amelyben nem szerepel a Schroll kiadó 1904-es ikonikus fénynyomata az építész otthonáról. A szerző részletesen ír a lépcsőház nagy Róth Miksa-féle ablaktervéről. Mibe került volna a tervet és az ablak mai állapotát bemutató fotót egymás mellé tenni?

Róth Miksa ablakterve a Kőrössy-villa lépcsőházába

The Wolfsonian, Florida, Miami, TD1991.48.37

Írja, hogy a marosvásárhelyi iskola tervanyagát a Státus kolozsvári levéltárában őrzik. A szövegből az tűnik ki, hogy nem látta a főhomlokzat rajzát. A közölt tervmásolatok vajon mobiltelefonnal készültek? Amikor impozáns, jó minőségű tervek állnak rendelkezésre, vétek ilyen illusztrációkat használni.

A marosvásárhelyi gimnázium homlokzatterve, 1903

Kolozsvár, Státus Alapítvány Levéltára, 1106/1903 IV/6. c.

Annál is inkább, mert az erdélyi iskola fontos állomás Körössy pályáján. Világos, hogy Baldavári Kőrössy művészetét stíluskorszakokra akarja osztani, és ez néha ellentmond az időrendnek, de a marosvásárhelyi gimnázium terve kronologikusan, logikailag és stílus szempontjából is rossz helyre került a könyvben. Nem a „magyaros formanyelvű” csoport alá tartozik, hanem a trencséni és a gyulafehérvári tervek, a Sonnenberg-házhoz köthető épületek előzménye, a középkori építészet felé forduló, historizáló vargabetű a párizsi világkiállítás hatására. A tervanyag ismerete ezt egyértelművé tette volna, az építéstörténethez pedig ott vannak az iskolai értesítők. Mellesleg, az Alkotás utcai házakról is kiváló, színezett képeslap létezik, amely visszaadja a falak eredeti tónusát.

A VI. kerületi főgimnázium alternatív homlokzatterve

A pályázat 1905-ös főhomlokzatterve és az 1906-os átdolgozás látványrajza

De nincs egykorú kép az Osztálysorsjáték palota épülettömbjéről sem. Pedig akadna, szebbnél szebb. A Munkácsy utcai gimnáziumnak különösen mostoha sors jutott. Nem szerepelnek az 1905-ös pályázati tervek. Ha szerepeltek volna, talán nem lenne összekeverve az elsődlegesnek szánt és az alternatív homlokzatrajz. Kihullott a rostán a kiviteli terveket megelőző látványkép is, pedig remekül demonstrálja a varázsütésszerű „ellechneresedést”. A Gerle-Kovács-Makovecz könyvben van jó fénykép a háború előtti utcai frontról. Létezik az iskoláról egy 1928-as fotósorozat, közte a lebombázott portáslakkal. A tisztviselőtelepi gimnázium épületéről sincs kortárs kép. A nyíregyházi banképületről rengeteg régi képeslap „adta volna magát”. A szerző azt írja, a sátoraljaújhelyi megyeházról és a margitszigeti, eredetileg kaszinónak épült irodaházról nincsenek tervek. Pedig vannak. És nagyon kellenének. Ez a hiányosság nem olyan hiba, mint az Aradi utca 17. és a Vörösmarty utca 61. képanyagának felcserélése. Bosszantó hibák mindig lesznek, de azok feledhetők. Ez inkább valamiféle érzéketlenség. Vajon a szerző hivatkozott mentorai, Ritoók Pál, Csáki Tamás vagy Rozsnyai József, akik feltehetően ismerik a rendelkezésre álló képanyagot, és nagyobb gyakorlatuk van építészeti könyvek illusztrációinak összeválogatásában, miért hagyták magára a tapasztalatlan szerzőt?

Pogány Móric rajza a sátoraljaújhelyi megyeházhoz, 1906

MNL BAZ  Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, XV.13.1880-1973 

Talán rávilágít a szerző (sorozatszerkesztő?) álláspontjára a könyv elején olvasható szabadkozás az archív fotók minősége miatt. Alig van olyan archív felvétel a könyvben, amely kirívóan gyenge lenne, akad viszont a mai fényképek között: felesleges, önismétlő, sőt, arányaiban torz (91. és 94. oldalak). Persze, ha az archív felvétek közül is az kerül kiválasztásra, amelyiken a rövidülés miatt alig látszik valami az épületből, akkor tényleg eltérő vizuális elvárásokról beszélünk.

 

A margitszigeti Gyógyfürdő Rt. épületének közölt képe és egy alternatíva

Nem teljesen világos, hogy a Dayka-villa estében miért volt fontos Dayka Balázsról hosszasan megemlékezni, és egy - valóban gyenge minőségű - fotót mellékelni róla, amelyen épp a Balatonon csónakázik, hiszen ha muszáj, lenne jobb képe is. És ha már építtetők, Walko Lajos, vagy a sokat emlegetett Sonnenberg Imre miért nem kapott helyet? Vagy ha Burghardt Rezső Bíró Károlyról és Gyuláról festett portréi nem elég jók, Gyuláról van fénykép is. A Színházi Élet megfelelő számából, ügyes nagyítással, talán Kiss Gézáról is kerülhetett volna jobb kép a könyvbe. De ez már valóban "wishful thinking". 

Dayka Balázs, Sonnenberg Imre és Bíró Gyula

Még így is marad dicsérni való. Szenzációs véletlen, hogy a leszármazottak előkerültek, így a fel- és lemenők alakja, kalandos sorsuk és a színes szájhagyomány izgalmas családtörténetté áll össze. Végre van rendes – igaz, időskori – képünk Kőrössyről, noha a két műtermi portré nem lehet olyan korai. Az életrajz visszatérő tévedése Gerle Jánostól származik. A müncheni főiskola személyi aktái szerint (az ekkor még Neumann) Kőrössy - Grünwald Mórral - vendéghallgatóként (Hospitant) iratkozott be az 1891-es nyári szemeszterre, a diplomáját itthon szerezte. 

Szabolcsi Agrár Takarékpénztár, Nyíregyháza

Az utolsó évek érdi illetősége nem feltételezés. A halotti anyakönyvi bejegyzés, mely szerint a halál okát szívelégtelenség és tüdőtágulás okozta, az érdi Alispán utca 47-et adja meg lakhelyként. Az utca szemközti lakója még emlékezett az idős Kőrössyre és feleségére. Elmondása szerint, egyszer ők rejtették el a gyógyszereket az öngyilkosságra készülő Paula elől, és amikor férje halála után Párizsba „disszidált”, levelezőlapot kaptak tőle, amelyen megírta, hogy az egyetem művészettörténet szakát látogatja, ekkor már hetven felett. Kitelepítésük végállomása, a hivatalos iratok szerint, Gyöngyöstarján lett volna. Talán összeköttetéseik révén jutottak csak Érdig. Állítólag a hatóságok nem is mindig ellenőrizték a kitelepítettek célba érkezését. Ezt megelőzően az Oktogon Abbázia-házában külön emeleten laktak, kényszerű távozásuk után Kőrössyné lakásába egy fiatal belügyes házaspár költözött. Nem tudni, hogy a sebtében elhagyott lakás bútoraival és személyes tárgyaival mit kezdtek, lehet, hogy az idős özvegyasszonyt, aki néhány éve még ugyanott élt – de telefonon nem volt hajlandó bővebb információkkal szolgálni – Kőrössyné néhány megmaradt tárgya vette körül. 

Szt. Margit Gyógyfürdő Rt. igazgatósági épületének homlokzati terve

BFL XV.17.d.328/143/d

Mindent összevetve, örülhetünk az új kötetnek, még ha tudjuk, hogy a jó mindig lehetne jobb is. Ezért hálátlan dolog a kritikus feladata, aki az ideálist kéri számon a szerzőn. De a munkának még nincs vége. Most itt tartunk.